RapMonster&Jungkook oneshot

Kook POV

-Suga ne segítsek? - szólaltam fel már sokadszorra. Rap Monster és Suga mögött ücsörögtem, amíg a többiek elmentek edzeni, mert én szerettem volna részt venni a zeneírásban, de nem nagyon engedték.
-Nem kell, köszönöm. - kaptam ugyanazt a választ.
-Nem akarsz inkább mégiscsak az edzőbe menni a többiek után? - fordult felém Rapmon, aki Suga mellett ült.
-Nem. Segíteni szeretnék.
-De most van ihlet. - szólt hozzá Suga, nekem továbbra is háttal ülve.
-Nekem is van néhány ötletem.
-Haaahhh! - sóhajtott - Jó. - állt fel a székből és felém fordult - Elmegyünk ebédelni Rapmonnal, addig élvezd a szabadságot.
-Komolyan? - csillantak fel szemeim.
-Igen.
-Csak ne okozz kárt! - kötötte ki a feltételeket a leader - Ne tegyél tönkre semmit, de legfőképpen ne ments rá a számokra. Figyeltél? - kérdezett vissza.
-Persze! - pattantam Suga helyére.
-Sietünk. Szia!
-Sziasztok! - köszöntem el tőlük, majd csapódott az ajtó, én pedig felvettem a fülest.
Belehallgattam Suga munkájjába és egy száma nagyon megihletett, így azzal kezdtem munkálkodni. Még egy jó szöveget is kitaláltam hozzá, amit elkezdtem megírni, plusz kiegészítettem a dallamot egy-két dologgal. Annyira megtetszett a végeredmény, hogy elakartam menteni, de béna voltam.
-Basszus! Ne-ne-ne! - kapkodtam, hátha vissza tudom hozni az alap dallamot, de nem tudtam.
Pedig Rapmon direkt kikötötte, hogy ne mentsek rá semmire, nekem meg csak sikerült. Egyszer már elkövettem ezt a hibát, pont ezért jegyezte meg külön, de mit ad Isten, megint megcsináltam.
Miután rájöttem, hogy nem fogom tudni visszahozni a dolgot, úgy döntöttem, hogy megpróbálom fejből újra megalkotni, de én nem vagyok egy Suga. Hiába igyekeztem, már nem emlékeztem pontosan a dallamra, így esély sem volt rá, hogy helyre hozzam a dolgokat. Suga meg fog ölni!

Még küzdöttem az utolsó pillanatig, majd ahogy nyílt az ajtó, szívem majd kiugrott a helyéről, hogy mi lesz. Legutóbb Suga iszonyatosan mérges volt, így reméltem, most jobban fogja fogadni a dolgot, mint anno.

-Na hogy állsz Kook? - lépett be Rapmon és azonnal felé fordultam. Suga még sehol sem volt, így felpattantam és a leaderhez siettem.
-Rapmon, én annyira sajnálom. Kérlek segít!
-Mit csináltál? - pislogott rám, ahogy ruháját ráncigáltam.
-Megint rámentettem Suga hyung számára. Hidd el, tök véletlen volt. De nagyon félek tőle. Kérlek segíts!
-Ahh Kook ez komoly?! - mordult rám, mire azonnal hátrébb húzódtam.
-Nam...... én
-Jaj, ne Namozz nekem! - söpört félre és a géphez lépett - Melyik volt az?
De én csak álltam ott. Nem tudtam válaszolni. Meglepett, hogy Rapmon mordult rám, ráadásul olyan hanggal, hogy az ütő is megállt bennem. Azt hittem majd megment, ehelyett pont hogy tőle kaptam. Ügyes vagy Kook, ez szép volt.
-Kérdeztem valamit! - emelte fel megint a hangját és felém fordult.
-Hát..... az a
-Mit üvöltöztök? - lépett be Suga - Mi történt? - nézett Rapmonra majd rám.
-Ez a kis tökkelütött megint rámentett valamit az egyik számodra. - pillantott rám a leader, de nem foglalkoztam vele, mert én már Suga dühét vártam.
-Hagyjad! - indult meg a gép felé, engem pedig ledöbbentett - Emlékszem még mindre, meg le is van írva valahova. Nem nagy gond.
-De ugye, hogy elmondtam neki direkt, hogy figyeljen oda. - kezdtek együtt kutakodni a gépen.
-Jó, van ilyen. Hibázhat. Emlékszek, így semmi gond. Ne támadd le ennyire!
-De muszáj, különben sosem fog odafigyelni. Mindig olyan szórakozott, sosem képes koncentrálni. - méltatlankodott tovább Rapmon.
-De egész jó lett szerintem most, amit csináltam. - szólaltam meg halkan.
-Te most inkább a bocsánattal foglalkozz! - nézett rám szúrós szemekkel a leader.
-Kook jobb, ha most elmész. - fordult felém Suga, miközben Rapmont igyekezte leültetni.
-Rendben. - néztem a földet és, mint egy megszidott kutyus indultam haza - Sajnálom Yoongi hyung. - suttogtam még az ajtóból.
-Felejtsd el. Szia! - sikerült végre egy székbe kényszerítenie Rapmont, majd én is elköszöntem tőlük és rohantam a dormba.

Mivel mindez délelőtt történt, a nap nagy része még hátra volt. Hazaérve a fiúk már otthon voltak, és épp ebédeltek, így engem is megkínáltak a finomsággal. Rossz kedvemet azonnal észrevették, ezért kifaggattak annak okáról. Félve és a lehető leghalkabban tudattam velük, mire mindannyian vigasztalni kezdtek.
-Mostanában Rapmon nagyon hirtelen haragú. - mondta Jin - Ne törődj vele! Biztos más miatt morcos, csak rajtad csattant éppen. Legutóbb Vn fente a nyelvét.
-Jah, ez igaz. - helyeselt az említett, aki közben nagyban ölelgetett - De később bocsánatot kért és pont ugyan ezt mondta, amit most Jin. Suga meg nem volt mérges, így nincs miért aggódnod.
-De kiabált és nagyon rémisztő volt a hangja. - turkáltam tálamban.
-Csak valami felbosszantotta, de biztos, hogy nem te. Na nyugodj meg és egyél. Ne izgulj ezen. - próbált vigasztalni Jin.
-Igaza van Jinnek. Elvégre te golden maknae vagy. Téged mindenki imád. - vidított fel Jimin.
-Köszönöm srácok. - erőltettem egy mosolyt arcomra, de akkor is rosszul éreztem magam.
Nem is nagyon volt sajnos étvágyam, így alig ettem, ami nagy hibának bizonyult, ugyanis ebéd után loholtunk próbálni.

Még a teremben is végig féltem Rapmontól. Szavai visszhangzottak a fejemben és nem hagytak nyugodni, ezért végig csöndben voltam. Csak a munkára koncentráltam, szünetekben pedig Jin mellé menekültem. Eomma mindig megvédett, plusz örült, hogy nincs egyedül, mert Suga mostanában sok zenét írt, a többiek pedig mindig pörögtek, így nem nagyon volt társasága az elmúlt napokban. Amikor pedig közeledett a nap vége nagyon megkönnyebbültem. A dormban azt reméltem, majd el tudok bújni a leader elől, de nem számoltam vele, hogy egy szobában alszunk, és erre csak Jimin hívta fel a figyelmemet.

-Akkor ma nálunk töltöd az estét? - kérdezte tőlem, miközben az autó ablakán pislogtam kifelé.
-Hmm? - fordultam felé, mert nem jutott el az agyamig az, amit mondott.
-Nálunk alszol? Csak mert ugye összevesztetek Rapmonnal, és ma egész nap kerülted is.
-Ohh tényleg! - világosodtam meg - Szobatársak vagyunk.
-Aludhatsz ám nálunk, nem zavarsz. - mosolygott rám kedvesen.
-Rendben. Köszönöm Jimin.
-Szívesen.

