-Azonnal! Ne aggódjon! - cikázott a városban, és lassan már a saját életemért is kezdtem aggódni, nem csak Vért.
Rapmon POV
Miután V eltűnt mellőlünk, nehezen tudtuk csak befejezni a fellépést. Nagyon aggódtunk érte és emiatt nem voltunk ott teljesen. Érezhető volt a feszültség a hatalmas hangulat ellenére is, de muszáj volt végigvinnünk az egészet. Nincs pihenő!
-Kösz-kösz. - segített levenni egy srác az elektronikát, miután lejöttünk a színpadról.
-Kösz-kösz. - segített levenni egy srác az elektronikát, miután lejöttünk a színpadról.
-Helló! - köszönt ránk angolul egy ismeretlen, kicsike lány - Én jöttem Franciska helyett. Ildi vagyok.
-Szia! V? - faggattam, miközben a többiek is körénk gyűltek.
-Tudom hol van, de többet sajnos nem. Franciska azt mondta, hogy ha nagyon akarjátok, akkor vigyelek be titeket, de jobb lenne ha másnapi indulásra készülnétek.
-Előbb telefonálok és majd meglátjuk.
-Rendben. Segíthetek valamiben?
-Most még nem. Köszönjük. - indultam az öltöző felé.
-Rapmon! - jött utánam Hoseok - Ugye bemegyünk hozzá? Nem hagyhatjuk magára! - követett, szinte már futva, mert nagyon siettem.
-Nem szeretném. De telefonálok és kiderül.
Az öltözőbe érve azonnal keresni kezdtem a mobilom, majd az idővel nem törődve felhívtam a managerünket. Ott kora reggel volt, így gondoltam már ébren van. Igazam is lett.
-Na jól ment minden? - kérdezte azonnal.
-Hát majdnem. Azért hívlak, mert V lesérült a fellépés alatt, elég durván. Lerángatták a szervezők a színpadról és már kórházban van. Mentő vitte el.
-Mért rángatták le?
-Nagyon rosszul volt, és volt valami elektronikai baki is, és akkor esett össze teljesen, így levitték.
-Oh..... na erről még beszélek az ottaniakkal.
-Jaj, hagyjad már ezt! Így is hatalmas műsor volt, és csupán az utolsó pár számról hiányzott. De a lényeg az, hogy nem tudom, hogy mikor engedik ki. Viszont a reggeli repülővel biztos nem fog tudni hazamenni. Szóval mi legyen?
-Ő maradjon, meg ha akartok, akkor még egy max két ember maradhat vele, de a többiek jöjjenek haza. Intézek nektek egy kis pihenőt.
-Oké. Akkor bemegyünk a kórházba, megérdeklődöm, hogy nagyjából mire számítsunk, aztán felhívlak megint, jó?
-Rendben, addig beszélek a fejesekkel.
-Szuper, köszönöm. Szia!
-Szia!
- Na mit mondott Hyung? - kérdezte Jungkook, miközben öltözködött mindenki.
-Bemegyünk Vhez, aztán eldöntjük, ki marad itt vele, a többiek pedig mennek haza. De kapunk pihenőt.
-Szóval akkor nem volt mérges? - pislogott rám Hoseok.
-Hát ránk nem. Inkább Franci fog kapni, de azért még erről beszélek vele.
-Mert lerángatta a színpadról, gondolom. - nyammogott valamin Suga.
-Igen, azért.
-De ezt annyira utálom. - csatlakozott be Jimin is - Ha majd meg hal sőt, ő el is ájult, akkor is végig kéne táncolnia az egészet. Hát olyan fájdalmai voltak! És ha maradandó sérülései lesznek, amiért nem ment időben dokihoz?
-De tudod, hogy megy ez Jimin. - nyugtatgatta Jin - Mindannyian tudjuk. Akkor is tisztában voltunk vele, amikor belevágtunk ebbe az egészbe. Mindannyian szenvedtünk már a színpadon. Még te is.
-Jó...... - fogta vissza magát - De.... az más.
-Mért?
-Mert az én vagyok, és nem Taehyung. Ő a barátom. A barátunk! És nem szeretem, ha valaki aki közel áll hozzám szenved, ahogy ti sem. Hisz mindannyian szidtatok amiért nem pihentem le, mikor megsérültem. A saját bajaim pedig megint más témába tartoznak.
-Ezzel mindannyian így vagyunk. De szerintem Franciska vigyáz rá. Meg bemegyünk hozzá, szóval nincs baj. Jobban lesz. - vigasztalta Jin
Hát igen, ez a munka ilyen. Tudtuk jól, már a kezdetek kezdetén, hogy nem szabad lesérülni, mert nem pihenhetünk. De sajnos balesetek vannak, az élet beleszól az ember dolgába, mint ahogy Sugánál is történt. Bár remélem hagyják pihenni Vt. Azért ez még is csak egy BigHit, nem egy SM.
-És ki marad? - kérdezte Jungkook körbenézve a kisbuszban.
-Igen! Az mondjuk nyilvánvaló, hogy Jin az egyik, de marad más is? - válaszolt neki Hoseok.
-Szerintem kéne. Mert ők ketten tuti egymásra akaszkodnak, és megfeledkeznek majd Vről. - nyomkodta telefonját Suga a kocsiban, ahogy a kórház felé tartottunk.
-Ez nem igaz! - ellenkezett Jin - Azért ti előrébb vagytok még, mint Franciska.
-Jó-jó persze. - legyintett rá Suga.
-De szerintem is maradnia kéne még valakinek. - fűztem hozzá - Jimin? Gondolom szeretnél. - néztem az említettre.
-Igen! - vigyorgott - Szabad?
-Persze. Ha a többieknek nincs ellenvetésük. - pillantottam körbe.
-Azért én aggódni fogok, de itt a csajod, így hagyom, hogy maradj. - szólt hozzá J-Hope.
-Nem a csaja Hyung! - nevetett Jungkook.
-Még, srácok! Még! De, ha maradok pluszba, és nem lesz semmi dolgom, akkor tuti megszerzem a végére.
-Na azt megnézném. Nem maradhatunk többen Nam? - fordult hátra Suga.
-Azt mondta manager, hogy max ketten. Sajnálom.
-A fene. Akkor kénytelen leszek látatlanban megtenni a téteket. - ült vissza a helyére.
Erre persze Jimin felkapta a vizet, de mindannyian egyetértettünk, hogy Jin és Jimin fognak maradni a lábadozó Taehyunggal.
-Na mi a helyzet? - értünk a váróba, ahol Franciska telefonálva járkált fel-le, és azonnal csendre is intett.
Még pár percig mászkált idegesen telefonálva, majd miután lecsapta, magyarul kezdett magyarázni. Biztos nagyon fáradt volt.
-Ezt nem értem. - szakítottam félbe, mire rám nézett.
-Bocsánat. - dörzsölte szemeit - Vizsgálják. Addig nem adnak neki semmit amíg meg nincs pontosan a gond, de azért már sejtik.Öhm.... - gondolkozott - Nem fogják kiengedni reggelig, az biztos. Átszerveztem a dolgaimat, így tudok majd rá vigyázni miután elmentek.
-Maradnak páran. Ketten. Gondolom sejted kik. Kapunk pihenőt is, így nyugodtan gyógyulhat Taehyung is.
-Ó! - lepődött meg és újra szemembe nézett - Az jó. Viszont el kell hagynunk azt a lakást és nem tudom, hova menjünk, mert szezon van, és pár napon belül minden lakásunk megtelik. - ült le, én pedig szintén helyet foglaltam a fiúkkal.
-Ebben nem tudok segíteni.
-Tudom. - dőlt előre, és térdein megtámaszkodva tenyereibe temette arcát - Megoldom csak..... nem fog az agyam.
-Pihenned kéne.
-Nektek is. - nézett fel egy hatalmas sóhaj kíséretében - Korán indultok, ahhoz képest, hogy mennyi időtök van aludni.
-De Taehyungot megvárjuk. Legalább azt, hogy mi van vele. - szólt közbe Jin, aki a lehető legmesszebb foglalt helyet.
-Jó.
Hosszú perceket ültünk ott, és egyre álmosabbak lettünk, ahogy már nem pörögtünk. Hoseok, Jungkook és Jimin egymásnak dőlve aludtak el igen rövid idő alatt. Yoongi zenét hallgatott és írt, Jin meg én pedig csak nézelődtünk, meg a mobilunkat nyomkodtuk, miközben Franci szüntelenül telefonált.
Az álmosító várakozás után, végre megjelent egy doktor, aki láthatóan Francira várt, viszont az azonnal lecsapta a telefont, ahogy észrevette az orvost. Mi felkeltettük a fiúkat, míg megbeszélték a helyzetet, majd Franciska felénk fordult.
-Jól lesz, rájöttek mi baja. Becsípődött egy ideg, ami attól, hogy nem állt le, azonnal rosszabb lett. Ma este bent kell maradnia, de holnap már lehet, hogy kiengedik. Mindenesetre pihennie kell, főleg feküdnie. Ha akartok bemehettek hozzá, aztán menjünk, hogy összepakoljatok és aludjatok is kicsit.
