V hentai (kérésre)

V POV

Öcsikéimmel sétáltunk a játszó térre, hogy találkozhassanak és játszhassanak barátaikkal. Fogtam kis kezüket ahogy sétáltunk a járdán, majd amint meglátták a sok gyereket, elengedtek és rohanni kezdtek.
-Héééj! Óvatosan! - kiáltottam utánuk, majd lazán futni kezdtem.
Kisebbik testvérem a nagy rohanás fel is bukott. Még messze jártam tőle, de ahogy elesett nagyon aggódni kezdtem és belehúztam. Bár így sem én értem oda elsőnek. Másik testvérem is ott maradt, de egy fiatal lány guggolt le hozzá. Felsegítette és leporolta. Nagyon sírt az öcsém és könnyeit törölgette pulcsijával.
-Köszönöm! - értem oda hozzájuk és én is leguggoltam.
-Semmiség. De vigyázz rá jobban! A kicsik könnyen megsérülnek. - mosolygott rám, miközben elővett néhány zsebkendőt.
-Persze, szoktam. De most hirtelen megőrültek és rohanni kezdtek. - porolgattam még én is kisöcsémet - Jaj, semmi baj! - pusziltam meg - Ne sírj! Haza menjünk anyához? - kérdeztem.
-Nem! - szipogott - Jobban vagyok. Had maradjak! - kérlelt miközben teljesen megnyugodott, és könnyeit is letörölgette az ismeretlen lány.
-Hát, ha jobban vagy, akkor maradhatunk. - mosolyogtam, majd rohantak is tovább.
-Tényleg hálás vagyok. - köszöntem meg újra, ahogy felálltunk.
-Szívesen! Imádom a kicsiket. Olyan boldogok és gondtalanok még ilyenkor. - sétált velem a padok felé.
-Neked is van kistestvéred?
-Nincs! Szomszéd lányait hoztam el most is. Így legalább pihenhetnek és én is levegőzök. - ült le, én pedig helyet foglaltam mellette.

-Kedves tőled.

-Jah. Szeretem nézni a játszó gyerekeket. Olyan felszabadultak. Nem is tudják milyen jó dolguk van még.

-Hát ez igaz. Amúgy Taehyung vagyok.

-Jaj tényleg, ez el is maradt. Az én nevem Nika.

-Szép neved van. - jegyeztem meg és a támlának dőltem.

-Köszönöm.

Egy darabig hallgattunk egymás mellett ülve, majd mikor kezdett kínossá válni a csend, megtörte.

-Azt nézd! - hajolt hozzám és a kicsik felé mutatott - Az a kisfiú már egy hete nagyon szerelmes a lányba, akivel most beszélget. Biztos most mondja el neki. Figyeld milyen cukik! - dőlt előre és figyelte őket.

-Honnan tudsz ilyeneket.

-Sokat vagyok itt. Már ismernek is néhányan. Juj juj juj most nézd! - kezdett izgulni.

Figyeltem én is a kicsiket, és eszembe jutott az én első kapcsolatom. Vajon én is pont ilyen esetlen voltam és félnék, mint most az a kisfiú? Valószínűleg rosszabb lehettem, mert ő elnyerte a kislány szívét.

-Jaj de éééééééédes! Kapott puszit, te jó ég! Milyen kis aranyosak! - örült és az arcára tette kezeit, majd visszadőlt.

-Valóban. Kicsit azért kiábrándító, hogy jobban csajozik, mint én akármikor.

-Na ezt meg mért mondod? - engedte le kezeit és rám nézett.

-Nekem ég kicsiként sem voltak "barátnőim". Most meg pláne nem jön össze. - nem tudom mért panaszkodtam neki, de valahogy muszáj volt elmondanom.

-Hmmm. - nézett megint a kicsikre - Lehet csak túl bonyolítod. Nézd meg! Ő nem igazán törődött azzal, hogy hogyan mondja el neki. Csak elé állt és bevallotta. Nem tudom, te hogy szoktad, de olykor a sima egyszerű őszinteség sokkal előrébb visz, mint a virág, a csoki, vagy egy szerelmes levél.

-Lehet. Nem tudom. Még nem sok alkalmam volt kitalálni a hozzám illő technikát. - ahogy mondatom végére értem elnevette magát - Min nevetsz? - néztem rá.

-Nem volt sok alkalmad? Bocsi, de ez olyan lehetetlennek hangzik. - fejezte be lassan a nevetést, és a szemembe nézett.

-Mért? - érdekelt mire gondol.

-Először is. a hangod valami iszonyat ..... nem is tudom hogy fogalmazzak. - nézett ölébe - Olyan 'lecsúszik a lányok bugyija ha megszólalsz' hangod van. - nézett vissza rám és most én nevettem.

-Ez aztán a hasonlat!

