Igyekeztem minél hamarabb megjárni a zsákmány körutam. Közben intéztem telefonokat is, amiket nem fogok tudni majd a táncteremben.
-Igen? - fogadtam egy hívást.
-Szia Picilány! Itt az anyád.
-Hallgatlak.
-Szóval, kapott megrovást a Gréti és mivel már a kliensei is panaszkodnak rá néha, ezért szerintem lesz egy gyakornokunk valamikor a jövőben. - közölte a nap, nem is, az év hírét.
-Hohóóóó! Ezt örömmel hallom. - mosolyogtam, miközben sorban álltam a kínaiért.
-Nem mintha a kettő összefüggne. - hallottam hangjában a " de, nagyon is összefügg" lejtést.
-Hát persze, hogy nem. - helyeseltem.
-De majd neked kéne betanítani. Így nem aggódna és végezné rendesen a munkáját.
-Rendben. Szívesen képzem ki a kicsiket. Köszönöm. - kaptam meg az ebédeket.
-Jövőhéten kezdek csak interjúztatni, de tudod mennyire nincs időm. Úgyhogy nem tudom mikor fogsz kelleni. - hadart - Viszont rohannom kell kincsem. Jó munkát!
-Köszi, neked is! Szia! - de már rég letett.
Nagyon örültem magamnak. Végre történik valami jó dolog is a munkahelyen. Egyel kevesebb gyűlölőm lesz. Ez már haladás.
Összeszedtem az ebédet és még többet is mint amennyire szükség lett volna, hogy tudjanak majd válogatni. Ha maradna valami azt Tamás úgyis elpusztítja.
-Merre jársz? - hallottam az említett hangját.
-Úton vagyok. Tíz perc. Mért? - kérdeztem.
-Most végeztek. - tájékoztatott.
-Rendben. Akkor majd nem megyek be csak megcsörgetlek, hogy gyertek ki.
-Oké. - és le is tett.
Mindig is hatékony volt inkább, nem kedves.
Odaértem a tévéhez és a lehető legközelebb álltam meg a bejárathoz. Megcsörgettem Tomit, ők pedig azonnal megjelentek. Biztos rajtra készen álltak az ajtóban. Kinézem belőle, hogy katonásan odaállította a hét fiút. Gyorsan bepattantak a kocsiba, közben pedig újabb hívást kellett fogadnom, így nem tudtam rendesen köszönni. Mivel pedig senki sem küzdötte előre magát, így hamar tudtunk indulni.
-Kikötöttem a csajoknak, hogy ne szervezzenek be neki semmit, mert a kínaiak korábban jönnek. - méltatlankodtam az iroda egyik titkárnőjével - Mit szeretnél? Gyorsan mondd! - fordultam egy kicsit Tomi felé, aki előrejött kicsit hozzám, hogy közöljön valamit.
-Nem volt semmi gond. Gondoltam izgulni fogsz emiatt.
-Ja, igen. Köszi. - bólogattam, közben pedig hallgattam a kolléganőt - Nem tud menni, akármennyire is szeretnétek, nem fog osztódni egy perc alatt. Találjatok más!
-De Nem nagyon tudunk senkit.
Gyorsan végiggondoltam, hogy az én beosztottjaim közül kinek milyen napja lesz ma, de csak talánt tudtam mondani.
-Hívjátok fel a Szandit! Ő lehet, hogy be tud ugrani. Ha nem akkor a Rékát kérdezzétek meg. Viszont nekem nincs több emberem, aki ráérhet.
-Rendben köszi!
-Ha sikerült szerezni valakit, írjatok sms-t. Ha nem, akkor hívjatok csak.
-Oké-oké. Szia!
-Még mindig bénák? - kérdezte Tomi, aki nem ment vissza, miközben kinyomtam a telefonom.
-Eléggé. Rendet kéne tenni odabent. Csak senkinek sincs rá ideje.
Mikor a táncstúdióhoz értünk, Fanni már a teremben várt és rajzolt.
-Holaaaaa! - köszöntem és lepakoltam mellé a kajákat.
-Sziaaaa! Nézd! - mutatta rajzát.
-Óóóóó! Szeretem a szerelmes képeid. - néztem az ágyban fekvő pár pillanatképét.
-Tudom. Na mit eszünk? - nézett körbe a földön, majd a fiúknak is integetett, miközben leültem mellé.
-Amit akarsz. Van választék.