Hazaérve kicsit felderültem, hogy nem kell az oroszlán, vagy pontosabban a szörny barlangjában aludnom. Megvártam, míg mindannyian megfürdenek, megvacsiznak, majd átvándoroltam Vékhez. Kitűnő örömmel fogadtak, de a cuccom még nem mertem átvinni. Féltem Rapmon mit szólna, így próbáltam későbbre hagyni, hátha fáradtan már nem érdekli a dolog, de tévedtem.
-Kook, ugye nem akarsz itt aludni? - nyitott be a szobába, ahol négyen animéztünk.
-Hát.... de. - pislogtam rá. Vártam a reakciót, amitől féltem is nagyon.
-Hagyd szegényeket aludni. - folytatta lágy hangon, ami meglepett - Nincs elég ágy itt, kényelmetlen lesz, rosszul alszotok, senkinek sem jó. Aludj a saját ágyadban majd.
-Öhm.... rendben.
-De minket nem zavar Nam. - szólt közbe Hopi.
-De pihennetek kell. Ki kell aludnotok magatokat. Majd máskor itt alszik. Na de én megyek. Ne maradjatok fent sokáig! - csukta be maga mögött az ajtót.
-Nem akarok vele aludni.
-Most tök kedves volt. Látod már nem is haragszik. - simított a hátamra J-Hope.
-Nem lesz baj Kook. - bátorított V is, és kezdtem neki elhinni.

Az anime után, úgy tettem, ahogy a leader mondta. Elköszöntem a srácoktól és visszaosontam a szobámba. Amint óvatosan benyitottam láttam, hogy Rapmon még nem alszik, hanem a telefonját nyomkodja az éjjeli lámpájának fényénél. Csodás! Így még jobban kell vigyáznom, nehogy kiszúrjon, mert akkor tuti beszélgetni akar majd.
Remek ötletnek bizonyult az, hogy csendben elsettenkedek az ágyamig, és már majdnem sikerült is, amikor Rapmon kivette a fülesét majd megszólalt.
-Kook, ugye nem haragszol?
-Hagyjuk. Fáradt vagyok. Majd holnap megbeszéljük. - bújtam a takaróm alá. Ja persze, holnap. Mert akkor több kedvem lesz ehhez a beszélgetéshez.
-Jahj Kook, kérlek. Öt perc az egész. - ült fel ágyában és felém fordult.
-Jó éjt.
-Jungkook! - mordult fel kicsit, mire összerezzentem, majd megjelent az ágyam mellett guggolva - Csak bocsánatot akarok kérni. - de nem válaszoltam, inkább igyekeztem kerülni tekintetét, amivel az enyémet fürkészte - Ne haragudj. Más idegesített fel és pont rosszkor találtál meg. Nem gondoltam komolyan, amiket mondtam.
-Pedig úgy hangzott. - válaszoltam félénken, mialatt egyre jobban a takaró alá menekültem, mígnem már csak a szeme látszott ki alóla.
-Tudod, hogy nem igaz amit mondta. Én is szoktam hibázni. Ne haragudj, kérlek.
-Szerinted szórakozott vagyok?
-Mi? - lepődött meg, de tényleg ez zavart a legjobban. Igenis tudok koncentrálni arra, amire kell.
 - Azt mondtad, nem tudok koncentrálni. Azt biztos nem másra értetted. - néztem végre a szemeibe, de még mindig féltem mit fog tenni.
-Azt csak..... - sóhajtott - csak azért mondtam, mert sokat hülyültök a többiekkel. Tudsz figyelni arra, amire kell elvégre, te vagy az egyik legjobb táncosunk. Mindig te állsz elől. Nálad jobban senki sem tud összpontosítani. - mosolygott egy aprót.
-Köszönöm.
-Na! Ne legyél ilyen morcos! - rántotta le rólam a takarót - Olyan rossz volt, hogy ma nem voltál olyan vidám, mint szoktál. Fel a fejjel! - pöckölte meg az orrom.
-Ne bántalmazz! - ültem fel az ágyamban, míg ő továbbra is guggolt.
-Akkor mit tegyek, hogy mosolyogj?
-Hagyj Vékkel aludni! - vigyorogtam.
-Hagyd pihenni őket.
-Akkor semmit sem tudsz tenni. - fontam össze karjaimat magam előtt, ő pedig a földre ült.
-Talán egy valamit tudok. - szólalt meg hosszabb csend után.
-Mit?
-Csukd be a szemed!
-Miért?
-Csak csukd be!
-Jó. - tettem azt amit mond.

