V&Jin yaoi (oneshot)

Ez szintén olyan yaoi, ahol a BTS egy banda. Próbáltunk valós dolgokból kiindulni. Aki sok BTS Bombot látott az fel fogja ismerni az alapot :D Jó olvasást!

V POV

-Jungkook mit csinálsz? - kérdeztem vele szemben ülve, ahogy ő egyre furább hangokon énekelgetett.
-Melegítek. Everybody say noooooooo! - dalolt, mintha népzene lenne a No.
-De már húsz perce ezt csinálod.
-Jó Hyung, unatkozok.
-Hmmm.... beszállhatok? - álltam fel és odasétáltam hozzájuk, de a kanapén már nem volt hely.
-Ide ne merj ülni. - hessegetett el Suga az ölétől.
-Jaj Suga gonosz vagy. Gyere V! - fogta meg a kezemet Jin és odahúzott magához - Ülj ide.
-Kösz Hyung. - foglaltam helyet, miközben Kook tovább dalolt és már Suga is kezdte néha utánozni - Öhmm..... - zavarba estem, amint megéreztem valamit - Jin - fordultam kicsit hátra, hogy a kamerás ne lássa mit beszélünk.
-Csak ne ficánkolj, mert rosszabb lesz. - húzódott kis mosolyra szája - Vagy inkább... beférsz ide. - ültetett maga mellé a legszűkebb helyre és visszafordult a kamera felé, én pedig igyekeztem figyelmen kívül hagyni a dolgot, ahogy ő is tette.
-Trot verzió. - mondta Kook a kamerának és folytatta.
Ezúttal viszont Suga opera verzióban követte, ami nekem is nagyon megtetszett, így én is beszálltam, majd Jin is, bár jóval halkabban. Aztán végül mellettünk a karfán ülő J-Hope is bekapcsolódott, de ő már vékony magas hangon, amin jót nevettünk Jiminnel az élen. Annyira megtetszett mindenkinek, hogy így folytattuk.
-Ne ne ne! Egyszerre hagyjuk abba mikor intek. - ficánkolt Jungkook és megfogadtuk tanácsát - Na kezdem.
Mindenki más hangon kapcsolódott be, majd ahogy a kis maknae kérte, amikor intett egyszerre befejeztük, és ennek nagyon örült.
-Bangtan jön. Gyertek! - jött be a manager és felkeltünk a kanapéról, hogy kövessük.
-V! - kapta el a kezemet Jin.
-Hmm? - néztem rá kérdően menet közben.
-Csak....... remélem semmi gond. Te is tudod, hogy ezt nem lehet nagyon kezelni. - suttogott.
-Igen tudom. Ne aggódj. - azért kicsit még mindig zavarba ejtő volt a dolog.
-Főleg, ha egy ilyen kis csoda ül ez ember ölébe. - éreztem hangjában a mosolyt és elakadt a lélegzetem is. Nem tudtam megszólalni a sokktól, de...... ez cuki... vagy kedves... vagy nem is tudom.

Hát ezek utána fellépés alatt kicsit furcsán éreztem magam. Igazából nem is voltam ott teljesen, amit meg is kaptam utána, hogy többet ilyet ne lássanak tőlem. De Jin... persze ki más, megvédett, hogy mindenkinek van rossz napja. Ő már csak tudja, mert neki minden fellépéses nap egy hajszálra van a rossztól, mivel nem a legjobb táncos.
-Ne aggódj! - mosolygott rám a parkoló felé sétálva, mert én rosszul éreztem magam, ami látszott is - Semmi gond. Így is tökéletes volt.
-Köszönöm. Kedves vagy.
-Veled mindig. - súgta a fülembe és bemászott előttem az autóba. Mért mond ilyeneket? Ezzel.... nagyon zavarba tud hozni főleg..... az után ami volt a fellépés előtt. Ahh Jin, kikészítesz.
-Srácok ma nem csinálok kaját. Tele a hűtő mindenfélével én meg fáradt vagyok. - dörzsölte a szemét Jin.
-De azt mondtad kapok olyan rántottát amilyet Amerikában csináltál. - szólalt fel Jimin - Kérlek Hyung, megígérted!
-Majd reggel, jó? Nagyon elfáradtam.
-Hát jó. - szomorodott el szegény Jimin.

-Ki megy először fürdeni? - tette fel a mindennap vitás kérdést a leader.
-É - szóltam volna, de Jin megelőzött.
-Én megyek, mert én vagyok az idősebb. - ment a szobájába, hogy összeszedje cuccait.
-Addig én melegítek kaját. - indult a konyhába J-Hope - Ki kér még?
-Szerintem mindenki. Megyek segítek. - dobta le táskáját Kook és ment is utána.
Én nem tudtam mihez kezdjek magammal, mert folyton csak az járt a fejemben, ahogyan ma viselkedett velem Jin. Gondoltam megbeszélem vele a dolgot, de rohant a fürdőbe.
-Bocsi. Sietnem kell, mert a többiek is jönnének. De ugye egyszerre csak egy ember tud zuhanyozni. - mosolygott - Utána megbeszéljük. - slisszolt el mellettem egyenesen a fürdőszoba felé, majd el is tűnt az ajtó mögött.
Egyszerre csak egy? Ez...... célzás? Hahhh.... de engem érdekel, hogy mi volt és nem akarok várni.
Összeszedtem én is az épp kiszemelt pizsamámat és nagy nehezen bekopogtam Jinhez.
-Mi az?
-Csak.... bemehetek?
-Mért?
-Öhm ..... fürödhetnénk együtt? - ez után hosszú csend következett, gondolom gondolkozott, majd válaszolt.
-Hát.... ha szeretnél. Felőlem. Gyere csak be.
-Oké. - nem tudom mire számítottam, de nagyon meglepődtem, hogy beengedett.
Ledobáltam ruháimat, majd nagy levegőt vettem és beálltam mellé.
-Mi a baj V? - nézett rám barátságosan és meg sem bámult, pedig arra számítottam - Bánt valami?
-Hát. - nyeltem nagyot - Csak nem tudtam mire vélni a mait és..... meg akartam beszélni veled.
-Ohh. És nem tudott várni? - vette kezébe a tusfürdőt.
-Nem igazán.
-Tartsd a markod! - fogta meg a kezem és felemelte, majd belenyomott egy kicsit, én pedig nekiálltam fürödni.
-Mondtam, hogy azt sajnos nem tudom irányítani. - kezdte ő is szétkenni magán a tusfürdőt.
-De... utána azt is mondtad, hogy csoda vagyok. - erre a mondatomra megállt és rám meredt - Rosszat mondtam?
-Nem. - lépett közelebb, én pedig hátráltam - Csak az igazat.
-Mit csinálsz Hyung? - lépkedtem egyre hátrébb, míg egészen a falhoz nem szorultam és megborzongtam a hűvös csempétől, de ő közelebb jött.
-Tudod mért vagy csoda? - támaszkodott meg mellettem a hideg kövön.
-Nem. - estem egyre jobban zavarba.
-Mert nálad életvidámabb teremtést még életemben nem láttam. Hiába panaszkodok néha, hogy az őrületbe kergettek, azért örülök, hogy vagytok. Főleg te.
-Ohh. Kedves tőled.
-Na fürödjünk, aztán menjünk. - távolodott el, de észrevettem, hogy megint nincs teljesen rendben.
-Hyung! Megpróbálhatok valamit? - léptem utána.
-Hát.... persze. Mit szeretnél? - fordult vissza felém, én pedig összeszedve minden bátorságomat, megfogtam éledező tagját  - Ohmg....... V! Ez azért....... - nem tudta mire vélni.
-Csak..... múltkor is akkor mikor én....... és most is....... - mozgattam lassan kezem - Ez mind...... miattam?
-Mondtam, hogy csoda vagy. - kezdett sóhajtozni.
-Ilyen nagy?
-Nagyobb mint gondolnádhh. - húzott magához és megcsókolt. Sohasem gondoltam volna, hogy az édes kis Jin hyung tud ilyen szenvedélyes is lenni.
Elmerültem az érzésben, közben viszont nem állt meg kezem a mozgásban egy pillanatra sem, amitől halk nyögések törtek fel torkából és elengedte ajkaimat.
-Ezthh - nézett le munkálkodó ujjaimra, miközben kezei oldalamra tévedtek - nem biztos, hogy kéne.
-Nem szeretnéd? - sütöttem le szemeimet és elengedtem őt.
-Egy szóval sem mondtam, hogy nem akarom. - emelte fel fejemet, és annyira zavarban voltam, mint még soha, pedig én kezdtem - Aranyos vagy Taehyung. - csókolt meg újra, de ezúttal ő fogott meg engem.
Már én sem voltam olyan nyugodt állapotban mikor megérintett, így hamar sóhajtozni kezdtem. Egyre mélyebben csókolt és egyre keményebb lettem keze alatt, mikor végre jutottam egy kis levegőhöz és megfogtam karját.
-Áhhhlj... Így nem fogomhh.... bírnihh. - sóhajtoztam, miközben makkommal játszadoztak ujjai - Nehh Jin! - szorítottam össze szemeimet és hátraléptem egyet.
-Rendben. Már megyünk is. - elzárta a vizet, majd kilépve a zuhany alól, körbetekerte derekán törülközőjét, és én is kaptam egyet, de nem igazán voltam magamnál, így szinte mindent ő csinált.