-Azt látom. - pakolta félre cuccait és nézegetni kezdte, hogy miből lehet válogatni.
-Annyeong Fanni! - pattant elé Jimin - Hogy vagy? - kérdezte angolul.
-Köszi, egész jól! - kezdtek beszélgetni, de Jin elterelte a figyelmemet.
-Jó étvágyat édes! - puszilt meg.
-Kööööszönöm. Neked is! Na milyen volt az interjú? - kezdtem kicsomagolni az ebédem.
-Egész jó! - kezdte enni a kínaiját - Kérdezték van-e barátnőnk. - kicsit megijedtem ettől a mondatától.
-És mit mondtál? - fogtam hozzá az ebédemhez.
-A kötelezőt. De rossz volt, hogy hazudnom kellett. - bújt hozzám.
-Tudom. De örülj, hogy van munkád. Majd egyszer elmondasz. - csodálkoztam kicsit.
Már nem haragudott annyira. Vagy legalább is most. Biztos az interjú hatása, de főleg a kérdése ez, hogy ilyen kedves.
Megebédeltünk, közben pedig beszélgettünk. Miután elpakoltunk kimentünk Fannival a mosdóba és kibeszéltük a pasi ügyét.
-Szóval akkor most mi van? - érdeklődtem.
-Semmi. Leszarom! Dögöljön meg. Már a telefonszámát is letiltottam. Csak akkor tud elérni, ha házhoz jön, de ahhoz meg elég lusta. - igazította meg ruháját.
-Hoh! Na ez a helyes hozzáállás! - néztem rá büszkén, miközben kezet mostam - Kinek akarsz tetszeni?
-Senkinek. Csak szeretek szép lenni. Baj? - nézett rám.
-Nem. - szembefordultam vele ő pedig rám nézett - De van egy rohadt nagy pattanás az állkapcsodon oldalt.
-Mi? - kezdte nézegetni magát a tükörben - Hol?
-Sehol. - nevettem és visszaindultam a terembe.
-Milyen kis geci vagy. - méltatlankodott.
-Nem szoktad még meg? - kuncogtam tovább magamban.
Ahogy visszaértünk a fiúkhoz, nagyban ment a férfiassági teszt. Jinen újra látszott az, hogy nem örül Tominak, aki épp Jiminnel versenyez, hogy ki tud többet fekvőtámaszozni.
-Mi a helyzet? - léptem oda a többiekhez.
-Kis vita pattant ki, hogy ki az erősebb. - válaszolt V, aki épp fényképezte a két versengőt.
-Egyenlőre semmi látható eredmény. - mosolygott J-Hope.
-Hát - néztem a küzdő fiúkra - Hajrá srácok!.
-Köszi! - válaszolt Tomi - De szerintem neki fog kelleni a támogatásod főleg. - nézett Jiminre önelégült mosollyal.
-Nem is te lennél, ha nem mondtad volna ezt. - fontam össze kezeimet mellkasom előtt.
Sokáig kellett várnunk mire elkezdett fáradni az egyikük, aki Jimin volt.Közben pedig fogadni akartak a fiúk, hogy ki lesz a győztes, de nem mentünk bele. Aminek tudjuk a végkimenetélt, arra nem fogadunk. Nem tisztességes.
Fanni odatérdelt a fáradó Jiminhez és közelebbről szurkolt neki. A fiúk pedig már a földön ülve drukkoltak.
-Ha azt szeretnéd, hogy legyen esély, ülj rám! - mondta Tomi.
-Oké! - pattant fel és odament hozzá - Gyerünk Jimin, már csak néhány! Utána velem úgysem bírja sokáig.
-Hát ezt igazán kétlem. - mosolygott Tomi.
Jimin nagy nehezen befejezte a sorozatát és Tomi következett. Fanni ráült, én pedig mellé álltam, hogy tudjon kapaszkodni és ne essen le. a Felénél kezdett lassulni Tomi, de még így is bőven meg tudta csinálni.
-Mondtam én! - vigyorgott önelégülten Fannira.
-A következő már nem fog menni.
-Szerintem nem lesz következő.
-Azért nem adom fel. - kezdte Jimin a sorozatát.
Sajnos igaza volt Tamásnak. Nem tudta már felvenni a versenyt vele.
-Látod! - mutatott rá Tomi - Mondtam.
-De kis önelégült paraszt vagy. - idegeskedett Fanni.
-Most mééééér? Csak erősebb vagyok nála. - kezdtek vitázni.
Jin közben felállt és felhúzott.
-Gyere! - mentünk kicsit arrébb és ő is fekvőtámaszhoz készült - Ülj rám! Kíváncsi vagyok, hányat tudok.
-Őőőőő. O-Oké. - ültem le rá.
-Telefon? - szólalt meg V, Jin pedig csak mutatta neki merre találja.
Rohant is Jin mobiljáért, hogy fényképezhessen. Csak néhányat tudott csinálni velem, de azért büszke volt magára egy kicsit.
-Ne, várj! Most feküdj ide! - mutatott maga elé miközben sarkain ült.
-Minek?
-Csak feküdj le!
Szót fogadtam és hanyatt lefeküdtem. Ő fölém mászott és nagyon zavarba jöttem. V pedig közelebb a telefonnal, hogy jobb képeket csinálhasson. Jin elkezdett fekvőtámaszozni és kaptam egy puszit, majd még egyet. Nagyon megörültem, hogy végre ilyen kis romantikus. Már hiányzott. Így mikor harmadszorra is lejött puszit adni, megfogtam arcát és megcsókoltam. Nem akartam elengedni, de elkezdett remegni a keze, hogy már fárad, ezért hagytam, hogy felemelkedjen. Ő azonban inkább egyik kezével megtámaszkodott, és megbontotta pózát, hogy pihenhessen kicsit. Mosolyogva nézett rám, ahogy kicsit eltávolodott és csak Fanni hangja rántott vissza minket a valóságba, aki fejemnél állt meg.
-Na versenyt indítunk ma! Meg is vannak a versenyszámok. - mutatta rajzos füzetét.
Felnéztünk rá, de nem zavarta, hogy rosszkor zavart meg minket.
-Milyen verseny? - érdeklődtem.
-Hogy miben ki a jobb. Mi, vagy ők. Na pattanj és háborút hirdetek. - intett.
-Rendben. Jin úgyis utál. - toltam ki magam alóla a vállára támaszkodva.
-Ez nem igaz. - nézett rám.
-Jó, most tényleg nem. De verseny alatt muszáj lesz. - álltam fel.
-Jó! - pattant fel ő is - Akkor harc!
-Na szóval! - kezdte Fanni - A fekvőben mi győztünk, ez egyértelmű. De lesz még tánc, küzdő sport, Rajz, az az eldöntős cucc, amit mondtatok, meg öltözködési verseny.
-Az mi az? - néztem rá összehúzott szemöldökkel.
-Az a fiúk dolga lesz. Boxerról kel minél gyorsabban felöltözni.
-Ugye mindenki részt vesz benne? - vigyorogtam.
-Majd sorsolnak. Na! Elsőnek kezdjük a táncot! Kookie és Franci.
-Mért pont én? Mért nem te? - mutogattam.
-Mert te vagy jobb. Na! Kerestünk J-Hopepal egy dance practices videót egy tök ismeretlen bandától. Nem hosszú, ne aggódjatok. Van tizenöt percetek megtanulni és aki szebben adja elő, meg hibátlanul, az győzött.
-Jeeeeeej! - ugrált Kookie.
-Na kezdjük! - szólt bele Jimin, aki időközben Fanni segédje lett.
Nagyon néztem a vidit és igyekeztem memorizálni, miközben Fanni teljesen elnémította a telefonomat. Örültem azért, hogy végre kicsit oldottabb a hangulat és játszunk egy pöppet. De aggódtam is, hogy így nem fognak végezni. Ám amikor rájuk néztem és láttam, hogy őket ez érdekli jelenleg a legkevésbé, megnyugodtam. Felvételt csináltak a gyakorlásunkról is, meg a fekvőverseny végéről is, így legalább lesz anyaguk a Bangtan Bombhoz és a menedzser is örülni fog. De nem akartam hagyni, hogy legyőzzenek minket, így mindent beleadtam a tánc megjegyzésébe.
-Lejáááááárt! - hallottam Fanni hangját a kamera mögül - Ki lesz az első?
-Kai bai bo? - fordult felém Kookie.
-Oké! - kezdtünk a kő papír ollóba, de végül Jungkook nyert.
Beállt Kookie a helyére és elindították a zenét. Nagyon reménykedtem, hogy rossz a rövidtávú memóriája, illetve abban, hogy nekem majd jobban fog menni. Na erre kíváncsi leszek!
(Kis házi bajnokságot tartunk :D Folytatjuk!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése