Suga&Jimin

Suga POV

A stúdióban ültem, a gép előtt, és a dalokat vittem be a rendszerbe, amiket írtam a következő albumunkhoz.Már régóta ültem, de fel sem tűnt.Sokat vagyok itt és szeretek is itt lenni.Olyan csend van mindig.
Épp az egyik szám közepén tartottam, amikor valaki kopogott.
-Igen? - de nem fordultam meg.
-Suga, írtam egy számot.Megnéznéd? - jött oda Jimin és áttértem az ő zenéjére.
Figyelmesen átnéztem, de nem volt egy remek munka.
-Jaj Jimin ez nagyon gyerekes.Ezt biztos, hogy nem csinálom meg neked.Egyszer próbálj már valami használhatót is írni!Remélem nem túl nagy kérés. - tértem vissza a dolgomra.
Jimin szó nélkül elment és becsukta maga mögött az ajtót.Én még dolgoztam pár órát és mikor az utolsó dallamot is felvitte az alaphoz rájöttem, hogy nagyon elfáradtam.Ugyan nem csináltam semmit, de lassan itt az ideje az esti alvásnak.

Összepakoltam, kikapcsoltam mindent és felmentem a dormba.Kookie a szokásos kockulását folytatta, Jin mosogatott, V mosott, J-Hope pakolászott a szobájában, Rapmon pedig zenét hallgatott és nyomkodta a telefonját.
-Áh, Hyung!Csak hogy itt vagy. Beszélhetnénk? - kelt fel Rapmon a kanapéról.
-Aha persze, mi az? - fordultam felé, de kiment a domrból, én pedig követtem - Baj van? - érdeklődtem miután becsukódott az ajtó.
-Igen.Figyelj!Tudom, hogy őszinte vagy és kell a kritika, ha jó, ha rossz.De lehetnél néha kedvesebb is.
-Ezt most mire érted? - néztem rá értetlenül.
-Jimin nagyon rosszkedvű, amiért úgy leszóltad.Legalább segíts neki olyanra megírni, hogy jó legyen.
-Jahj Hyung. - sóhajtoztam.
-Csak segíts neki!Meg kérj bocsánatot.Nem akarom, hogy a rossz kedve miatt romoljon a teljesítménye. - magyarázott nekem nyugodt hangon.
-Rendben.Hol van?
-A szobájában.Gondolom depizik.Eléggé odavágtál neki.
-Jó bocsánatot kérek.Meg segítek neki még ma.
-Rendben köszi.És próbálj meg kedvesebb lenni. - fejezte be mondandóját.
-Jó-jó. - intettem le és Jimin szobája felé vettem az irányt.

Kopogtam, majd a választ meg sem várva, beléptem.
-Jimin zavarok?
-Mit akarsz? - dörmögött a párnájába.
-Csak bocsánatot akarok kérni, amiért olyan kemény voltam veled.
-Rendben, szia! - fordult el még jobban, az ágyában feküdve.
-Figyelj!Hozd a dalod és menjünk le a stúdióba.Megcsináljuk faszára és felkerül az albumra. - álltam továbbra is az ajtóban.
-Azt mondtad biztos nem csinálod meg nekem.
-Hát én nem is.Majd te!Csak segítek.Na mit szólsz? - erre végre rám nézett.
Kicsit gyanakodott, hogy komolyan gondolom-e, vagy csak szivatom, de végül belement.Bólintott és kikelt ágyából. Ahogy közelebb jött láttam, hogy pirosak a szemei.Na jó!Lehet tényleg túl kemény voltam.Most kicsit megesett a szívem rajta.
-Tényleg sajnálom.Ne haragudj. - mondtam neki ahogy elsétált mellettem.
-Hagyjad. - ment ki mellettem az ajtón és megdörzsölte szemeit.

