Nagy örömömre szolgál, hogy annak az írónak a művét oszthatom meg itt veletek, aki miatt én is elkezdtem írni. Ez pedig nem más mint Kacsa, a Pszt!Yaoi írója :D
A nagy csöndben csak a két fiú
által okozott neszzenések hallatszottak, majd Jimin fáradt hangja, ahogy
Sugahoz szólt;
- Megkérdezném, hogy te miért nem
izzadsz, de már látom, mennyire nem vagy aktív...- Tartsd lent a fejedet, ne nézz rám!
- Én itt erőlködöm, te pedig nem is segítesz nekem!
- Jó, akkor simogatom! Így má' jobb? - szólt vissza hisztérikus hangnemben, mire Jimin félbehagyva mindent kielégítetlenül sóhajtott társa miatt.
A nyílt síkságon, nyolc lépésre a háztól alkalmi munkásként szorgalmasan dolgoznak. Már hajnal óta mást nem csinálnak, csak keresgélnek. Kérésre a kert földjében elvezetett szennyvíz csőnek az egésze után kutatnak, miközben utasításra még rendes pihenőt sem tarthatnak. Jimin már egy jó métert leásott, míg Suga csak a kilapátolt földet simítgatta itt-ott el, ahogy most is. Hosszú nyelű gereblyével csalogatja a talált köveket és kavicsokat messzebb a lyuktól, de elég lomhán.
- Segítség nélkül ez nem megy! - rázta a fejét Jimin szomorú arc kifejezéssel. Ott állt lent, az általa ásott gödörben, földes nadrágban, káprázatos meztelen felső testtel, fehér kendős sapka védésében. Szenvedve támaszkodott ásójára, majd vén bánya liftként szép lassan a barlangi hűvősségbe lesüllyedt térdei behajlításával. - Sugahyung... Feladom!
- Mit adsz fel?... Gyémántot találtál!? Itt vagyok; Adjad!
Jimin nem is reagált a félreértésre. Szinte mindent elnyomott benne a fáradtság és a kezében érzôdô fájdalom. Késő délután volt, de még Nappal az égen.
- Azt mondták, hogy huszonnégy óra alatt kész lesz, de még a felénél sem tartok - lógatta fejét. - Félbe sem tudom hagyni...
- Nem, Jimin, nem! Rossz fiú! - intett mutató ujjával Suga és kihúzta magát. - Gondolj szépen JungKook nagyijára. Emlékszel, hogy este milyen szívszorítóan kérte a segítségedet ehhez a munkához?
- A tiedet is kérte...
- Az mindegy.
- De aaaaish! - toporzékolt. - Tegnap este rohadt nehezen idetaláltam, a nagy semmibe, de akkor még nem volt szó földmunkáról! JungKook azt mondta, a többiek is itt lesznek! ITT! - ismételte a talajra lemutatva. - Átvert!!! Milyen boldog lennék, ha legalább katonai repülő gépből ugornának ki segíteni, de neeem. Nem is fognak!... Egyedül ások! Egyedül, bameg!
- Nyugodjá'! JungKook velem is kiszúrt...
- Ugyan ezzel?
- Nem. Mással...
- Mivel? - nézett fel Jimin a Naptól hunyorgó szemeivel Sugara, aki a visszakérdezésre szótlanul fordította el a fejét, jelezve, hogy nem kíván válaszolni.
- Fiúk! - kiabált JungKook messziről, az ajtó küszöbét átlépve. Konyhai kötényke volt testére szorítva, amiben futott is szólni társainak a nagyanyjával együtt készített vacsora ügyében.
A másik kettőnek nem kellett a mondat végét sem megvárni, már rohantak is a fiatalabbhoz. Pillanatnyi mosakodás után állva is képesek lettek volna az egész bográcsnyi ételt magukba tömni. Bőségesen csillapították éhségüket.
- JungKook, ide gyere! - szólította magához Suga a fiatalt, aki már "Jó éjt!"-tel szeretett volna búcsúzni, és hagyni, hogy mind a két vendég(munkás) a hálószobába találjon és a mai nappal már a második éjszakáját töltse el itt, de az egyik úgy látszik az ajtóban ácsorogva várakozott házigazdájára.
- I-Igen, hyung? Valami baj van?
- "Valami baj"!? Már attól kezdve baj van, hogy... hogy a dormbanrámnyitottál! - mondta bosszankodó hangnemben. - Meg az a szöveg, amivel ide csaltál... "Ha a titkodat biztonságba szeretnéd tudni, a legjobb lesz vonatra szállnod idáig." Aztán mondtál egy tanyasi címet, engemet meg az idegbaj elfogott. Szal' van baj, igen!
- B-Bocsánat... Nem szabadott volna fenyegetnélek... De nézd! - mosolyodott el, és közelebb lépve suttogásba kezdett; - Te tényleg nehézséggel küszködsz, és hát itt van veled Jimin, aki valljuk be, könnyedén tudna segíteni neked... Rajtad... A problémádon... Kezelhetné szó szerint.
- Na Távozz gyorsan tőlem! - tolta el magától a fiatalt vállainál kissé undort érezve. - Eszem ágában sincs egy pasi segítségét kérni mikor ilyennel bajlódom!
- De Jimin ért hozzá! Nem kéne tovább kenőccsökre költened a pénzt, meg gyógyszerezned magad. Sugahyung! A férfiasságod forog kockán! Igaz, hogy egy porszemnyi közöm sincs a merevedési zavarodhoz, de már pár hónapja nem reagál, hogy fel kéne állnia, nem?... Most ideje lenne végre eszesen cselekedned, és segítséget kérni Jim--
- M-Maradjkussba! - dobbantott. - Komolyan már! Mégis m-mit csinálna velem az a törpe? - kérdezte, mire bele is pirult. Arcán látszottak gondolatai, mély fantázia képei, miket a következő pillanatban el is hessegetett magaelől csuklóját rázva. Összehúzott szemeiben ki lehetett olvasni, hogy fájdalom agyát rávenni az ilyes fajta perverz dolgok elképzelésére. Semmi nemi kontaktusról szőtt ábrándot nem akar...Jiminnel. - Ha ez így folytatódik, eskü, ások magamnak egy gödröt - motyogott, miközben benyitott szobájába, köszönés nélkül hátrahagyva JungKookot.
- Befejeztétek a traccspartit? - állt előtte Jimin karba tett kezekkel és csak egy száll alsóban.
- H-Hagyjá'! Csak szót... Szót váltottunk erről-arról - felelt, de zavarta dadogása, és ahogy képtelen volt emelt fővel az alacsonyabb dongsaenge előtt állni... Megszeppent az előbbi gondolataitól... Hol Jiminre pillantott, hol a padlót bámulta, de végül az önbecsülete megszólalt, s változtatást követelt ezen a szánalmas viselkedésen. A rangja megvédésében fellépő belső énje arra hajtotta, hogy nézzen csak nyugodtan farkas szemet a kis lábakon álló mellszoborra. "Elment az eszem... Feleslegesen aggódom" gondolta, majd intett: - Na jó!... Húzzunk aludni! Semmi érdekesről nem dumáltam azzal a kölyökkel - jelentette ki, mire Jimin sóhajtva hanyatt feküdt az ágyon;
- JungKook megint nem tette a nevemhez a 'hyung'ot.
- H-Hé!... - zavarodott meg Suga ismét, pont mint az előbb. Aggódni kezdett... Okkal, vagy anélkül, nem tudja, csak aggódni kezdett. - Te... Hallottál m-minket?... - nézett az ágy felé gyanakvóan, de Jimin mellkasától nem akarta feljebb emelni érdeklődő tekintetét. Kerülte a szemkontaktust. - E-Egészen tisztán... lehetett minket hallani?...
- Ha a szemembe nézel, megmondom... - felelt, de a Sugaban duruzsoló belső hangok csak annyit tanácsoltak gazdájuknak, hogy csupán egy fél másodpercnyi pillantással szolgálja ki a fiút. - Ahogy gondoltam!... Mocskos az arcod. Erígyj mosakodni, Hyung! Így nem feküdsz be ám' mellém - mutatott a zuhany felé, mire Jimin utasító hangja miatt a rapper egy hang nélkül szót fogadott.
Másnap reggel már kint voltak a kertben. Jimin ásott, viszont Suga messze a gödörtől hallgatagan ácsorgott. Nem csinált semmit, még hangszálait sem mozgatta meg, hümmögni sem hümmögött. Kínosan érezte magát, amiért a tegnap esti beszélgetést Jimin végighallgatta, és ehhez nem is fér semmi kétség. Kiderítette, mikor JungKooknak megemlítette a "talán" szóval együtt, hogy csapattársuk fültanú volt. "Hát... Nem zajongott a víz bojler, hogy valaki fürdik..."
Suganak megrendítően kényelmetlenséget okozott az a tudat, hogy Jimin egyszerű hallgatózással be lett avatva az ő merevedési zavarába. "M-Mégis mi köze a többieknek a nadrágomban zajló dolgoknak!? Komolyan... Ha nincs kedve felállni, akkor ez a van...H-Hagyjanakbékiben!..."
- Suga, itt vagy?
- Hja.
- Biztos? - kukkantott ki.
- Mondtam, hogy igen!
- Azt hittem, itt hagytál, olyan szokatlan csöndbe' vagy... - nézegette a rappert, majd talpaira állva az ásatmányát méregette. Csípőre tette kezeit csalódott arccal, hisz a tizenhat köbméterből még bőven van. - Hol az a rohadt cső!? - siránkozott.
- Nem lehet, hogy már kiásta valaki, azt' el is vitte?...
- Manapság szennyvíz csöveket is lopnak!? - szipogott, majd ingerülten vette markába a csákányt, és annak vastagabbik felével nagyot suhintott, csakhogy nem a jó helyre... Omlás következtében még több ásni való keletkezett, és Jimin lábai sem látszottak ki a bezúdult talajtól. - Aiiiigo! Ezt jól megcsináltad, ChimChim!
- Elbaltáztad?
- Ez csákány...
- Hja, hogy azt úgy hívják...
- Már nagyon elegem van! - rázta le a lábairól a földet. - A meleg is rátesz!... Levennéd a pólóm?... Kérlek! A kezem már fájdalmasan mocskos.
- A felsődtől pedig az én kezem lesz mocskos, aish! - lépkedett oda a kiásott földdombokon át, azt' barátságtalanul megragadta Jimin pólójának a nyakát, s két kézzel próbálta erőszakkal leoperálni a felsőtestről. - Emeld már fel a karjaid! - utasította, mire az énekes könnyedten engedelmeskedett, minek hatására Suga majdnem hátra esett a levett ruhadarabbal a kezében. Arcán látszott mennyire elege van... Némán fordult meg, hogy bevigye a pólót a házba.
- Ha már bemész, hozz vizet, kérlek!
Pár perc múlva, Suga messziről vágta Jiminhez az egy literes flakont.
- Hé!... Nem lehetne, hogy megitatsz? - mutatta fel a szorgalomtól tisztátlan tenyereit, és az ujjbegyeire kőként száradt földet.
- Fárasztó vagy! Fárasztó! - szólt Suga és kézbe vette a flakont, hogy lecsavarhassa róla a kupakot, majd a következő lépés előtt tehetetlenül állt. Leguggolt, miközben előtte Jimin csak felemelte a fejét, hogy végre ihasson, csak hát Suga nem, mint egy kedves édesanya, hanem mint egy rosszat akaró szomszédgyerek állt a feladatához. A kézben tartott üveget felemelte, majd bele is nyomta csapattársa szájába, öt híján kilencven fokosan megdöntve azt neki. Erre az ásványvíz nem a torokban csordult le, hanem a meztelen felsőtesten. Jimin meghátrált, míg Suga csak unottan bámult rá;
- Béna... Leiszod magad...
