Swaaaaaag (49)

-No meg az! - bólogatott és mindenki nevetni kezdett.
De a fiúk tovább nyüstöltek, hogy mozogjak valamit.

Mivel egyedül nem voltam hajlandó, ezért mindenki csatlakozott hozzám fekvőtámaszozni. Nem hagyhattam ki a lehetőséget, így csináltam is egy csoportképet. Ez biztos tetszeni fog a rajongóknak.
Majd visszamásztam és én a könnyítettből csináltam párat, míg ők a normálisból. Élvezet volt kinézni oldalra, ahogy a földön feküdtem, mert mindegyikük izmait tökéletesen láttam. Hoh! Még egy párat fiúk! Ez nagyon tetszik.
-Ennyi? - nézett ki rám Jimin.
-Mért? Mire számítottál? - pislogtam.
-Tényleg gyenge vagy. - kelt fel és mondott valamit a többieknek, amitől ők is felálltak.
Fene Jimin! Mit tettél?
Visszaindultak táncolni, én pedig a földön fekve néztem végig az óriások menetét. Jin persze odajött még mielőtt visszaállt volna és gyorsan elhalmozott ki puszikkal. Imádtam ezt, hogy mindig ilyen kis nyálas. Nagyon cuki! Viszont, ahogy ott feküdtem a földön rájöttem, hogy nagyon kényelmes. Kezdtem elszenderedni, pedig még a zene is hangosabb lett, hogy rendesen hallják a ritmusát. Meg is lepődtek amikor felpattantam és odarohantam a telefonomhoz, hogy felvegyem. Épp Kookienak magyarázott valamit Jimin, a többiek pedig nézték őket, de szemem sarkából láttam mikor rám néztek és végigkövettek. Gyorsan felkaptam a telefonomat és kimentem a teremből.
-Tessék?
-Na végre!Mióta csörgetlek már! - hallottam meg anyám hangját - Azért hívlak, mert máris találtam egy jónak ígérkező kisasszonyt a Gréta helyére. Pár nap múlva fogom interjúztatni és akkor fog eldőlni minden. Szóval számíts rá, hogy a következő munkádnál már nem leszel egyedül. Az ugye még egy hét nem?
-De igen. Rendben akkor készülni fogok. - kicsit összeszorult a szívem, ahogy tudatta velem, hogy kevesebb mint egy hét múlva Jin már nem lesz itt.
-Csak tájékoztatni akartalak. Meg még annyi, hogy a Taiwaniak megint lemondták. Szóval újra van két emberünk akik unatkozni fognak egy hónapot nagyjából. Szerezz nekik valami melót! Ne fizessem őket potyára.
-Meglesz. Egyéb?
-Egyél rendesen!
-Haaaaah. - forgattam szemeimet - Valami értelmes?
-Pihend is ki magad néha.
-Szia anya! - letettem a telefont, mert megint a szokásos szövegét kezdte el mondani.
Szomorúan néztem magam elé a terem előtt állva. Jin lassan elmegy és nem mehetek majd vele. Most már végképp semmi esély rá. De utána hogyan tovább. Lehet, hogy én bírom az ilyesmit, de ez még nekem is nagy szenvedés lesz. Róla pedig fogalmam sincs, mennyire tudná ezt elviselni. Bárcsak minden máshogy lenne.
Nagy szomorkodásom közben megkordult a gyomrom. Eszembe jutott, hogy bizony már nagyon ebéd idő felé járunk és még nem rendeltem semmit magunknak. Ezért gyorsan felhívtam egy pizzériát és nem hitték el amikor öt extra nagyot kértem. Többször is visszakérdeztek, hogy biztos vagyok-e a dolgomban, mire végül rátettem még egy lapáttal.
-Igaza van. Inkább csapjunk hozzá még egy normált is. Lehet a nagyok kevesek lesznek. - ettől csak még jobban elakadt a szava én pedig jót mosolyogtam rajta.
Visszamentem a terembe és leültem a gépem elé dolgozni. Pont elkezdtem gépelni amikor Csaba jött oda hozzám.
-Mikor eszünk? - guggolt le hozzám.
-Most rendeltem meg, nagyjából két perce a pizzákat. Remélem az jó lesz. Mindenfélét kértem. - néztem szemeibe.
-Persze. Akkor amíg ideérnek kifárasztom magam. - felkelt és visszament, hogy újra a földre küldje Tomit.
Ezt azért öröm volt nézni, hogy van aki nála is jobb.

