Végre! Ágy! (61)

Közben egy hosszú beszélgetés után, Tamás végül meggyőzte valahogy a kis nővérkét, vagy kicsodát, hogy toljon az orrunk alá egy papírt, amit ha Vvel aláíratunk, már vihetjük is haza. Így hatalmas léptekkel suhantam el a szunyókáló őreink előtt, akiket ezután Tomi el is kezdett felverni édes álmaikból, majd a kórházi szoba ajtaját lassan kinyitva próbáltam hangtalanul belépni. Gondoltam, ha még alszik V, nem fogom felkelteni, ám már fürkésző szemekkel kémlelete a bejáratot, és nagyon megörült, amikor ismerős arcot látok. Én is kivirultam. Sokkal jobban volt.

-Jaaahj te! - ölelgettem meg Vt - A frászt hoztad ránk. - ültem le az ágya szélére - Hogy vagy?
-Jobban. - válaszolt röviden. Az angolja nem lett tökéletes egy este alatt.
-Ennek örülök. - simogattam a kezét, miközben hatalmas vigyorral pislogtam.
-Na? - lépett be Fanni is, majd azonnal koreaira váltott.
Átadtam neki a papírt, mert ő jobban el tudott beszélgetni Vvel, és a helyemet is átvette. Én kiosontam a többiekhez, miközben hatalmasat ásítottam.
-Csabiék lassan indulnak. - mondta Tomi, miközben leheveredtem egy kanapéba.
-Szuper, de még korán van, nem? - helyezkedtem kényelembe és kezdem elaludni.
-Beugranak ide. Hé! - lökte meg a lábam.
-Hm? - nyitottam ki szemeimet.
-Ne aludj!
-Nem alszok. - igyekeztem ébren tartani magam, de már nagyon a végét jártam.
-Bence és Ádám hoznak reggelit, meg energiaitalt neked. - ült le mellém.
-Az menő. - ásítottam újra. Már teljesen elmúlt mindennek a hatása. Nem volt kötelezően elvégzendő dolgom, sem teám, vagy kávém, ráadásul le is ülhettem.
Épp kezdtem elszenderedni, amikor csörgött a telefonom, de így is Tomi keltett, hogy vegyem fel.
-Igen? - dörmögtem álmosan.
-Jó reggelt kincsem!
-Szia anya! - sóhajtottam.
-Hallom álmos vagy.
-Kicsit.
-Hát el is hiszem. Na emlékszel a gyakornokra?
-Basszus! - kaptam fel a fejem - Anya én ezt teljesen....
-Tudom. - nevetett - De nem is kell betanítani.
-Na hogy-hogy? - könnyebbültem meg.
-Interjúztattam és kiderült, hogy egyáltalán nem tud annyit, mint amennyiről papírja van. Szóval még keresek.
-Hah, köszönöm. - engedtem el magam újra a fotelben és lehunytam a szemem is.
-Ne nekem köszönd. Na maradj a srácokkal, vigyázz rájuk, aztán ha kell valami.... nem féltelek.
-Nem is kell. Szia!
-Kitartás! Szia! - tette le.
Újra elszenderedtem és bár hallottam a körülöttem lévőket, reagálni nem tudtam. Elfáradtam..... aludnom kellett.

Nagyon megijedtem és le is fejeltem Jint, ahogy egy apró puszival akart felkelteni, mire én felugrottam.
-Jaj, bocsánat! - de ő csak fogta az orrát és rázta a fejét, hogy semmi baj, miközben el is kezdett könnyezi, a többiek pedig nevettek. - Aaaaahj, de megijesztettél. Sajnálom.
-Semmi gond. Az én hibám. - engedte el arcát és nagyokat pislogva vett mély lélegzeteket, mialatt a fiúk betódultak Vhez - Fáradt vagy? - nézett rám.
-Mondjuk.
-Még egy kicsit bírd ki. - mosolygott, majd ő is bement a csapathoz.
-Mennyit aludtam? - néztem az őreinkre, akiken látszott, hogy hangos nevetésüket igyekeztek magukba fojtani.
-Háromnegyed órát nagyjából. - válaszolt Ádám, ahogy tudott uralkodni magán, és már csak nagyon vigyorgott - Hoztunk neked energiaitalt. - nyújtotta oda nekem a hatalmas dobozt.
-Köszönöm. - el sem hittem, hogy önként elvettem, majd kibontottam, de jelenleg nem volt más koffein forrásom. Jinért pedig ébren kellett maradnom és uralkodnom magamon.
-Mehetünk! - jött ki Fanni a fiúkkal együtt, Vt pedig Tomi hozta a karjaiban, aminek láthatóan nem örült a kis rokkant.
-Nem férfias mi? - álltam fel és magyarul szóltam Fannihoz.
-Nem tetszik neki, de nem ülhet, sétálni meg nem igazán tud. - válaszolt ő is a nyelvünkön, miközben elindultunk kifelé.
-Akkor dupla kocsizunk.
-Igen. V pedig fekszik és úgy kell bekötni, hogy ne guruljon le az első piros lámpánál.
-Menni fog. - kuncogtam magamban.

Külön autóval mentek azok, akik repültek haza, és azok, akik maradtak, így Vékkel utaztam a buszban, míg a többiek a testőreink autójában zötykölődtek. A reptéren persze odajöttek még elköszönni, én pedig felkaptam egy napszemüveget, hogy a karikás szemeim ne látszódjanak, majd Fannit és Tomit hátrahagyva a maradék csapattal elindultunk. Nem kis tömeg várta már a fiúkat, de a saját bejáratú hústornyaink megvédték őket. Az utolsó pontnál megálltam, ameddig még elmehettem, és könnyes búcsút vettek tőlem a fiúk.
-Szeretünk Franci! - ölelgettek mindannyian.
-Köszönünk mindent!
-Szívesen máskor is!
-Majd azért írj, meg küldj képet, meg minden! - magyarázott J-Hope.
-Meg majd látogass meg minket. Magyarokat szívesen látunk. - fűzte hozzá Suga, amin nagyon  meglepődtem.
-O-oké. Majd meglátjuk.
-Másfél hetet tudnak maradni a fiúk, addig hozd rendbe Vt! - közölte az infót Rapmon, miközben elengedtek.
-Meglesz. - bólintottam - Jó utat hazafelé!
-Köszönjük! Sziasztok! - integettek és gyorsan elmenekültek a nagy rajongói seregtől.
-Sziasztok!
-Akkor mehetünk is. - jegyezte meg Csabi.
-Ja igen-igen. A többiek unatkoznak. - fordultam meg és indultam volna utamra, de most engem támadtak le a rajongók, ijedtemben pedig Bence pulcsijába csimpaszkodtam, mert ő volt a legközelebb - Fiúk!
-Mióta ismered a fiúkat? Összejöttél valamelyikkel? Láttad őket meztelenül? Hol vannak a többiek? - repkedtek a kérdések különböző nyelveken, miközben menekültünk előlük.
Végig követettek mindannyian, ami kicsit sem volt megnyugtató, mert egyre közelebb értünk a buszhoz. Már láttam is a parkolóban, amikor Csabi kiadta a parancsot.
-Na futás! - így is tettem.
Ezúttal nem kaptam le a magassarkúmat, csak futni kezdtem, mialatt igyekeztek feltartani a rajongói tömeget. Gyorsan bepattantam hátra a srácokhoz, és Tomi máris útnak indult.
-Na mi az, híres lettél? - kérdezte Tamás.
-Igen, de nem is értmmm - hallgattatott el Jin, egy csókkal.
-Hiányoztál. - adott végül egy puszit a homlokomra, miközben két keze továbbra is rajtam pihent.
-Te is nekem. - fogtam meg meleg mancsait és behunytam szemeimet. Most azonnal el tudnék aludni.
-Jin, ülj le! Veszélyes. - utasította Tomi, mire el is engedett és helyet foglalt - Szóval híres vagy.
-Ja... igen-igen. A srácokról faggattak. Dilisek ezek a rajongók. V hogy van? - fordultam hátra Fanniékhoz.
-Jól van, ne aggódj! - nyugtatott meg a kis barátnőm.
-Akkor Fanni? - kérdezte Tamás, miközben a visszapillantóban rám nézett.
-Nem. Először autót cserélünk.
-Rendben.

Végül hatalmas örömben törtem ki, mert bár nem egy mai darabot, de egy kitűnő állapotban levő hét személyes mercit kaptunk. Azonban Tomi nem hagyta, hogy vezessem, mert rég aludtam utoljára.
-Köcsög vagy. - pislogtam rá Fanni felé menet.
-Nem, csak nem akarok meghalni. - szart a fejemre.
-Chh! - bámultam ki az ablakon.
Fannihoz érve, felvittük Vt, és a már kikészített ágyra fektettük le. Pont jó helyre vonszolta az éjszaka Fanni a kanapét, mert a lakás közepére húzta, hogy V mindent jól lásson, és képben legyen majd. Fent elbeszélgettek négyen, miközben láthatóan remek kedve volt mindenkinek.
-Na most már alszol? - kérdezte Tomi, de én a telefonom nyomkodtam.
-Nem. Költözünk és lakást takarítok.
-Őrült vagy.
-Csak elfoglalt. Na egy ember jöjjön segíteni átcuccolni és takarítani! - fordultam a srácok felé, de nem tudom, mért mondtam azt, hogy egy ember, hisz nyilván való volt, hogy Jin lesz az, aki önként segíteni fog nekem.

-Mindent levittünk, Tamás most pakol be. Kicsit szűkösen leszünk a kocsiban. - tért vissza Jin, miközben az ágyneműket dobáltam egy kupacba a lakás közepére.
-Köszönöm, nem baj.
-Ne segítsek?
-Hajtsd össze a takarókat és rakd be az ágyba! - hámoztam le az utolsóról is a huzatot.
Szépen rendet raktunk a lakásban, elvittünk minden cuccunkat és még a hűtőt is kiürítettük. Egész sok kaja maradt. Még jó hogy Fannihoz mentünk tovább.
-Na mehetünk végre? - lépett be az ajtón Tomi, mikor már jó ideje ránk várt.
-Várjál még becsukom az ablakokat azt mehetünk. - szaladgáltam továbbra is a lakásban, de már csak én egyedül, ugyanis más feladat nem volt - Jó asszem minden megvan. Rendet raktunk, szellőztettünk, a takarítók lassan jönnek. - álltam meg a lakás közepén - Hú de elszaladt az idő. - pillantottam az órámra - Tomi kéne nekem valami koffein, mert megint álmosodok és útközben vennünk kell vacsit.
-Rendben meglesz. De ugye tudod, hogy kiraklak titeket és én is megyek? - léptünk ki a lakásból és bezártam.
-Tudom.
-Akkor jó.
Leadtam a kulcsokat, majd egyre nagyobb ásítások kíséretében beültem hátra az autóba, és lássatok csodát, azonnal elaludtam. Ki gondolta volna?

-Franci! Franci! - ébresztgetett Tomi - Fizetni kéne.
-Mi? Mit? - keltem fel, de alig voltam magamnál.
-A vacsit.
-Ja..... jó. Megyek. - segített ki engem a kocsiból, majd kómás fejjel, másodszorra eltalálva a pin kódomat sikerült fizetni.
Egyáltalán nem érdekelt a vacsi, sem a pénz. Pont olyan zombi módjára, mint ahogy betántorogtam, visszamásztam az autóba és újra aludtam. Legközelebb már arra keltem, hogy kihámoznak az merciből, majd felcipelnek a lépcsőn, végül pedig egy ágyba fektetnek. Végre! Ágy! Ez volt az első gondolatom és az utolsó is. Ugyan éreztem az illatokat és kordult egyet a gyomrom, de az álmosság győzedelmeskedett. Utolsó erőmmel még magamra húztam egy takarót, majd elmerültem a Jines álmaimban.

(Folytatjuk :D És mivel végeztem a sulival, így nyári szüneten vagyok, szóval már tényleg nem lesz hetes, vagy hónapos szünet. Plusz készülünk egy karakterek menüponttal és egy íróink menüponttal is. A csokiöntet pedig a fagyin az az, hogy lesz külön e-mail cím az oldalnak, ahova írhattok kéréseket, illetve kérdéseket, amikre válaszolgatni fogunk, külön-külön bejegyzésekben. Addigra meglesznek a közreműködőink és remélhetőleg ők is beleegyeznek abba, hogy tőlük is lehessen kérdezni. :D)