-Nem tudom máshogy megfogalmazni. - kuncogott ő is - Olyan kellemes és ritka. Nagyon jó mély. Megnyugtatja az embert és biztonságérzetet kelt.

-Köszönöm! - még soha sem dicsérte meg senki ennyire a hangomat. Pedig most nem is énekelek.

-Második pont. Van két kisöcséd. ez alapjában véve vonzza a csajokat, mert nagyon cukik. Ebből pedig következik a harmadik. Te is cuki vagy. Nagyon aranyos volt, ahogy foglalkoztál vele. A tök szép hajadról meg ne is beszéljünk.

-Most tényleg a hajamat emelted ki? - csodálkoztam rajta.

-Te a mondat végig a füleden ültél vagy mi?

-Nem, csak ez meglepett.

Beszélgettünk még ezután minden féléről, míg el nem jött az ideje, hogy haza induljunk.

-Nem jössz át holnap? - kérdezte, ahogy az induláshoz készülődtünk, és ez nagyon meglepett.

-Én? - mutattam magamra.

-Igen te! Egyedül vagyok nagyon és nem ismerek korombelit a környéken. Nehezen jövök ki velük. Gondoltam átjöhetnél. Van pár konzolom, tudunk játszani. - ült még mindig a padod és felnézett rám.

-Hát..... szívesen átugrok délután. De nem fogok zavarni?

-Mint mondtam, egyedül vagyok.

-Rendben.

-Megadom a számom. Add a telefonod! - nyújtotta kezét.

Beírta magát a telefonomba és meg csörgette sajátját. Elmagyarázta hol lakik, majd közölte, hogy egész nap egyedül lesz, szóval akkor megyek amikor akarok. Elköszöntem tőle és haza indultam kisöcséimmel.. Egész úton meséltek nekem, hogy mik folynak a játszón, de közben végig Nikára gondoltam. Fura lány. Csak úgy a szemembe mondta, hogy belezúgott a hangomba. Atyááááám! Most esik csak le! Hisz belezúgott a hangomba és át is hívott magához! Ezt most vehetem randinak? Jaj nem tudom mit gondoljak.

Egész este ezen gondolkoztam, még aludni sem bírtam rendesen. Izgultam nagyon, hogy mi lesz.

Másnap délelőtt a családdal voltam. Csak mikor délután kezdtek leszakadni rólam testvéreim, döntöttem úgy, hogy átmegyek. Fel is hívtam és nagyon megörült nekem. Aggódtam, hogy zavarok, de azt mondta nagyon unatkozik, szóval siessek. Így is tettem. Gyorsan összekaptam magam és elköszöntem otthon. Elmondtam merre felé megyek, meg hogy majd egyszer jövök. Kapkodtam lábaimat, közben pedig végig elmélkedtem. Vajon azért hívott, mert bejövök neki, vagy tényleg csak barátkozni akar.

Mikor odaértem hozzá, meglepődtem. Jó nagy házban él, még sincsenek testvérei? Érdekes. Csöngettem és hamar megjelent.

-Na véééégre! - futott a kapuhoz - Neeee!  - zavarta el kutyáját - Zhang ül! - szólt rá és szót fogadott - Marad! - jött tovább felém - Sziaaaaa! Gyere csak be! Ne félj tőle! Nem fog megmozdulni, amíg meg nem engedem neki. - eresztett be a kapun.

-Jól nevelt kutyusod van. - indultam felé - Megsimogathatom?

-Igen, de várj! Majd én mutatlak be neki, különben megharap. Mert őrző-védő. - sétált oda hozzá és simogatni kezdte - Na gyere, de csak lassan, és ne felülről próbáld megsimogatni!

Úgy tettem, ahogy mondta. Bár morgott kicsit az állatka, de ő rászólt és azonnal abbahagyta. 

-Na menjünk beljebb! - indult meg Nika én pedig követtem.

-Szép nagy házatok van. - jegyeztem meg, ahogy beértünk és levettem cipőimet.

-Igen tudom. Ezért nem szeretek egyedül lenni benne. Viszont anyámék munkamániásak, így kénytelen vagyok sokszor. Na gyere! - húzott maga után.

A nappaliba vitt és már ment a ps. Az asztalon egy hatalmas adag popcorn díszelgett két pohár mellett.

-Na mivel akarsz játszani? - sétált a nagy képernyős tvhez és válogatni kezdett a játékok közül - Én most épp Mortal Kombatozok, de párosban jobb Crashezni. Vagy amit akarsz.

-Hát ha bent van ez, akkor már játszunk vele. Lehet párosban? - ültem le.

-Persze! - jött oda hozzám - Indítok újat! Kivel akarsz lenni.

Kezdtünk játszani, de előtt még hozott mindenféle finomságot. Mondta, hogy nem sokan szoktak átmenni hozzá, viszont mindig van minden és csoda, hogy még nem néz ki úgy mint egy kis disznó. Fura hasonlatokat tud mondani. Nem az a tipikus cuki kislány.

Ahogy játszottunk, hallottuk dörögni az egyet, de nagyon elmerültünk a karakterek öldöklésében. Csak akkor tértünk magunkhoz amikor elment az áram.

-No fene! - pattant fel és ki akart menni, de hamar meggondolta magát.

Behívta a kutyát az előszobába és visszajött hozzám.

-Hát szerintem ma itt alszol. Nagyon nagy vihar van odakint. Jobb ha haza szólsz, hogy ne aggódjanak.

-Ha olyan nagy vihar van, mint mondod, lehet már telefon sincs. - vettem elő mobilom és anyukámat tárcsáztam.

Nem is akarta, hogy ilyen viharban elinduljak. Így maradtam és elkezdtünk nagyon unatkozni.

-Már átérzem milyen lehet itt élni. - labdáztunk a földön ülve.

-Áhh! Csak ha évekig unatkozol így, akkor tudod átérezni milyen. Haaaajh, de utálom ezt! - nyöszörgött.

-Nincs valami társasod? - kérdeztem

-Egyedüli gyerek vagyok, és téged is többet láttalak egy nap alatt, mint anyámat eddigi életemben.

Mikor már a labdázást is meguntuk, mellém ült és vállamra tette fejét. Nagyon zavarban voltam és nem tudtam mit tegyek.

-Unatkozooooook!

-Én is. - feleltem és összeszedtem magam, hogy megkérdezzem, amit akartam egész nap - Mért dicsértél tegnap annyira?

-Mert a csajozási szokásodról beszéltünk és segíteni akartam, hogy bátrabb légy.

-Ühüm....szóval...... nem is gondoltad komolyan?

-Mi? - kapta fel fejét - Dehogynem! Nem szoktam hazudni.

-Szóval tetszem neked? - el sem hiszem, hogy megkérdeztem.

-Úgy látom elértem, amit akartam. - mosolygott - A válaszom pedig igen. Helyes pasi vagy.

Akkor a következő szintre kell lépnem. Kipróbálom amit mondott a játszótéren. Bár módosítok rajta.

Elé másztam és megcsókoltam. Féltem, hogy mit fog reagálni, de nem kellett volna. Rövid meglepődése után, viszonozta. Nem gondoltam volna, hogy ezzel sikerrel járok. Egy hatalmas pofonra számítottam, nem erre. Ahogy pedig elváltam tőle nem eresztet messzire. Le akartam ülni sarkaimra és ő jött velem. Csak pár lélegzetvételig voltak egyedül ajkaink, míg utol nem ért.

-Gyere! - pattant fel egy rövid csók után és felhúzott.

A kanapéhoz mentünk vissza és leültetett. Az ölembe mászott, én pedig lesokkoltam. Nem is tudtam mi történik. Főleg azért, mert azonnal vetkőztetni kezdett. Levetette velem a pulcsimat, majd pólóm alá nyúlt, közben pedig el sem engedte nyelvemet. Egy pillanatra feleszméltem és csípőjére fogtam. Levegőhöz jutottam, majd megszólaltam.

-Mit csinálsz?

-Unatkozok! - folytatta és megint nem tudtam megszólalni.

Csak akkor jutottam újra levegőhöz, amikor levette pólóját is. Melltartója látványától felbátorodtam. Simogattam, ahol csak elértem, és már én is hevesebben csókoltam vissza. Kigomboltuk egymás nadrágját és felpattant, hogy levegye. Én is azonnal lekaptam, nem is ismertem magamra. gyorsan visszamászott ölembe, de már csak fehérnemű volt rajta és nem nagyon tudott leülni oda, ahol nem rég még helyet foglalt. Mikor megpróbálta, éreztem, hogy fájni fog, így nem engedtem. Erre fülemhez hajolt és oldalamon végighúzta hegyes körmeit.

-Hogy felbátorodtál! - lihegett.

Ettől megborzongtam és megszorítottam combjait.

-Mit teszel te velem? - mordultam fel, ahogy végigsiklott bordáimon.

De nem kaptam választ, csak megharapta fülemet. Ekkor meguntam, hogy ő van felül és eldöntöttem a kanapén. Gyorsan lekaptam róla melltartóját, de nem esett zavarba ettől sem. Nyakára tértem, onnan haladtam lefelé és megálltam melleivel játszadozni. Amint bekaptam egyik mellbimbóját, meghallottam első nyögését. Nem tudom, mért lepődtem meg ennyire, de erre a hangra meg is harapdáltam kicsit, mire még hangosabban nyögött. Egyre jobban vonaglott alattam, ahogy játszadoztam vele és mikor már majd megőrült, visszahúzott szájához.

-Ne várass tovább! - lihegett.

Újra megcsókolt, miközben lehúztam bugyiját. Megsimítottam érzékeny pontján és felnyögött. Ezzel megszakadt nyelveink harca, de szívesen hallgattam élvezkedését. Alsómon keresztül rám fogott és ettől én is felmordultam. Ruhán keresztül simogatott, ettől pedig csak még nagyobb lettem. Kínzott már, hogy nem érezhetem igazán kezét, ezért megharaptam fülét. Közben kezei eleresztették farkamat és lecsúsztatták rólam boxeromat, majd visszatért oda, ahonnan indult. Újra mordultam. Egyik kezével hátamat karmolta, másikkal pedig rajtam dolgozott és hamar rájöttem, hogy mit érezhet. Felkeltem róla és hozzáigazodtam. Alsó ajkába harapott és megemelte kicsit csípőjét. Lassan becsúsztam és hosszan sóhajtottam, ahogy megéreztem melegét. Ő is nagyot nyögött, majd lábaival átkulcsolt és még jobban magába húzott. Ettől az érzéstől visszaestem rá és felette szenvedtem. Túl rég éreztem utoljára ezt.

-Ha olyan ritkán jött össze az udvarlás, mint ahogy mesélted, akkor gondolom ez még ritkábban. Bár nagyon jó vagy eddig. - fordította maga felé arcomat.

Nem tudtam válaszolni, mert kapkodtam a levegőt, de bólogattam egy kicsit. Erre hajamba túrt és megcsókolt. Végre engedett, így mozogni kezdtem benne. Nem sokáig bírtam nyelvünk harcát, muszáj volt levegőhöz jutnom. Nyakába temetkeztem, úgy mordultam fel minden egyes alkalommal, mikor rám szorított. Közben ott karmolt, ahol csak elért. Azt hittem szét fog tépni, de nagyon élveztem.

Ahogy gyorsítottam tempómon, jó pontját találtam el és a kanapéba markolt. Lehunyta szemeit és hangosan nyögött alattam lökéseim ritmusára. Ahogy alsó ajkába harapott, újra meg kellett csókolnom. Nem bírtam nézni magányos, telt ajkait. Csípőjére tettem kezeimet és jobban magamra húztam. 

Egyre jobban kapkodta a levegőt és elvált tőlem. Mindig mikor újra tövig hatoltam belé, hatalmasat sóhajtott. Nagyon közel járt már, ezért lassítottam kicsit. Ki akarom élvezni minden egyes porcikáját. Mélyebbeket lélegzett a nyugodtabb tempóm közben és végigsimított karjaimon, majd egyik kezével ismét a hajamba túrt, másikkal pedig most nyakamat karmolta végig egészen mellkasomig. Ennyi elég volt, hogy ne bírjam tovább ezt a lassúságot. Újra gyorsítani kezdtem és megharaptam nyakát. Erre nagyot nyögött és magához ölelt. Egyre közelebb járt a csúcshoz és próbálta elérni, hogy egyszerre érjük el. Apró izmaival mindig rám szorított és ettől kezdtem megőrülni. Éreztem, hogy közeledek, de ő így is megelőzött. Viszont nem akarta, hogy lassítsak. Elengedett kicsit és szemeibe néztem. Tekintete ködös volt, de láttam benne még a vágy tüzét. Megnyalta ajkait. Még mindig nyögdécselt alattam és már jobban tudott figyelni arra, hogy mikor használja azt a rejtett kis izmát, amivel olyan nagy gyönyört tud nyújtani nekem Újra megkarmolta oldalamat, ahogy egyre mélyebbeket mordultam és már nem kellett sok. Amikor megharapta a fülemet, majd aprót nyögött bele, én is elélveztem. Minden izmom megfeszült és tövig hatoltam belé. Újabb nyögést hallatott, ezzel csak fokozva boldogságomat. Hirtelen nagyon szűkké vált, én pedig elveztem ebben az érzésben.

Kicsit zavarba voltam, ahogy kezdtem lenyugodni. Nyakát csókolgattam ott, ahol fogaim nyomai megmaradtak. Ezt nagyon sajnálta, hogy ilyen erősen megharaptam. Akkor fel sem tűnt, hogy ennyire kemény lennék. Ahogy ezen gondolkoztam, megtörte a viszonylagos csendet.

-Ilyen bátornak kéne lenned mindig, akkor lenne barátnőd.

-Kösz a tippet. - keltem fel róla.

-Viszont még mindig nagy vihar van, szóval ne öltözz fel nagyon. - ült fel ő is.

-Mért ne? - néztem rá értetlenül, félúton megállva a feltápászkodásban.

-Mert sokáig leszünk még egyedül. - súgta fülembe.