A délután nyugodtan telt, de az estéhez közeledve egyre többször álltam fel egy kis sétára. Már kezdtem becsavarodni a sok üléstől, ami ritkaság, mert egész jól hozzászoktam már az évek alatt.
-Na elfáradtatok? - sétáltam a fiúk között akik a földön fetrengetek lihegve.
-Dehogyis! Most is épp táncolunk nem látod? - vigyorgott Rapmon.
-De látom. - nevettem - Ha nem rúgnának ki minket, még le is locsolnálak titeket vízzel.
-Haaaaaah! Ne kínozz! - fogta fejét Kookie.
-Hogy haladtok amúgy?
-Készen vagyunk. Csak javítjuk az apróságokat. - válaszolt J-Hope.
-Az jó. Holnap úgysem tudtok próbálni.
-Pont ezért szenvedünk ma.
Jinhez vezettek lábaim, akiről szintén folyt a víz és levegő után kapkodott, de ez sem érdekelt és leültem mellé, hogy megpuszilhassam. Ahogy közelebb hajoltam elkapott és magára rántott. Egyék kezével szorongatott, miközben rajta pihentem. Megint eszembe jutott, hogy már nem sokáig élvezhetem ezt, ezért behunytam szemeimet és próbált teljesen átélni a pillanatot. Jimin tapsikolása keltett fel, ahogy a többieket hívja újra próbálni. Nehezen engedtem el Jint, de nem sok választásom volt. Nem hátráltathattam semmiben. Ő viszont nálam is sokkal kevésbé akart felkelni a földről. Úgy húztam fel a kis drágát, aki egy gyors öleléssel köszönte meg, majd rohant is vissza próbálni. Én visszaültem a laptopom elé és folytattam, amibe belekezdtem.

A buszban hazafelé hatalmas csend uralkodott. Tamásék voltak csak ébren, de ők amúgy sem szoktak beszélgetni. Halkan hallgattam zenét és azon elmélkedtem, hogyan fogom kényeztetni ma este Jint.
Nehezen kúsztak fel a lakásba, majd be a fürdőbe. Az első kivételével mindenki aludni akart a zuhany helyett, de ezt nem engedtem meg egyiknek sem. Gyorsan végeztek, én pedig bepofátlankodtam az őreink elé. Jó éjszakát kívántam a fiúknak, ahogyan még félig vizesen, egy szál törülközőben, kezemben a ruháimmal kirohantam, egyenesen Jinhez a másik lakásba. Halkan osontam be, de így is felébredt.
-Gyors voltál. - dörmögte a párnába.
-Csak miattad. - felkaptam a maradék ruhámat és bemásztam mellé az ágyba.
Mivel hulla fáradt volt, a perverz ötleteim azonnal a kukában landoltak. De akkor is kényeztetni akartam. Lehúztam róla a takarót, mire csak hümmögött egyet és felém fordította fejét. Ráültem és hátát kezdtem masszírozni. Nyakát és vállait is próbáltam megdolgozni, amennyire erőmből tellett, és nagyot sóhajtott. Ebből tudtam, hogy nagyon jól esik neki. Addig csináltam, míg el nem fáradtak kezeim. Hál'istennek ezt sokáig bírtam, ellenben a fekvőtámaszokkal. Mikor bedőltem mellé láttam, hogy kinyitja szemeit, de megszólalni még mindig nem tudott. Nagyon elfáradt. Adtam neki egy puszit és úgy aludtunk el, hogy homlokunk és orrunk hegye összeért.

