Swag és a hülyék versenye (50)

-Ohh. Na erre kíváncsi leszek. De siessünk is, hogy időben odaérjünk.
-Ma ilyen Swaaaaaaaaaaaag leszek. - szólalt meg Suga és éreztem, hogy vidám nap áll előttünk.

Ahogy odaértünk a forgatásra, Suga a good morning helyett swaggel köszönt. Nevetve veregettem meg a vállát, hogy eddig kitűnően teljesít, majd útjára engedtem minden kit.
Mivel tényleg nem mutatkozott be rendesen, ezért egész nap swagek repkedtek, mert az igazi nevét nem nagyon tudták. A fiúk meg már csak azért is így hívták és még szórakoztak is vele. Ő pedig Csabinak és Tominak nem nagyon mert visszabeszélni. Amikor pedig épp nem kellett a kamera előtt állni, akkor az egyik tag faggatta, már ha válaszolt neki. Így kaptam el én is egy beszélgetést, bár nem értettem belőle semmit. Viszont Suga minden válasza Swag volt, amitől V és Jungkook sírtak a nevetéstől.
-Hallom jól teljesít Suga. - kuncogtam én is miközben dolgoztam tovább.
-Nagyon swagen. - válaszolt az említett fa arccal. Kicsit már elege volt ebből.
-És hogy állsz a lányokkal? - néztem rá - Hanyatt esnek már a dumádtól?
-Kéne ezzel csajoznom? - pillantott rám meglepetten mire én csak pislogtam. Vártam a befejezést. - Swag.
-Azt hittem már elfelejtetted. - foglalkoztam újra a laptopommal, de még rápillantottam a földön fetrengőkre. Vék jól szórakoztak. - Hát úgy még nagyobb buli lenne.
-Mért? Nem szórakozol elég swagen?
-Akkor jobban élvezném. Talán félsz? - pillantottam rá szemem sarkából.
-Swag. Na mutasd, melyiket hódítsam meg! - nézett körbe.
Én is gyors terepszemlét tartottam és megakadt a szemem egy szorgoskodó lányon, aki épp pakolászott a sarokban.
-Őt! - mutattam felé.
-Swag. - bólintott és elindult felé.
Ezt nem hagyhattam ki. Felpattantam, a laptopot félretéve, és a fiúkkal együtt követtük. Hallótávolságon belül maradtunk és hegyeztük füleinket.
-Swag! - köszönt Suga és szegény lány majd halálra rémült.
-Ohh! - kapott mellkasához , miután megfordult - Szia! Segíthetek?
-Nem. Csak érdeklődnék. Lenne kedved velem ebédelni swagen?
-Min?
-Swagül. Lazán ráérősen. Csak van ebédszüneted.
-Őőőő - szegény lány. Azt se tudtam mi van. - V-Van.
-Akkor együnk valamit! - fogta meg a kezét és elindult vele, mire mi krákogtunk egyet. - Swag. - fejezte be mondandóját.
Nem bírtuk megállni, hogy ne menjünk vele enni. Útközben kerestem Jint, hogy együtt tudjunk ebédelni, de sehol sem láttam. Biztos forgatott éppen. Viszont J-Hope csatlakozott hozzánk félúton.
A büféasztalhoz érve, ami hatalmas volt és roskadásig volt rakva kajával, úgy tettünk, mintha véletlen se miattuk jöttünk volna. Ami elég nehezünkre esett.
-Mi a kedvenced? Szeretném megkóstolni, hogy még swagebb legyek. - nézelődött Suga.
-Öhm..... Nem is tudom. Talán ez. - kapott fel valamit az asztalról a lány, de nem tudtam jól megnézni mit.
Viszont azt jól láttam, hogy Suga egyből rárabolt a lány kezében lévő ételre. Közben Vnek szedtem rizst, de ahogy megláttam a lány full vörös arcát és tudatosult bennem, hogy Suga megnyerte ezt a menetet is, lazán mellé szedtem neki a kaját. Ez Vnk sem esett le elsőre, mert tátott szájjal nézte azt, hogy Suga mennyire közvetlen. Viszont mikor felfogtuk a helyzetet, sírva takarítottunk magunk után, amennyire tudtunk.
-Ők nem a barátaid? - mutatott ránk az áldozat, miközben mi próbáltunk elbújni, de Jungkookék nevetése nem igazán tette lehetővé ezt.
-Elméletben swagek. - falatozott Suga.
-Taaehyung! - hallottuk a megmentő hangot - Te jössz!
Hah! Ettől nagyon megkönnyebbültem és utolsó erőmet is összeszedve visszafojtottam nevetésem, majd vele együtt elindultam a forgatás felé. Ahogy eltűntünk az ajtóban hatalmas nevetésben törtünk ki és könnyeink is elkezdtek folyni. Szegény lány annyira zavarban volt. Suga meg... hihetetlen, hogy be tudott csajozni ezzel a dumával. V tovább ment a dolgára, bár alig kapott levegőt, én pedig a falnál ültem és nevettem. Jungkook és J-Hope csak kicsivel jöttek utánunk be, de ők még jobban röhögtek, mint mi.
-Noona, ezt nem fogod elhinni! - kapkodott levegőért Jungkook. Viszont én megéreztem hasamban azt a gombócot, ami ettől a szótól szokott keletkezni. Csak akkor hívott így ha baj van, így most kicsit alábhagyott nevetésem.
-Mi az? - néztem fel rájuk, de velem szembe ültek le a falhoz.
-Megkérdezte, - próbált levegőt venni a nevetéstől J-Hope - hogy mér mondja folyton, hogy swag?
-Na és?
-Azt mondta - de nem bírta tovább folytatni.
-Azért mert, - váltott sznobra Jungkook - Koreában ez egy alapszó, amit akkor használunk, ha nagyon jól érezzük magunkat a bőrünkben és ma nekem egy ilyen napom van főleg, hogy veled ebédelhettem. - folytatta nevetését is Jungkook.
-Hát ezt nem hiszem el! Ebből is kihozta a legjobb csajozós dumát? Ilyen nincs! - kuncogtam én is, de a Noona miatt érzett idegességem még megvolt.


A nap többi részében a lány és Suga elég jól összemelegedtek, bár mindkettőjüknek dolgozniuk is kellett. De nem csak nekik. A rövid ebédszünetem után nekem is ez volt a sorsom. Jint is alig láttam. Csak néha kaptam el egy-egy pillantását, de semmi több. Nem nagyon csinálhattunk semmit sem, mert veszélyes volt nyilvánosan. Legalább a munka elterelte erről a figyelmemet egész nap, meg Csabi és Tomi törődő szavai. Még édességet is szereztek nekem, majd ők is felszívódtak. Biztos edzettek egész nap.
Viszont hazafelé éreztem azért Jin hiányának a súlyát. Kicsit meg voltam törve, hogy végig ott volt egy karnyújtásnyira, de még csak meg sem szólalhattam. Ahogy a visszapillantóban hátranéztem rá rajta is ezt láttam. Ugyan elvoltak a többiekkel, de feltűnően sokszor nézett rám. Jól esett, hogy ő is pont annyira hiányol engem, mint én őt.
A lakáshoz érve kipattantam a kocsiból. Eléggé kapkodtam és rohantam, de a liftben is a lehető legtávolabb kerültünk egymástól.
-Ezt a csajozásomért kapjátok. Swag. - intett be Suga tudatva, hogy előre eltervezte, hogy minket szétválaszt.
Kicsit elmosolyodtam és nyelvet öltöttem.
-Ne mond, hogy nem érezted jól magad?
-Nem mondtam. De elég zavarba ejtően swag helyzet volt.
-Azért hihetetlen, hogy sikerült. Nekem még a katonás múltammal se sikerül mindig. - csóválta fejét Csabi
Hál'istennek fel is értünk a lakáshoz, így nem kellett meghallgatnom az exem és legjobb haverjának a csajozós sztorijait. Beengedtem mindenkit és Jin udvariasan megvárta, míg mindenki bemegy, majd mikor én következtem volna, elkapott és megcsókolt. Derekamat átkarolta egyik kezével, másikkal pedig az arcomra fogott. Nagyon jól esett végre egy ilyen hosszú és fárasztó nap után. De ha csupán ennyi idő alatt ennyire tudom hiányolni, mi lesz ha elmegy és hónapokig nem fogom látni. Ahhj de fájdalmas gondolat.
-Hiányoztál. - vált el tőlem lihegve.
-Te is nekem. - tettem kézfejem az övére, közben megsimítottam ajkait mutatóujjammal.
-Éhesek vagyunk ám! - hallottam egy morcos szörny kiabálását.
-Azonnal! - nyomtam még egy puszit Jin arcára és berohantam vacsorát csinálni.

A vacsora után megint volt annyi hely a fiúkban, hogy még egy olyan kakaócsodát is képesek voltak megenni. Persze ebből is versenyt rendeztek és előre láttam hogy rossz vége lesz.
-A vécébe rohanva ne lökjétek majd fel egymást! - ültem le a pizsis nagyfiúk elé a stopperral.
-Majd én rendet tartok. - dőlt hátra a kanapéban Csaba.