Ám azonnal kipattantak szemeim, amint megéreztem ajkaimon az övéit. Pólójához kaptam, de megfogta kezeimet, így nem tudtam ellenkezni. Lehunyt szemekkel ízlelgetett minden akaratom ellenére. Tiltakozó nyögéseim azonban hamar más irányba mentek tovább. Amint ráharapott alsó ajkamra sóhajtottam, minek hatására már befért nyelve az enyém mellé. Nem volt visszaút. Teljesen kisajátított, nekem pedig semmi beleszólásom sem volt...... de kezdtem azt érezni, hogy ez nem is baj. Valamit megmozdított bennem, és én ezt elég nehezen fogadtam el.
-Jóhh.... jóhh, mostantól vidám leszek - kapkodtam levegő után, majd nyeltem egyet - megígérem.
-Már nem érem be ennyivel. - döntött le ágyamra és elengedte kezeimet.
-Nehh! Rapmon kérlekhh! - kaptam vállaira, amint fölém helyezkedett, de semmi erő nem volt karjaimban, hogy eltoljam.
-Nem győztél meg. Folytasd kérlek. - hajolt nyakamra, majd apró csókokkal kezdett jutalmazni minden egyes nyögésemért.
-Ahh...... Rapmon......
-Hallgatlak. - haladt lejjebb egészen a kulcscsontomig, ami érzékeny területnek bizonyult.
-Haaaaahh! Kérlekkhhh..... nehhh..... ne hagyd abbahh. - el sem hittem mit mondtam, de annyira jól csinálta, hogy többet akartam.
-Ez a beszéd. - nyalt végig nyakam teljes hosszán, végül pedig fülembe harapott, mire újra felnyögtem - Halkanhh! - lihegett ő is - De azért ne fogd vissza magad teljesen. Hallani akarom az édes hangod, miközben megduglak. - Mi? Eddig a részig el sem jutottam még.
-Ne kérlek! Meggondoltam magamhh. - próbáltam menekülni alóla.
-Már késő. - kóstolta meg nyakamat is fogaival, mire újra felnyögtem, és elfordultam az ellenkező irányba.
-Neeeehh! - toltam el kicsit magamtól, de olyan helyen fogott meg, amire nem számítottam - A...... az...... az az enyém. - tátottam el számat és arcára kaptam tekintetem, amint mozgatni kezdte kezét.
-És milyen nagy. - harapott alsó ajkába.
Ahogy masszírozott odalent, egyszerűen nem tudtam mit csinálok. Magamtól húztam fel lábaimat apró terpeszbe, amit azonnal ki is használta és közéjük térdelt. Mellettem támaszkodó kezére simítottam miközben szemléltem, mit is tesz velem.
-Namhh! - ejtettem vissza a párnára fejemet.
-Csak nem nem férsz már el? - csúsztatta kezét alsómba, én pedig nem bírtam tovább látni, ahogyan rám néz. Annyira zavarba ejtően figyelt, hogy megadtam magamat, és lehunyt szemekkel élveztem tovább azt, amit velem tett.
Rajtam munkálkodó karját szorongattam, miközben vonaglottam alatta. Alig jutottam levegőhöz, ahogy hüvelykujjával makkomat masszírozta.
-Nammhh........ énhh - akartam szólni, de nem tudtam befejezni, azonnal megértette mit akarok.
-Imádom mikor így hívsz. - lehelte fülembe, majd felegyenesedett és lekapta pólóját - Nem kell ez sem. - bújtatta ujjait trikóm alá, én pedig segítettem neki a vetkőztetésemben - Már csak ez fölösleges. - kezdte lehúzni nadrágomat is boxerommal együtt, és megemeltem csípőmet, hogy könnyebben megfoszthasson tőle - Jó fiú. - simított végig merev férfiasságomon, mire hangosan felsóhajtottam.
Újra kaptam egy csókot, amit ezúttal annyira élveztem, hogy Namjoon nyakába kapaszkodtam és nem engedtem el percekig, míg kezei meztelen testemet simogatták. Ujjai mellbimbóimon álltak meg, majd játszadozni kezdett azokkal is, én pedig elszakadtam ajkaitól. Hajába túrtam és tovább vonaglottam alatta, ő pedig nyakamat kezdte csókolgatni.
-Nem bíromhhh..... Namhhh. - karmoltam végig vállain.
-Még egy kicsit tarts ki. - szakadt el tőlem és ő is megszabadult nadrágjától - Ez viszont fájni fog, de ne aggódj.
-Mihhh? - pillantottam fel rá, amint megemelte csípőmet, majd bejáratomhoz igazította magát.
-Kapaszkodj valamibe. - mosolygott ördögien és lassan kezdett befelé nyomulni.
-Ahhh Namhhh........ - akadozott lélegzetem a feszítő érzésre, ujjaim pedig a lepedőt találták meg - Fájhhh! Nehh! Lassít kérlekhh! - könyörögtem már lassan könnyes szemekkel, egyenesen az övéibe nézve.
-Mindjárt megállokhh. Kitartás! - dobott egy csókot felém, én pedig összeszorított szemekkel téptem ágyneműmet. Túl nagy!