Olyan fáradtan ébredtem reggel, mint még soha. Nem tudtam mért, pedig sosem alszok többet ennél. Ahogy kikászálódtam az ágyból Jin szorosan ráfogott csuklómra, amit már így is szorongatott.... nem is tudom mióta.
-Mi az? - hajoltam vissza hozzá.
-Ne...
-Csak reggelit csinálok, majd visszajövök felkelteni téged. Aludj csak ... ki alpakka. - vigyorogtam.
Elengedett és lecsukta szemeit, én pedig úgy tettem, ahogy mondtam. Ahogy összeszedtem cuccaimat az éjjeli szekrényről, egy szemüvegre lettem figyelmes, de nem igazán foglalkoztam vele. Biztos csak nála maradt, vagy... nem is érdekelt igazából. Ahogy a lakásba értem Csabit láttam meg, ahogy a kanapén feküdt és olvasott.
-Szia! - köszöntem rá.
-Szép jó reggelt! Már is kelünk?
-Nem még nem. Korábban kelek, hogy reggelit csináljak. - sétáltam a konyhába -  Mit szeretnél, Most csak te döntöd el, hogy mit együnk. - nyitottam ki a hűtőt.
-Rántotta? - nézett felém.
-Hát... végül is az rég volt már. Oké akkor az lesz.
-Segíthetek? Nagyon unom már az agyam.
-Persze, gyere csak. Vegyél még ki tojást, mert nem fér több a kezembe,
-Igen is asszonyom!
Így készítettünk reggelit a fiúknak. Két lábasba kellett, mert egybe sok lett volna és még így is kételkedtem, hogy sikerülhet kettőben ennyi kaja. Így igazán gyorsan fog kiürülni a hűtő megint. Még jó, hogy mindig van aki helyettem vásárol be nekem.
Mikor elkészültünk felkeltettem mindenkit és szokásomhoz híven, Jint hagytam utoljára. Mivel nekem is dolgom volt még, ezért csak azt vártam meg, hogy elérjem, hogy elkezd feltápászkodni. Kisuhantam és a saját dolgaimmal kezdtem foglalkozni. Mire odajutottam, hogy egyek a fiúkkal ők már rég mást csináltak.
-Suga! Most reggeliztél. Ha éhes vagy szólj, és csinálok még valamit. - szóltam a pockyt majszoló Sugára.
-Nem kell, jó ez. Szeretem.
-De ez csak nasi.
-Nem baj.
-Akkor én is kérek. - léptem oda hozzá és loptam egyet a kezéből.
Pont egy félbetörtet sikerült kivennem és nevettünk egy kicsit.
-Na egy normálisat!
-Húzz egyet! - nézett fel rám teli szájjal.
-Júúúj játék! - rohant oda hozzánk Kookie.
-Csak eszük. - néztem rá.
-Nem! Na aki a legrövidebbet húzza, annak lesz egy egész napos szívatása. - elhadarta, majd kiabált, mire mindenki odajött.
-Ennyire unatkoztok? - kérdeztem tőlük.
-Nem. Csak szeretünk játszani. - válaszolt V és készen állt hogy húzzon.
-3......2.....1 - számolt vissza Kookie, és egyszerre húztunk a Suga kezében lévő dobozból.
Hatalmas nevetésben törtünk ki, amikor pont Sugánál volt a legrövidebb pocky. Valamit magyarázott, de nem értettem. Majd hosszú beszélgetésbe elegyedtek és csak a végén fordított nekem Rapmon.
-Na akkor neked is figyelned kell, - mutatott rám - hogy ha Suga mond valamit, akkor abban mindenképpen benne kell, hogy legyen a Swag szónak.
-És ez mért szívatás?
-Csak azért, mert ma felvétel van, szóval rengeteg új emberrel fogunk találkozni, akinek Suga Swaggel fog bemutatkozni.
-Ohh. Na erre kíváncsi leszek. De siessünk is, hogy időben odaérjünk.
-Ma ilyen Swaaaaaaaaaaaag leszek. - szólalt meg Suga és éreztem, hogy vidám nap áll előttünk.


(Folytatjuk :D és megtudhatjuk Suga hogyan csajozik Swaggel. XD )