Csurom vizesen léptünk ki a fürdőből, és karomnál fogva húzott maga utána szobájába. Még csoda, hogy senkibe sem futottunk bele. Bezárta ajtaját, majd egyetlen mozdulattal megszabadított védelmi vonalamtól és leterített ágyára. Lábaim közé térdelt, immár teljesen meztelenül és nyakamat kezdte csókolgatni. Férfiassága enyémhez ért, amitől halkan felnyögtem a sok sóhaj között. Hogy lehet ennyire izgató? Mért ilyen profi? Meg fogok halni alatta.
Kulcscsontomon végignyalva folytatta útját egészen az egyik mellbimbómig, ahol ráérősen eljátszadozott. Tincsei közé vándoroltak ujjaim, miközben saját hajamat is téptem és alsó ajkamat harapdáltam, hogy ne legyek még hangosabb. Nem bírtam érintését nyögések nélkül hagyni, de nem akartam, hogy a többiek meghalljanak minket. Ahogy egyszer hangosabb lettem egy pillanatra fogaitól, felnézett rám, majd ujjait számba vezette. Kicsit megemelkedett és élvezte a látványt, hogy készségesen kezdem szopogatni azokat. Felmordult, miközben láttam szemeiben a vágyat. Felizgatta, hogy tekintetét állva csinálom azt amit, de hamar folytatta útját lefelé. Hasam legalján éreztem már csókjait, mikor szólni akartam, de ujjaival nem engedte meg nekem. Ahogy férfiasságom hegyére kaptam puszit, megremegtem tettétől és a lepedőt kezdtem tépni. Végig csókolt péniszem teljes hosszán, majd ugyan ezt az utat visszafelé nyelvével tette meg, amitől hatalmasat sóhajtottam. Végül lassan engedett szájába és nem bírtam tovább, muszáj volt hangot is kiadnom. Elnyújtott nyögésemre kihúzta ujjait számból, majd kezét ajkaimra tapasztotta. Lassan mozogni kezdett, de így sem tudtam csendben maradni. Fejem hátra vetettem, így már olyan messzire kerültem tőle, hogy nem ért el, ezért saját tenyeremmel próbáltam visszafogni hangomat. Minden egyes mozdulatára megremegtem, ahogy nyelvével is kényeztetett, miközben teljes hosszomat fogadta be szája. Egyik alkalommal elértem torkát, amitől lélegzetem is elakadt és hátam kis ívbe feszült, majd megéreztem magamban egyik ujját, így nem lett idő előtt vége a dolognak. Egy apró fájdalmas nyögés hagyta el ajkaimat miközben lenéztem rá, hogy mit csinál velem. Kiengedett szájából és szabad kezével folytatta dolgát, míg megnyugtatott.
-Sajnálom. Tudom, hogy rossz, de hidd el, ez nagyon kell neked. - kaptam újra csókot makkomra, ami azonnal el is feledtette velem a kellemetlen érzést.
Lehunyt szemmel nyögdécseltem tovább, ő pedig visszamászott fölém, megtámaszkodott, és megéreztem második ujját is.
-Jinhhh ahh ~ - kaptam vállaira kezeimet.
-Nyugihh. - lihegett ő is, miközben arcomat végigpuszilgatta - Lazíts kicsi Tae!
-Igyekszekhh - tátottam el számat, ahogy mozgatni kezdte ujjait.
Néhány percig folytatta játékát egészen addig, míg el nem kezdtem élvezettel teli hangokat hallatni.
-Na most lazíts csak igazánhhh. - ült sarkaira, miközben megemelte lábaim.
Tagjára fogott és bejáratomhoz igazította, majd lassan kezdett belém hatolni, mire teljesen elakadt lélegzetem. A lepedőt téptem, miközben szemeimet összeszorítottam és egy könnycsepp is végi gördült arcomon. Ahogy teljes hosszával töltött ki, visszamászott fölém, én pedig újra tudtam lélegezni.
-Még várjhh egy kicsithh.... kérlekhhh.. - kapkodtam levegő után.
-Terveztemhh. Ahh Tae..... Nagyon szűk vagyhh. Csak ne szoríts rám jobbanhhh. - sziszegett és egyik kezével végigsimított testemen. Volt egy tippem, hová fognak siklani ujjai és jól gondoltam. Ráfogott merev férfiasságomra, majd lassan mozgatni kezdte kezét, miközben fülem mellett támaszkodóra hajtotta fejét. - Lazítshh. - sóhajtozott, és ütemes munkájától ez hamar sikerült is.
Megmozdítottam csípőmet, jelezve, hogy csinálhatja, mire a nem várt mozzanatomra, hirtelen másik kezével is megtámaszkodott mellettem.
-Óvatosan! - szólt rám egyenesen fülem mellől.
-Bocsánat. - hunytam le szemeimet
Kicsit megemelkedett, hogy szemembe tudjon nézni, és lassan mozogni kezdett. Kezeimmel testét simogattam, ahol csak értem, ő pedig csípőm alá nyúlt, hogy kicsit megemelve engem, más szögben tudjon behatolni, aminek meg is lett az eredménye.
-Hah! Jinh! - nyögtem nagyot, ahogy eltalált bennem egy bizonyos pontot.
-Ezth keresethem. - lihegett.
-Méghh! Kérlekhh! - könyörögtem és már magamtól emeltem meg csípőmet.
-Azonnal. - folytatta mozgását.
Egyre gyorsabb ütemben, egyre többször érte el legérzékenyebb pontomat, amitől mellettem támaszkodó karjait szorongattam és az ütemre nyögdécseltem. De nagyon figyelt rá, hogy elnyújtsa a dolgot, én viszont már iszonyatosan szenvedtem, így egyik alkalommal, mikor behatolt, rászorítottam férfiasságára.
-A-a-ahh..... Tae! - állt meg és tátva maradt szája - Úristen! - próbált mélyeket lélegezni, miközben  folytatta, én pedig megismételtem előbbi tettem - Ezthh.... ne csináld merthh....
-Mert?
-Nem bíromhhh - nyögött.
-Érints meg meginthh... OTT!
-Máris! - nézett szemeimbe és legközelebbi mozdulatánál újra elérte gyönyörközpontomat, de ezúttal nem szorítottam rá.
-Jinhh! Méghh! - kapkodtam a levegőt és tudtam, hogy ez lesz az utolsó.
Készségesen szót fogadott és az élvezet ellenére, ami átjárta testem, miközben megfosztott minden eszemtől, igyekeztem a lehető legjobban megfeszíteni izmaimat, amitől mély nyögést hallatott. Elértem a csúcsot, miközben ő megfeszült, de egy utolsót még mozdult, így ő is elélvezett. Kisöpörte hajamat szemeimből, majd lágyan megcsókolt, én pedig még mindig halk hangokat hallattam.
-Örülökhh, hogy bejöttél. - lihegett.
-É..... én ishh.
-Még várjunk egy kicsithh, hogy rendbe jöjjenek a dolgokhh, aztán mehetünk vacsorázni.
-Rendbenh..... Öhm.... Hyung? - merült fel bennem a következő ötlet, miközben ő lassan lemászott rólam.
-Tessék kicsi Tae. - mosolygott rám szelíden.
-Majd ehetek....... rólad? - pirultam el és igyekeztem másfelé nézni, miközben elkerekedtek szemei.
-Hát........ meglátjuk. - mászott vissza fölém - Csak aztán nehogy én egyelek meg. - mosolygott a lehető legperverzebben.

-Meglátjukhh.