-Mér kéne a vécé? - nézett rám nagy szemekkel Jimin.
-Inkább ne tudjátok meg. Na mehet? 3....2....1! - indítottam el a versenyt.
Rapmonnal, Jinnel és Sugával ott aggódtunk a másik négy hülyéért, miközben ezt a jéghideg édességet próbálták minél hamarabb letuszkolni a gyomrukba. Tamás meg Csaba pedig csak röhögtek szenvedésükön. Ők is voltak fiatalok és hülyék, így jól tudták mennyire fontosak az ilyen parányi háziversenyek is.
Jimin pattant fel büszkén, de száját nem tudta kinyitni.
-Le is kell nyelni! - szóltam rá, mire nagy nehezen megtette.
A többiek pedig megkönnyebbülten terültek el a padlón, hogy lassíthatnak. Azért én is leültettem Jimint a diadalmas győzelme után, hogy nehogy máshol kössön ki a vacsi, miközben testőreink elismerően tapsolták meg a zabagépet. Pár perc múlva viszont iszonyat rosszul is volt minden versenyző.
-Mondtam, hogy ez lesz! - szóltam hátra a konyhában állva, miután kijöttem a fürdőből.
Ők csak nyavajgásokkal válaszoltak, miközben a kanapén és a szőnyegen haldokoltak.
-Még kis mitugrászok mit vártál? - szólalt meg Tomi, aki épp Jungkookot tolta vissza a kanapé azon felére, amit meghagyott neki.
-Feküdjetek be az ágyatokba! A puha környezet biztos jobb lesz. - pakoltam el a tányérokat, míg Jin még szöszmötölt a fürdőben.
Mint valami harci sebesültek, kúsztak be a szobájukba és becsukták az ajtót. Pár perc múlva Jin ölelt át hátulról és adott egy puszit nyakamba.
-Még elpakolom és mehetünk.
Mire csak hümmögött egyet és elindult az ajtó felé. Ekkor hatalmas sikítást hallottam a fiúk szobája felől, mire odakaptam tekintetem. Tomi is összerándult, ahogy a kanapén olvasott, de nem pattant föl. Jimin rontott ki pár másodperccel később az ajtón és felém rohant telefonjával. Nem úgy tűnt, mint aki még mindig szenved, viszont mikor elém ért, a földre roskadt, de vigyorogva tolta a képembe a telefonját.
-Mi a baj? - néztem rá és láttam, ahogy Tomi is feláll és felénk fordul.
-Nézd! - szólt rám és elvettem a mobilját.
Fanni képe virított középen, ahogy egy hatalmas bödön fagyival ül a kanapéján és azt majszolja. Alatta volt valami koreaiul, de nem értettem.
-Mit írt? - kérdeztem, közben Tomi visszazuhant a kanapéra, miután rájött, hogy semmi baj.
-Honnan tudja a számom? - fogta a hasát Jimin, miközben a földön kuporgott.
-Én adtam meg neki ma. Kérte. Baj? - pislogtam rá.
-Dehogyis! Imádlak! - tápászkodott fel.
-Szuper. De mit írt?
-Azt írja : Mert én megtehetem. - jelent meg mellettem Jin.
-Hah! Nem mintha te betartanád a diétád. - adtam vissza a telefont jogos tulajdonosának.
-Mit írjak neki vissza? - nézett rám kérdően.
-Én tudjam? Ti vagytok a fé - néztem Jinre - Neked mióta van szemüveged?
-Olyat írj neki amire tud reagálni. Vagy kötelező neki. - válaszolt Jin.
Én továbbra is csodálkozva néztem a Hercegnőt, aki mindig leszarja a fejemet, ha kérdezek valamit. Koreaiul kezdtem beszélgetni, közben Jin visszahessegette Jimint a szobájába. Pár percre eltűntek, én pedig befejeztem a pakolászást. Mikor végeztem, a lakásajtóban állva vártam Jint.
-Mióta van szemüveged? - vontam kérdőre.
-Mindig is volt. - megigazította - De nem szeretem.
-Mért nem hordod? Annyira nem szükséges? - indultunk a saját kis szállásunk felé.
-De, de kontaktlencsét hordok.
-Tényleg? Hogy-hogy nem vettem észre?
-Igyekeztem úgy intézni, hogy ne vedd észre.
-De mért?
-Nem szeretem. Olyan..... önbizalom romboló.
-Ohh! De én szeretem! Cuki vagy.
-Már nem is szexi? - állt meg az ajtó előtt, hogy beengedjem.
-De, az is. - nyitottam a zárat - Bizonyítom is neked, ha akarod.
-Ilyen ajánlatot nem lehet elutasítani. - mosolygott