-Haaaahhhh Naaaaam! - szinte sikítottam, mikor végre tényleg megállt, majd fölém támaszkodott.
-Nyugihh. Engedd el magad. - törölgette le könnyeimet.
Apró, sokkal lágyabb csókokkal halmozott el, miközben mozdulatlanul feküdtem alatta és próbáltam visszanyerni azt a vonagló énemet, amit előtte pár perccel hozott ki belőlem. Kis nyüszítő hangot adtam ki, mire megemelkedett és kérdően nézett rám. Utána mozdultam mire azonnal tudatosult benne, mit akarok, így ajkaimra hajolt. Hihetetlen finom csókban volt részem, minek hatására meg is mozdultam. Ezzel megéreztem magamban hatalmas, lüktető férfiasságát, de már nem feszített annyira, ezért újra megmozdítottam csípőmet.
-Jobbh? - vált el tőlem lihegve, én pedig csak bólintottam.
Lassan mozogni kezdett bennem, bár még nem volt túl kellemes, de már nem is fájt annyira. Kezeimmel igyekeztem őt is izgatni, így szinte mindenhol megsimítottam izzó bőrét, miközben elkezdett mély, férfias nyögéseket hallatni.
-Ha hoh! - dermedtem le, mikor érzékeny pontot ért el merevedésével.
-Mi az? - állt meg.
-Még egyszer! - és megismételte mozdulatát. - Igenhhh! Mééééégh! - feszült kis ívbe hátam az élvezettől, ami átfutott testemen.
-Vajon - lökött egy erősebbet újra jó pontot érve el - a többiek már alszanak?
-M....... mért érdekel...... ohh Istenem..... ez most? - kapaszkodtam mellettem támaszkodó kezeibe.
-Mert gyönyörű vagyhh..... és lehet több alkalmunk már nem lesz errehhh. - mozgott lassan, de ügyelve, hogy ne mindig érje el gyönyörközpontomat.
-Mit..... akarszhhh? - nem voltam magamnál, így nem értettem mit szeretne. Hatalmas, benne dobogó férfiassága teljesen elterelte a figyelmemet. Csoda, hogy értelmesen tudtunk beszélgetni.
-Na kapaszkodj! - nyúlt hirtelen csípőm alá, én pedig megijedtem, így azonnal nyakába karoltam.
-Ahhh.... ugye tudod, hogy.... most mit nyomszhhhh de nagyon. - nyögtem fülébe, miközben felállt velem, de testemet nem hagyta el.
Kicsit jobban megemelt, így már képes voltam kibírni azt a kis utat, ami a nappaliig vezetett. Lefektetett a kanapéra, ügyelve arra, hogy továbbra se csússzon ki belőlem. Az ablakon beszűrődő fény megcsillant izmain, ahogy újra megtámaszkodott mellettem, majd erőteljeseket lökött rajtam és hamar gyorsítani kezdett. Azonnal megtalálta a legjobb szöget, amivel hangosabb nyögéseket csalt ki belőlem.
-Halkanhh! - nézett rám, miközben továbbra sem lassított.
-Nemhh, nem tudokhh. Hah Namhh! - karmoltam végig mellkasán - Én... én mindjárthh. - éreztem, ahogy lassan robbanni fogok tempójától, amikor zajt hallottunk és megállt.
-Nehh! - kaptam kezeihez.
-Cssss! - intett csendre és figyelt.
Csak hallgatóztunk, ahogy valaki kibotorkált a konyhába, majd Namjoon újra mozogni kezdett, ami már csak a kegyelemdöfés volt számomra. Az adrenalin, hogy lebukhatunk, plusz a hatalmas férfiassága túl sok volt, így második lökésénél hasfalamra élveztem. Hihetetlen kínzás volt, hogy nem adhattam hangot érzésemnek, de amint becsukódott újra a szobaajtó, bepótoltam.
-Naaaaaamh! Lassítshhh!
-Mindjárthh. Nyögd a nevem! - hajolt hozzám, és figyelte az élvezettől szenvedő arcomat.
-Namjoooooonhh! Kérlekhhh! - borzongtam meg újra és újra, ahogy még mindig gyönyörközpontom volt a célpontja, pedig már mindent kiadtam magamból.
-Hoh igen, Kook! Olyan szűk vagy! - feszült ívbe háta, amint utolsót lökött rajtam, megint elérve leggyengébb pontom.
Éreztem, hogy megtölt forró nedvével, miközben megborzongva simítottam végig oldalán.
-Nehh! - kaptam tekintetem kezére, amivel hirtelen férfiasságomra simított.
-Akkor megbocsájtasz nekem? - mosolygott rám fáradtan.
-Méghh.... meglátom.
-Naaaaa. - kezdte újra makkomat cirógatni, amit tényleg nem bírtam már elviselni.
-Jó jó jóhh. Csak kérlek ne! - menekültem volna tőle - Neked tudnod kéne, milyen rossz ez ilyenkor. - ejtettem fejemet hátra, majd elengedett.
-Igen tudom. - kelt fel rólam és amint elhagyta testemet, hosszan felsóhajtottam - Menjünk vissza a szobába.
-Szerinted tudok járni? - feküdtem erőtlenül a kanapén.
-Muszáj lesz. - mosolygott rám.

-Jó reggelt! - köszöntem a csapatra, amint kiértem a nappaliban reggeliző srácokhoz.
-Jó reggelt hétalvó! Végre, csakhogy felkeltél. - köszöntött V.
-Hozok neked reggelit. - állt fel Jin.
-Köszönöm. - ültem le az asztalhoz.
-Hogy aludtál? - kérdezte Suga.
-Jól köszönöm.
-Akkor senkit sem keltettem fel, mikor kijöttem inni, ugye? - basszus ő jött ki? Ugye nem hallott?
-Engem biztos nem. - igyekeztem kerülni tekintetét.
-Mi van hyung, fázik a segged? - jelent meg Rapmon, egy szál törülközőben.
-Igen..... meg szerintem néha takarítani kéne a bútorokat is. - pislogott jelentőségteljesen Suga Rapmonra.
-Öhm... - nyelt egy nagyot Rapmon. Ezek szerint Suga nagyon is hallott minket, de legalább nem hozza fel nyíltan. Bár így is nagyon zavarba ejtő a dolog - Majd intézek valamit.
-Köszi.
-Mi van hyung, tisztaságmániás lettél? - tért vissza Jin.
-Fogjuk rá.
-Jó étvágyat! - kaptam ki Jin kezéből a tálamat, majd gyorsan falatozni kezdtem, nehogy véletlenül beszélnem keljen. Mit is gondoltunk? A nappaliban kefélni? Hahh, hülye Nam!