- T-Te... Te vagy az, aki leitatsz engem!
- Kussoljá', vagy kiöntelek a vízbe!
- Na! - figyelt fel Suga nyelvbotlására. - Csúnya dolog valakit folyékonynak tartani!
"Ez nem az én napom." - jelentette ki Suga száz százalékos magabiztossággal.
Este kifáradtan támaszkodott a zuhany alatt. Morcos volt. "Szóval ilyen rossz érzés kielégítetlennek lenni." A vágyainak kibontakozása hiánya miatt csapnivaló közérzettel rendelkezik. Zavaró testi problémával élni.
- M-Mi a...? - jött ki a fürdőből. - Ha nem tudnád, én is ott alszom! - kiáltott Jiminre, aki épp meztelenül elfeküdve elégítette ki magát lassan mozgatva kezét méretes férfiasságán;
- N-Nerinyálj, hyung!... - nyögött behunyt szemekkel, miközben Suga tehetetlenül állt a két személyes fekhelyükkel szemben. Fejét fogta és gondolatban fohászkodásba kezdett folyamatos szitkozódással együtt.
- É-Én megöllek, ha összemocskolod az ágyat! Esküsz--
- Ennyi erővel aludj a földön...
- Még mit nem! Ez az én helyem! - ment az ágyhoz megpaskolva nagy fehér párnáját Jimin feje mellett, nem félve a közelségtől. - Én itt fogok alud--
Az énekes megragadta Suga csuklóját... S azonnal érződött azon a bizonyos szorításon, hogy nem fogja csak úgy elengedni. Viszont a rapper mintha lelkileg felkészülten ijedtség helyett határozottan pillantott Jiminre;
- Mit akarsz?
- Sugahyung... - szólt hátat borzongató mézesen. - Így belegondolva; Neked teljesen igazad van! Nem az ágyat kéne ilyen erkölcstelen módon összemocskolnom, hanem téged - felelte ártatlan kölyök tekintettel. - Azt kéne tennem, igaz? Úgyis segítségre van szüks--
- N-Nekem nem kell a segítséged!
- De nekem kell a tied! - rántotta le Sugát nagy erővel, és remegő lábakkal térdelt fölé, hogy ereje mellett súlyával is lenyomja társa vállait. - Tudod Sugahyung, nekem muszáj enyhítenem magamon. Látod?... Nem csak neked lehet nemi problémád - bólintott le saját baját szemügyre véve, majd az alatta fekvő csapattársára tekintett pimasz mosollyal az arcán. - Tudod... Lehetséges az is, hogy kölcsönösen tudunk segíteni egymáson. Hónapok óta nem tudsz kibontakozni, jól hallottam? Morcos vagy miatta, ami könnyen észre is vehető. Hát itt az idő a változásra! Hadd éljem ki magam rajtad! Garantálom, hogy nem lesz rossz - nyalt végig az alsó ajkán, de Sugán nem látszott a siker, hogy az előbbiek rávették volna a hancurra. Helyette le volt sokkolva;
- Te nem vagy normális! - szólt, miközben szíve észrevétlenül, de nagydobon verte az ütemeket. Végtagjai nem tudtak moccanni sem, egész énje mozdulatlanná vált, miközben Jimin már a pizsama nadrággal együtt az alsóját húzta lefelé. A csapattársa teljes egészében felülkerekedett, felette van, ő dominál... Míg az idősebb csak passzivitás mutat nagy kijelzőn.