Persze kaptunk a lehetőségen, így azonnal berontottunk Vhez, hogy megnézzük, mi a helyzet. A tömérdek fájdalomcsillapítótól amit kapott, sokkal jobban volt, de kicsit tompult is, amire fáradtsága csak rátett még egy lapáttal, ezért nem volt sok értelmes szava. Elmagyaráztuk neki, hogy maradnak itt vele majd, de a csapat többi része hazamegy, viszont azt kétlem, hogy felfogta volna.
Rapmon POV end
-Pakoljatok össze, az is aki marad, bár holnap még szabad a lakás, viszont nem tudom mikor lesz időnk át cuccolni, meg azt se, hogy hova. - dörzsöltem szemeimet, mert már majd összeestem, olyan álmos voltam, de még sok dolgom volt az este folyamán. Nem terveztem alvást, csak két liter zöld teát.
-Visszamész még? - állt mellém Ildi, aki az előbb még Csabinak pakolta ki a vacsorát a pultra.
-Igen, meg futok még pár kört lakás ügyben, aztán meglátjuk. Telefonon elérsz, a fiúk meg addig nem feküdhetnek le, míg össze nem pakoltak.
-Rendben. Figyelek rájuk. A kanapén szoktál aludni ugye?
-Igen. - nem szabad azt válaszolni, hogy nem, a másik lakásban Jinnel - Ágynemű meg... - na hol legyen?.... Basszus! Hol van?!.... Ahh, megvan! - Mivel leöntötte telibe, ezért mosásba van Andriséknál, de biztos tudnak adni másikat.
-Elvagyok én egy pokróccal is. Egy éjszaka nem számít.
-Az meg van a másik lakásba. - Baszki! - De áthozom neked, mert oda is jönnek, és akkor már benézek, mit kell azon rendbe rakni.
-Oké, köszi.
Hát tényleg jól körbenéztem a lakásban, amit Jinnel minden este használtunk, így ebből kifolyólag jó sok mindent kellet azon rendbe rakni. Átvittem Ildinek egy pokrócot, majd elköszöntem a szobában rendezkedő fiúktól.
-Na jó utat hazafelé annak, akivel nem találkoznánk már. - álltam az ajtóban.
-Jaj neeee! Ne most búcsúzkodj! - nyavalygott J-Hope - Még találkozunk reggel.
-De én most elmegyek, és nem érek vissza mire mentek.
-Bemegyünk a kórházba indulás előtt. - világosított fel Rapmon, bár erre gondolhattam volna.
-Akkor lehet, hogy ott összefutunk. Majd igyekszek odaérni addigra. Na de pakoljatok és pihenjetek! Jó éjszakát.
-Jó éjt! - köszöntek el kórusban majd elindultam a kijárat felé.
-Bence meg Ádám bent ülnek Vnél. - mondta Tomi, ahogy felkaptam cuccaimat.
-Köszönöm, ez szuper.
-Te merre mész?
-Hát huh! Először megnézek két lakást, amit reggel terveztem, de nem lesz időm. Aztán telefonálok még párat szállás ügyben, felverem anyámat, hogy segítsen, szerzek kocsit meg kaját, aztán felváltom a srácokat még időben, hogy kikísérjenek titeket a reptérre. Remélem jókor végzek, mert még Fanninak is beígértem, hogy reggel elugrok érte, hogy elköszönhessen a srácoktól.
-Fanni? - ugrott ki Jimin a szobából.
-Te pakoljál! - legyintettem.
-A srácok nekünk nem fontosak, megvagyunk nélkülük. Még vannak ketten talonban, akiket nem is láttál.
-Ja tényleg. Ahh, fáradt vagyok. És sok a dolgom. Na aludjatok, én meg intézem a dolgaim.
-Elkísérlek. - vette fel a dzsekijét.
-Minek?
-Nincs két napja, hogy nyugtatót kaptál. Ne vezess így este. A fiúk meg vannak elegen itt.
-Igen. Amiatt ne aggódj. - pakolászott Csabi a konyhában.
-Jó' van, gyere! Csak tempózzunk!
-Igenis asszonyom! - követett.
Tényleg fogalmam sem volt, hogy honnan szerzek négyünknek szállást. A kocsi még nem olyan nagy gond, mert nem kisbusz, így tuti lesz, na de lakás! Az enyémben mégse nyomoroghatunk ott, addig míg V fel nem épül. Ráadásul neki luxus kényelem kell. Nem akarom, hogy rosszabbul legyen egy kicsit is. Ahhj mennyi bajom van, és még egyről se tudom, hogy hogy fogom megoldani. De legalább nem kell félnem, hogy elalszok a volánnál.
(Folytatjuk :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése