Szenvedés és visszaérés (62)

Végre! Ágy! Ez volt az első gondolatom és az utolsó is. Ugyan éreztem az illatokat és kordult egyet a gyomrom, de az álmosság győzedelmeskedett. Utolsó erőmmel még magamra húztam egy takarót, majd elmerültem a Jines álmaimban.

Ez.... mi ez? Tértem magamhoz lassan egy dallamra, ami ismerős volt. Eltartott pár másodpercig, mire rájöttem, hogy ez az én telefonom, de amikor megcsillant a felismerés, azonnal felpattantam a puha mennyországból, majd mintha órák óta aludnék, kikerestem a mobilom a táskámból és gyorsan felvettem.
-Tessék? - szóltam bele, de ekkor meg is éreztem, hogy nem aludhattam túl sokat.
-Szia Franci! Felkeltettelek?
-Mondjad! - hulla voltam, így reméltem hamar elmondja mit akar, hogy visszafeküdhessek.
-Kéne a jövőheti foglalásról az igazolás, mert a szálloda elkevert valamit, nekem pedig nincs meg a gépen.
-Mindjárt elküldöm - tápászkodtam fel - csak nincs bekapcsolva a gépem. Ez Gellért szállós, ugye? - botorkáltam ki a nappaliba, ahol a többiek beszélgettek még, miközben vacsoráztak.
-Igen, az. Ők másik napot mondanak és másik lakosztályt, de nekem te mást írtál legutóbb.
-Szerintem tudom, mi lehet a baj. - vettem ki a laptopomat a táskájából, majd a pultra rakva bekapcsoltam - Változtatva lett, és szerintem ők még az előzőt látják. Mindjárt elküldöm.
-Rendben, köszi. Szia!
-Szia! - tettem le a telefont egy hatalmas ásítás kíséretében.
-Mért nem alszol? - intézte kérdését Jin felém, de eltartott egy darabig mire megértettem.
-Dolgozok. - csukódtak le majdnem a szemeim.
Kikerestem a kért e-mailt, majd azonnal tovább is küldtem, ám találtam egy másik bejövő levet "sürgős" címmel, így inkább odahúztam egy széket és zombi módban munkálkodtam tovább.
-Aludnod kéne. Látom, hogy majd elalszol. - jött oda Jin, kezében a vacsijával, amin azonnal meg is akadt a szemem - Kérsz? - kínált meg ahogy, meglátta, hogy szemezek vele.
-Igen. - raboltam rá és egy hatalmas falatot lapátoltam a számba - Fanni? - kérdeztem mialatt visszatértem a munkához.
-Fürdik. Mondjuk már jó ideje. - nézett a falon lógó órára.
-Ohh. Akkor már alszik. - keltem fel a székről. Szokásunk elaludni egy nagy kád vízben, aminek azonban mindig meg is van az ára, ugyanis reggelre kihűl az a víz.
A fürdőhöz mentem majd benyitottam, de betartottam a magánszféra szabályait, így az ajtóban megálltam és elkezdtem szólongatni.
-Fanni! - de semmi reakció. Ugyan csak a fejét láttam, mert a kád pont úgy volt beépítve, hogy az ajtóból ne lehessen belelátni, így is tudtam, hogy nem ébredt fel, így folytattam. Sokszor szólítottam, mire hümmögött egyet - Ne aludj! Jönnék én is, mielőtt visszafekszek. - de újabb hümmögést kaptam válaszul, semmi mozgást.
Gondoltam, majd mással felkeltem, így elmentem Jiminért, akit úgy kellett elrángatni V mellől.
-Gyere már! Keltsd fel Fannit! - de csak pislogott rám értetlenül, miközben a fürdő felé rángattam.
Az ajtóba érve hihetetlenül zavarba esett, de örült, hogy nem mentünk tovább..... azt hiszem.
-Mond, hogy Fanni. - súgtam oda neki, majd a földet nézve megszólalt.
-Fanni! - mire az említett összerezzent.
-Baszki, azt hittem behoztad. - fogta a fejét.
-Majdnem. Na pattanj ki, had feküdj be én is.
-Oké. Öt perc, addig egyél. Van még a serpenyőben paella.
-Köszi. Na gyere Jimin. - fordultunk ki a fürdőszobából és becsuktam az ajtót is.... bár jobban sietett volna, ha nyitva hagyom.
Megkerestem a konyhában az említett vacsorát, és tányér nélkül egyetlen villával odaültem elé. Jin már nagyban Vvel beszélgetett, aki nem nagyon mozdulhatott a kanapéról, ezért inkább mindig volt ott vele valaki. Csak pár falatot tudtam enni, amikor Fanni kijött a fürdőből és szólt, hogy mehetek. Minden gondolkozás nélkül berongyoltam miközben hálálkodtam. Vére fürödhetek! De rég volt ez is!

-Kicsim!...... Ébresztő! - hallottam Jin hangját, ahogy ébresztgetett, mire lassan kinyitottam szemeimet. Úgy látszott, én is eljátszottam azt, amit Fanni. Elaludtam a kádban - Ne itt aludj!
-Jó! - fordítottam el a fejem a másik irányba, és már szenderültem is vissza álmaimba.
Csak azt hallottam, ahogy Fannival elkezdenek társalogni koreaiul, majd pár perccel később éreztem, benyúlt alám a kádba két kéz.
-Mi a? - pattant ki a szemem, ahogy egy félmeztelen Jin felemelt.
-Szia! - vigyorgott, miközben Fanni rám dobott egy törülközőt.
-Ritka nagy szerencséd van ezzel a pasival. - jegyezte meg nyelvünkön, ahogy összeszedte Jin pólóját a földről.
-Jah. - bújtam a meleg hercegemhez.

-Legalább törülközz meg! Nem fekszek be melléd, ha minden csurom víz. - tett le az ágyra, de nem engedett eldőlni.
-Jó. - válaszoltam csukott szemmel és eleget tettem kérésének - Gyere. - dőltem el, majd beszenvedtem magam a takaró alá.
-Így, hogy meztelen vagy?
-Akkor hozz ruhát.
-Jó.
De nem öltöztem fel végül. Én ezzel tisztában is voltam, hogy nem fogok felvenni ruhát, amint kilépett az ajtón, én pedig eldőltem az ágyon. Csak éreztem, mikor egyszer bemászott mellém, mert odabújt hozzám és egy puszival fel is ébresztett, de csupán annyira, hogy pólójába kapaszkodva aludhassak vissza.

Hatalmas csörömpölésre, majd hosszú magyar káromkodásra ébredtem másnap reggel. Egyedül feküdtem a hatalmas ágyban és már kezdtem fázni, így inkább úgy döntöttem ideje felkelni, mintsem rendesen betakarózni. Ugyan Jin nem húzta fel a redőnyt, így még viszonylag sötét volt a szobában, de azért szűrődött be egy kis fény. Fanni.... meg kéne javíttatnod egyszer.
Kikeltem az ágyból, majd megkerestem a ruháimat, amiket még este hozott be Jin. Szegény, tényleg azt hitte, meg fogom várni és felöltözök. De jobb később, mint soha, így a pizsim végül csak reggel lett fellőve. Ezután pedig kibotorkáltam a többiekhez még kicsit kómásan, de már sokkal pihentebben, mint előző este.
-Mi a helyzet?
-Jó reggelt? Felébresztettünk? - kérdezte Fanni aki pakolászott a konyhában.
-Csak te a csörömpöléssel, meg a hosszú bazdmeggel.
-Bocsi. Csak kiesett minden. Ez egy szar.
-Szia Franciska! - jött oda Jimin Vtől, de mindketten engem néztek - Itt a telefonod. Már nagyon csörgött. - nyomta kezembe a mobilomat.
-Köszönöm. Hallod, - váltottam magyarra - nem zavart titeket a telóm? - néztem Fannira.
-Lenémítottam estére, így V is tudott aludni. De valahogy meg kell oldanunk, hogy ne egyedül aludjon. Reggel szóvá tette, hogy utál egyedül lenni.
-Oké, majd megoldom. Bakker! Huszonhét nem fogadott hívás, és még csak reggel kilenc van.
-Hát tudjuk, hogy sokat dolgozol. Rántotta lesz, jó? - pakolt ki a hűtőből.
-Persze. - ültem le a pulthoz, vissza a laptopom elé.
-Útban leszel ám itt.
-Akkor hova menjek?
-Menj be a dolgozószobámba. Ezért van.
-Oké, köszi. - szedtem össze a cuccaimat - Jin?
-A fürdőben.
-Rendben.

-Reggeli! - nyitott be Jimin hatalmas vigyorral.
-Megyek, köszönöm. - néztem fel a laptopomról, majd elküldtem még egy levelet és követtem.
-Jimine! - hallottam Fannit, majd kiabálni kezdett valamit koreaiul.
A konyhába érve láttam, hogy Jimin párnával ütlegeli Jint, amin Taehyung jót nevetett. Valószínűleg neki tartottak előadást, mert mikor Fannit megkérdeztem, mindez mért van, nem tudott jó választ adni.
-Nem tudom, hadartak, nem értettem. - válaszolt nekem, majd újra Jimin nevét kiabálta aki végre leállt.
Jin súgott neki valamit, meg Vnek is amin jót nevettek, aztán végre kiszúrt engem az én kis hercegem.
-Jó reggelt! - lépkedett felém.
-Szia! - mosolyogtam, ahogy odaért hozzám, majd megölelt.
-Kipihented magad? - támasztotta homlokát az enyémnek.
-Igen. Hogy bírtad ki? - céloztam arra, hogy ruha nélkül aludtam.
-Nehezen. - nevetett.
-Na ne itt turbékoljatok légy szíves! Jin, neked úgyis dolgod van. - szedett mindenkinek reggelit Fanni.
-Jaj, tényleg. - vágott szomorú arcot, de nem eresztett, miközben a többiek lassan körbeülték Vt. Ugyan az asztal nem volt messze, de nem akarták, hogy úgy érezze, kimarad valamiből.
-Mi a dolgotok? - érdeklődtem.
-A manager hívott. Jiminnek járnia kell a trickesekhez továbbra is míg itt vagyunk, nekem pedig el kell mennem a zeneakadémiátokra, beülni pár órára.
-Ohh. Szóval dolgoznotok kell.
-Igen.
-Gyertek már enni! - szólt ránk Fanni - Ott van a pulton a részetek!
Nehezen, de elengedett Jin, majd a tányérjainkkal leültünk mi is V köré. A tévében mese ment, persze vasárnap délelőtt mire is számítunk..... mondjuk a catroonon mindig mese megy.
-Tom és Jerry? - kérdeztem falatozásom közben magyarul.
-Ezt mindenki érti. - felelt Fanni, majd Vhez fordult és kérdezett tőle valamit.
Közben megszólalt a telefonom, amit a dolgozóban hagytam, de így is meghallottam, ezért felkeltem és érte mentem.

Akármennyire is szerettem volna, nem tudtam Jinnel lenni. Mivel elvileg nekem új csapatom jönne hétfőn, így rengeteg feladatom volt, mert át kellett azt adnom másnak, majd azt a más valakit tájékoztatnom kellett a részletekről. Senki sem számított rá, hogy egyel több emberre lesz majd szükségünk, de hál'istennek voltunk elegen, hogy megoldjuk a problémát. Másik szerencse pedig az volt, hogy nem konkrétan engem kértek, ahogy az esetek többségében szoktak, így tényleg könnyebb volt megoldani. Persze Jin így is mérgelődött. Velem szeretett volna lenni. Végre nem dolgozott, hanem pihent, ezért szerette volna a napját velem tölteni, mielőtt újra munkába fogják.
-Na elintéztem neked Jimin az edzést, bár minden nap nem fognak rád érni. Jin, - fordultam az említett felé, aki a fotelban heverészett és a telefonját nyomkodta - téged csak hétfőn tudlak majd.
-Rendben. - válaszolt, de rám sem nézett. Kicsit durcás volt, amiért csak délután tudtam szóba állni vele. Hát ez van! Dolgoznom kellett.
-Viszont most lehet ráérek kicsit.... - tartottam kis szünetet - Ha nem zavarok.
-Csak mi tudunk zavarni téged. - nézett fel rám Jin és éreztem, hogy veszekedni akar.
-Még mindig fáradt vagyok, de ha veszekedni akarsz, inkább dolgozok.
-Akkor menj csak vissza. Rám úgysincs időd. - merült vissza mobiljába, mire sóhajtottam egyet és már készültem is visszaindulni, amikor Fanni beleszólt.
-Jin olyan hülye vagy. Örülj neki, hogy ráér! Ahelyett, hogy baszogatod, inkább használd ki a lehetőséget.
-Igen hyung! - helyeselt V, majd koreaiul folytatta, amiből egy szót sem értettem, de Jint megérintette.
-Mit mondott? - kérdeztem Fannit, mert láthatóan mindannyian megsajnálták szegényt.
-Hogy ne legyen már ilyen.... puha pöcs nagyjából, mert hogy tök jó látni, hogy mennyire odavagytok egymásért, meg hogy ő nagyon boldog, ha rátok néz és neki még ez sosem adatott meg. Hogy a pasid fogja már fel mennyire szerencsés, hogy van valakije, mert ők egyedül vannak.
-Ohh..... - hallgattam el én is. Ennek nem kéne így lennie. Nagyon magányosak lehetnek - Magányosak, ugye? - kérdeztem újra magyarul.
-Tömören fordítottam, de ha százszázalékosan tettem volna, akkor sokkal jobban szíven ütött volna. Kegyetlen az ő életük.
-Igen...... tudom. - szomorodtam el és megfogadtam, hogy ezen változtatok. Még nem tudom hogyan, de változtatok.


(Folytatjuk :D Sorry amm csak nagyon nincs kedvem mostanság írni >< De, mint látjátok, néha ráveszem magamat. Címről most fogalmam sem volt, sem arról, hogy milyen napon vagyunk, szóval aki eddig követte, és most én eltértem, az.... törődjön bele XD)