A csöndhöz, amit csak egy száll pizsama póló és a lepedő gyűrődése uralt, Jimin nyelve ficánkolásának moraja csatlakozott. A cukor rapper mellkasának érzékeny pontján alapos szájmunka vette kezdetét a felgyűrt hálóing alatt. Hamar társultak ehhez a zajhoz Jimin apró nyögései is, ahogy partnerére ráfeküdt, majd a kezében fogta annak nemi szervét és sajátjához kezdte dörzsölni, de nem kereste még az élvezet útját. Bemelegítésnek vette cselekedeteit, míg Suga agya mintha elfogadta volna, hogy épp jótékonyan segítséget nyújtanak neki, csak hát nem bírja figyelembe venni, hogy a segítséget nyújtó személy a szemérmetlen csapattársa, Jimin.
- Komolyan! A frászt kapom tőled!
- Megrémiszt, hogy élvezed?
- Mit élveznék!?
- Hát nem érzed, amit most a kezemben tartok?... Mintha reagálna.
- Az...D-Dehogy is! - tiltakozott, holott kezdett beállni a már régen elő nem jött merevsége.
- Látod ezt a szabad kezem? - emelte fel Jimin.
- Igen...
- Jó, mert most egy darabig nem fogod - hangsúlyozta játékosan s Suga hátsó bejáratába nyomta ujjait, egyszerre kettőt, majd csakhamar a harmadikat is. – Ahhh Hadd valljam be, hogy nagyon élvezem, amiért most megujjazhatlak, Hyung! - mondta fölényes és tiszteletlen hangsúllyal, mire Suga hiába akart visszaszólni, minden szava elakadt. Nem érezte, hogy képes a száján bármilyen hangot is kiejteni, nyögni pedig nem akart. Ajkait egymáshoz szorította, amíg Jimin ki nem húzta három ujját, felváltva azokat arra az egyre, amit már nem tudott visszafogni; Akaratosan dugta be méretét.
- A te lyukad azért sokkal csábítóbb, mint a kinti földé.
- H-Hogy... Hogy tudsz ilyeneket mondani!? - nyögött a legcsekélyebb akart nélkül.
Le akarta lökni a fiatalabbat magáról, de minden erejével azon volt, hogy tűrje a beléje sikló péniszt. Leginkább hátát próbálta feszíteni, egyre feljebb emelkedve, de Jimin a legutalóbb jelzésre sem akart visszafordulni, megtántorítani pedig nem lehetett. Kell neki. Muszáj. Ezen volt a hangsúly, és már kezdte is egyből vadul használni csípőjének edzett erejét.
Csapattársa testében szótlan elégedettséggel járta végig az élvezetének hosszú útját, pár jelentéktelen magömléstől megszabadulva az idő során.
- Olyan kényelmesen mozgok benned - mosolygott pimasz tekintettel, majd lehajtotta fejét, és egyre lassabban ringatta a csípőjét, érezve, hogy partnere szintén a korlátjainál van. - Mond csak; Te mit érzel? - érdeklődött, miközben a kéjtől ködösödött szemei az alatta remegő fehérségben gyönyörködtek.
- Hogy mit érzek?... - nyögött, s egy időben a hozzátartozó, békében álló hímvessző kilökte magából a nedvet. - Szégyent!... Fájdalmat!... Szenvedést! Hogy volt merszed ezt tenni velem?... Miért pont te vettél rá, hogy elsüljek?... - lélegzett mélyeket, míg az ondófolyadék kellőképpen tovább szivárgott belőle. - Soha... Soha többé ne érj hozzám!...
- Ugyan. Tudod, még jó sok napig itt leszünk. Együtt fogjuk tölteni minden egyes éjszakánkat, amíg ki nem ásom azt a nagy gödröt. Egyedül! Segítség nélkül! Hisz senki sincs, ki se--
- E-Ez esetben... Majd én teszek róla, hogy mihamarább előkerüljön az a cső... Segítek!
:D Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem nagyon tetszett :D Én imádtam. Aki pedig többet szeretne olvasni a remek yaoi csokrából az látogasson el hozzá :D
És várjuk szeretettel a jelentkezőket. Meg ha lesz időm zaklatom még a felkérteket :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése