V&Yeeun 5.rész

-Anya az a rózsaszín egyberuhád megvan még? - ment anyukája felé.
-Istenem, de hülye vagy Hoseok. - fogtam fejemet, majd után a kiabáltam - Rúzsozd is ki magad!
-Terveztem! - válaszolt, mire még jobban nevetni kezdtünk, és nem bírtuk megállni, hogy ne legyünk szemtanúi az átalakulásnak.
-Írok a srácoknak, hogy ezt élőben kell látniuk. - súgta nekem Kook és pötyögni kezdett a telefonján.
-Hozzanak popcornt is!

-Szóval. - krákogott Hoseok, immár teljes felszerelésben - Úgy örülök, hogy felhívtál! - beszélt vékony hangon.
-Ezt muszáj? - kérdeztem tőle, ahogy előtte álltam.
-Tae csináld! Kíváncsi vagyok, mit hoz ki belőle. - szólt rám Jimin, miközben a kukoricán csámcsogott a többiekkel. Ők az első sorban ülhettek és ingyen mozizhattak.
-Igen Tae, ne légy ilyen kis félős! - csapta meg mellkasomat J-Hope eléggé....buzisan.
-Haaahhh. Jó! Szóval. Örülök, hogy eljöttél. Akkor menjünk is fagyizni.
-Nem akarsz előbb mondani valamit nekem? - incselkedett Hoseok.
-De... akarok? - néztem rá kérdően.
-És mit akarsz?
-Őőőőőőmmm... csak azt, hogy.
-Hogy szerelmes vagy belém?
-Hát ez aztán iszonyat élethű. - kommentálta Suga.
-Hát tetszel nekem de
-Jaj, én is imádlak! - ugrott a nyakamba - Gyere, adj egy csókot.
-Mi? Ne, Hoseok! - próbáltam levakarni, de annyira rám nehezedett, hogy a földön kötöttük ki.
-Ugye már nem is olyan vicces, mikor téged akar lesmárolni? - hajolt fölénk Jimin, miközben a többiek csak nevettek.
-Gyere Jimine. - nézett fel rá hirtelen J-Hope és el is kapta a pólóját - Adj egy cuppanósat.
-Baszki Hoseok! - tartott neki ellen.
-Te az előbb még az én csajom voltál, most meg megcsalsz? Hát milyen asszony vagy te? - mordultam rá.
-Népszerű. - pillantott vissza rám.
-Jah.... bocs. Akkor mit tegyek, hogy mellettem maradj?
-Valld be, hogy szeretsz. - hajolt közelebb hozzám, Jimint pedig elengedte, aki megkönnyebbülten felsóhajtott.
-Hoseok tudod jól, hogy imádlak.
-Na ez a beszéd! - kelt fel rólam.
-Ennyi? - kérdezte Suga.
-Jaj, ne légy telhetetlen! - bökte oldalba Rapmon.
-De igaza van. - szólalt fel Kook - És az erkély jelenet?
-Jaaaaaj igeeeeen. - lágyult el Jin - Az a legromantikusabb.
-Oké, felmászok a kanapéra. - indult meg J-Hope.
-Én meg letérdelek. - helyezkedtem pozícióba.
-Hát ezt nem hiszem el. - hitetlenkedett Rapmon.
-Ó Júlia, mért vagy te Júlia? - kezdtem.
-Az nem így van. - szólt bele Jin.
-Most romantikát akarsz, vagy szöveghűséget? - néztem rá.
-Figyelek.
-Köszönöm. - fordultam vissza Hopi felé - Ó drága Júlia.
-Ó Rómeó, - folytatta Hoseok - mért vagy te Rómeó?
-Szeretlek Júlia! Gyere szökjünk meg együtt! - álltam fel, a többiek pedig már alig bírták nevetés nélkül.
-Rendben szerelmem! Kapj el! - ugrott karjaimba Hoseok.
-De rohadt nehéz vagy. - jegyeztem meg miután letettem.
-Nem mondunk ilyet egy nőnek! - kaptam egy gyenge pofont, ahogy elhúzódott tőlem.
-Na így már sokkal jobb volt. Jöhetnek a csajozós szövegek. - irányította Jin az eseményeket.
-Jaj igen! - dugta ki lábát Hoseok a szoknya alól és hatalmasakat pislogott - Bármivel kezdheted.
-Őőőő - pislogtam, miközben a többiek nem mertek enni, nehogy félrenyeljenek - Szép a férfiasan vastag és izmos combod. - poénkodtam el.
-Jaj, de cukor falat vagy. Máshol is sima vagyok ám.
-Fúúúúj bazdmeg Hoseok! - nevetek fel hangosan, mialatt mindenki gondolatát tolmácsolta Rapmon, és én is inkább megkapaszkodtam a kanapé támlájában.

-Na akkor reggel - álltunk a bejáratban miközben J-Hope elköszönt tőlünk, de főleg nekem magyarázott - tízkor felhívlak.
-Oké.
-Szép vagy Hoseok! - kiabált át a szomszéd, miközben az éppen hazaért.
-Köszönöm! - vigyorgott - Egész bejövős nekem is. - nevetett, és a szomszéd csak fogta a fejét.
-Imádok hozzátok átjárni. - jegyezte meg Jin.
-Jah, buli minden perc. Jó utat hazafelé! - köszönt el tőlünk, mire egyöntetűen mi is elbúcsúztunk.

-Igen? - vettem fel a telefont reggel, de még nagyon álmos voltam.
-Hívd fel Yeeunt és készülődj! - üvöltött a telefonba Hoseok, mire kinyomtam és visszaaludtam, de újra hívott, én pedig mit egy hülye, mit sem sejtve felvettem.
-Igen?
-Ki ne nyomj! Ébresztő hétalvó! Ma randid van! - de újra letettem. Állítottam ébresztőt, majd az felkelt.
Ám pár perc múlva hallottam, hogy valaki trappol a lépcsőn, és nem csalódtam.
-Tae! Ébresztő! - rántotta le rólam a takarómat.
-Ahhj Hoseok korán van! - fordultam a másik oldalamra.
-Lassan tíz óra. Tessék telefonálni és öltözni!
Nem is tudtam tovább bujkálni. Muszáj volt felkelnem, majd őfelsége parancsait teljesítettem. Yeeunt hamar elérem, a segítségnek hála pedig tisztáztuk az időt és a helyet. Majd szerencsémre, J-Hope hazament, mert tanulnia kellett. Én pedig ahogy telt az idő, egyre idegesebb lettem.

Ahh túl korán van. Késnem kellett volna legalább egy kicsit. J-Hope úgyis azt mondta, hogy a lányok folyton késnek. Ráadásul így azt fogja hinni, hogy nincs jobb dolgom, mint vele randizni. Mondjuk, ez igaz is. Jaj Istenem! El kéne mennem venni addig egy vizet.
Járkáltam fel alá idegességemben, majd mikor pont elhatároztam, hogy elmegyek venni valami innivalót, a nevemet hallottam és a hang irányába fordultam.
-Taehyung! - integetett Yeeun, majd hozzám futott - Sokat vártál? Remélem nem.
-Nem én - pislogtam, mert teljesen másnak képzeltem, de kellemes meglepetés ért, hogy még szebb, mint vártam. Ám ez újabb problémát jelentett. Így még kevesebb bátorságom volt hozzá - mindig korábban jövök. Még.... nincs is annyi, mit amennyit megbeszéltünk. - néztem az órámra, mert rá nem mertem.
-Tényleg? - hajolt ő is oda, én pedig hatalmasat nyertem - Jaj, tényleg! Ez a jó abban, hogy feledékeny vagyok. - szemlélte a saját karóráját - Elfelejtem, hogy siet. Na mehetünk fagyizni! - mosolygott fel ám.
-R-rendben. Gyere! - indultam el és ő követett.

-A roletti ajándék. - szúrt egyet-egyet az árus a fagyinkba.
-Köszönjük. - nyalt is bele Yeeun, ahogy a kezébe adtam, és elindult a szökőkút felé.
-Ne félj tőle. - súgta nekem a bácsi, ahogy még előtte álltam - Ő is csak egy lány, és ahogy elnéztem, tetszel neki.
-Így gondolja? - vörösödtem el.
-Rengeteg fagyit adok el nap mint nap fiatal pároknak. Felismerem a szerelmeseket. - mosolygott.
-Taehyungi! - kiabált nekem Yeeun - Gyere már!
-Köszönöm! - köszöntem el a bácsitól és Yeeun felé vettem az irány.
Kis gyerekek rohangáltak körülötte, ő pedig élvezte a dolgot.
-Fogd meg! - nyomta a kezembe a friss fagylaltját.
-De akkor megeszem.
-Nem baj. - mosolygott majd a kicsik felé fordult - Én vagyok a fogó! - a törpék pedig sikítva menekülni kezdtek előle.
Így már kevésbé aggódtam amiatt, hogy mennyire fog szeretni. Ő is pont ugyan olyan gyerekes és kattant volt, mint én.
Ahogy ott álltam kezemben a két tölcsérrel, egyszer csak egy kisfiú kapaszkodott meg a nadrágomban és elbújt mögém.
-Itt nem fog megtalálni vigyázz! - rejtegettem, de Yeeun észrevette, hogy valami nincs rendben.
-Mi a baj Tae? - jött felém mosolyogva - Csak nem bújtatsz valakit.
-Maximum a fagyidat.
-Na persze. Látom ám a menekültet mögötted.
-Ne ne ne! Maradj! Nem ér el rajtam keresztül. - menekült volna a kisfiú, de marasztaltam.
-Ó igazán? - állt elém Yeeun.
-Igen. - néztem rá, és egyre hevesebben vert szívem a közelségétől.
-Azt csak hiszed! - ölelt át, de a kisfiú résen volt és elszaladt, ám  én kaptam egy puszit - Köszönöm a fagyit. - távolodott el lassan, majd visszavette az édességet, de nem tudtam megszólalni. Belém fojtotta a puszija a szót.

-Szeretem ezt a parkot, bár ritkán járok erre. - sétálgattunk, miközben nézelődött.
-Én is. Csendes - igazi fecsegő partner vagyok basszus! De nem tudom mit mondhatnék.
-És picit kihalt. Nem olyan zsúfolt, mint a város. Majdnem vidék, csak mégse. - kuncogott.
-Én vidéken éltem, és igazad van. Kicsit valóba hasonlít. De nem az igazi. - végre nem csak egyszavas válasz. Zseni vagyok!
-Most, hogy-hogy itt laksz?
-Suli miatt. Vidékről nehéz lenne feljárni.
-Igaz.
-Megkérdezhetem, mért dolgozol a Once upon a timeban? - ez a kérdés tényleg fúrta az oldalam, de amint feltettem, legszívesebben elástam volna magam. Valaki adjon egy ásót!
-Persze! Bátyámé a hely, és igazából nem dolgozok ott. Csak zsebpénz nagyjából, meg szeretek táncolni, és tök menő az a hely. Beugró vagyok főleg. - magyarázott mosolyogva.
-Ohh értem. És mi az eredeti munkád? Vagy diák vagy?
-Jaja én is tanulok. Közgazdász leszek.
-Úúúú, akkor nagyon okos vagy.
-De van segítségem. Apa meg tesóm is. - értünk egy padhoz és leültünk.
-Ahh értem.
-Cica vagy macska? - kérdezte egy kis csend után.
-Mi?
-Vagyis. - nevetett - Gyorsan akartam kérdezni, na. Kutya vagy macska?
-Mindkettőt szeretem.
-Ohh. Én inkább cicás vagyok, de a nyuszikat jobban szeretem. Most is van kettő.
-Ezért az a beceneved? - néztem a földre.
-Részben ezért, részben azért, mert fura hangokat adok ki, ha jól érzem magam, meg puha a bőröm. Apu találta ki.
-Van egy ugyan ilyen haverom. Mármint, hang tekintetében. Vicces tud lenni. - mosolyogtam
-Majd elbeszélgetünk vele. - kuncogott újra - De lassan mennem kell.
-Tényleg? - kaptam rá tekintetemet - Mért?
-Tesóm elviszi étterembe a családot, mert szülinapja volt, csak sokat dolgozott.
-Ó értem.
-Aztán még haza megyek előtte átöltözni. Szóval sétálgassunk kifele. - állt fel.
-Rendben. - keltem fel én is.
-De csak lassan! - húzott vissza - Nem sietek.
-Bocsánat.
-Csak azért nem szeretem a parkokat, mert sokkal hidegebbek, és folyton fázok.
-Akkor viszont siessünk. Nincs nálam semmi, amit odaadhatnék.
-De van. A kezed. - bújt hozzám, és újra elakadt a szavam - Az jó meleg. - fogta meg.
-Öhm.... és... ez elég? Meg ne fázz. -  nyeltem nagyokat.
-Nem fogok. Ahh, tényleg jó meleg.
-Tényleg fura hangokat adsz ki. - néztem el más irányba.

-Na nézd már! Tudtam, hogy itt fog toporzékolni. - értünk ki a parkból, és egy fekete audira mutatott.
-Az a tesód?
-Igen. Ahh~ a nap! De jó meleg! - sétáltunk lassan az autóhoz - Köszönöm a mai napot. - állt elém - Remélem még megyünk majd máskor is valahova.
-Persze. Bár nem tudom, hogy vagy suliban.
-Csak írj és megbeszéljünk.
-Yeeun gyere már! - szólt ki a kocsiból a testvére, de csak a hangját hallottam. Olyan ismerős.... mintha már ismerném a hang tulajdonosát.
-Na rohannom kell. - fonta karjait a nyakam köré és megcsókolt.
Hirtelen azt sem tudtam mit tegyek. Ilyen még sosem történt velem, és nem akartam elrontani. Egy pillanatra ledermedtem, de ahogy mozgatni kezdte ajkait, követtem azokat, majd lassan elvált tőlem.
-Jó hétvégét Taehyung! - lehelt pár szót, majd rohant is az autóhoz.
Felemeltem kezem, hogy elköszönök, de újabb meglepetés ért öt percen belül, ahogy felismertem Cso Gjuhjont. Az előbb még kiugrott a szívem, úgy dobogott, most pedig kihagyott egy ütemet. Nem hiszem el, hogy pont az ő húgát kellett kifogjam. De ami még rosszabb. Ő is felismert engem, bár már nem tűnt olyan gonosznak, mint anno. Ettől függetlenül úgy gondolom, ez veszett ügy.

(Vajon mért mondott le V azonnal a megnyert lányról csupán a testvére miatt. Kövi részből megtudjátok :D Folytatjuk!)