A stúdióban újra bekapcsoltam mindent.Pár perccel ezelőtt még bántam volna, de amikor megláttam, hogy mennyire megbántottam, már nem érdekelt semmi.Csak legyen megint olyan vidám, amilyen szokott.
-Na mutasd csak! - kértem el tőle a dalát, amíg felébredt a gép.
-Igazából csak egy vázlat, és azért jöttem hozzád, hogy csinálj belőle valami istenit. - mondta halkan.
-Óóó mindjárt alkotunk valamit jó? - néztem fel rá - Jaj ne legyél ilyen szomorú! - kócoltam össze a haját - Megszakad a szívem.Tudod, hogy milyen bunkó tudok lenni.Ne is foglalkozz velem! - rám nézett és újra könnyesek lettek szemei.
-Csak pont rosszkor mondtad.Egyébként nem érdekelnél. - törölte meg szemét és szipogott.
-Jaj te.Mért mi volt? - másztam ki székemből és elé térdeltem.Kezet próbáltam elhúzni az arcától, hogy lássam szemeit, de nem nagyon sikerült.
-Csak - szipogott - megint belefutottam néhány utálónkba.
-Na és velük mért foglalkozol? - dorgáltam meg kicsit és végre a szemébe nézhettem.
-Gondoltam majd megmutatom nekik és volt is ötletem.Erre lejövök és te meg így elküldesz.Úgy éreztem igazuk van és tényleg nem tartozok ide.Nem vagyok idol. - gördültek le könnyei arcán.
Ohh te jó ég!Maga alatt volt, és én meg rúgtam bele még egyet.Nem is lehetnék gonoszabb.Letörölgettem könnyeit és megöleltem.
-Sajnálom!Nem akartalak megbántani. - szorongattam.
Csak a fejét csóválta és tovább szipogott, ahogy belemarkolt pólómba.Szívem szorult össze ettől.Csak buzdítani akartam, hogy csak azért is olyat alkosson, ami mindent elsöprő.De sajnos rosszkor találták el szavaim.
-Na!Ne sírj! - engedtem el és újra szemeibe néztem.Pólómat felhúztam és azzal törölgettem le könnyeit. - Nyugodj meg és csináljunk valami elképesztőt, jó? - mosolyogtam rá.
-Hogy eltűntek az izmaid. - nézte hasamat, amiről felhúztam pólómat.
-Na ezt megérdemeltem. - kuncogtam egy kicsit.
-Jaj nem azért.Csak....a kezdetekben még neked is kockás hasad volt. - tette kezeit bőrömre - Most meg....... Mért nem dolgozol rajta? - nézett szemeimbe.
-Mert inkább alszok.
-Pedig edzened kéne! - mosolygott.
Nem volt jó ötlet, hogy ott fogdos.Csak kicsit kellett volna lejjebb csúsznia kezeinek és lebuktam volna.Egy ilyen cuki Jimin és még simogat is.A halálomat kívánja.
Teljesen elmerültem szemeiben.Fel sem tűnt, hogy egyre közelebb jött hozzám. Csak mikor már olyan közel volt, hogy éreztem ajkait az enyémeken. Megtámaszkodtam széke karfáin és jobban elmerültem csókunkban, kezei pedig megkapaszkodtak nadrágövemben. Mély levegőt vettem, ahogy megéreztem ujjai hegyét nadrágomban.El akartam húzódni, de csak csókunkat tudtam megtörni.Nem engedte el az övemet.
-Mi a baj? - nézett fel rám Jimin és nem eresztett.
-Ezt nem szabadna. - hunytam le szemeimet és összeszorítottam fogaimat.Próbáltam uralkodni magamon.
-Vidíts fel! - nézett fel rám piros szemeivel.
Ahogy néztem azt a kérlelő arcát, nem tudtam neki ellenállni.
-Az Istenit! - dörmögtem mielőtt újra megcsókoltam.
Nem sokáig pihent keze nadrágomon, hamar elkezdte kiengedni az övemet. Elkaptam kezet és újra szünetet tartottunk.
-Biztos vagy te benne? - lihegtünk mindketten.
Csak bólintott és folytattunk nyelveink harcát.Levetettem vele pólóját, mielőtt lehúzta nadrágomat.Nem lett volna egyenlő, ha csak én vetkőzök.Viszont joggal mondta, hogy összeestem.Ő nagyon izmos volt.Én hozzá képest semmi vagyok.Ahogy gombjaimmal küzdött és lehúzta nadrágomat, áttértem a fülére és megharapdáltam.Azok az apró nyögések, amiket ekkor kiadott, őrjítőek voltak.Ahogy megszabadított az első ruhadarabomtól elkapott a boxeremen keresztül.Ekkor nagyot mordultam és piros foltokat hagytak fogaim nyakán.Újra hallatta hangját, de ezúttal meg is szólalt.
-Milyen nagy vagy már most Suga-hyung. Én még nem tartok itt. - markolászott, én pedig csak lihegtem és vállán támasztottam fejemet.
-Te előbb kezdted húzásomat.
-Annyival azért nem. - fogta meg boxeremet.
-Dehogynem!Már fent is azzal kisírt, piros szemeiddel.Ahogy rám néztél. - kapkodtam a levegőt, amíg szabad voltam.
Lehúzta rólam alsómat is és kimászott a székből.Én hátráltam miközben elém térdelt.
-Biztos ezt szeretnéd? - egyenesedtem fel és lenéztem rá.
Ő csak bólintott és megnyalta kemény farkam hegyét.
-Hah!Ezt nem fogom bírni így. - ültem vissza székembe, ő pedig két lábam közé helyezkedett.
Végignyalt, mintha egy fagyit nyalogatna, és közben engem nézett, hogy hogyan reagálok.Ez a pillantás!Te jó ég, már ettől is kikészülök.Hajamat téptem a látványtól és az érzéstől.Hátradöntöttem fejemet, ahogy tovább kínzott és próbáltam uralkodni magamon.De amikor szájába vett, hatalmasat mordultam. Megmarkoltam a szék karfáit és újra ránéztem.Tövig elmerültem benne és lélegzetem is elakadt egy pillanatra, ahogy megéreztem torka kezdetét.Te jó ég!Milyen mélyen bevett szájába!
Ez alatt az egy mozdulat alatt úgy éreztem, hogy én már most meghalok.De ő nem akart itt megállni.Kezeivel is beszállt a játékba és ahogy fel le mozgott péniszemen, egyre jobban kapkodtam a levegőt.
-Jiminnnn! - mordultam egy nagyobbat, amikor újra tövig elnyelt.
Ennyi elég volt!Nem bírom már sokáig. Ahogy kicsúsztam szájából, felkeltem székemből és letérdeltem hozzá.Hevesen megcsókoltam, közben pedig nadrágját téptem le róla.Eldöntöttem oldalra a földön és lehúztam róla.Én is megmarkoltam boxerján keresztül, pedig ő már így is nagyon sóhajtozott.A kis vokál olyan vékony hangon nyögdécselt, hogy zene volt füleimnek.Ettől bármikor felállnék.Most viszont csak kínoz.Már majd felrobbanok, de látni akarom teljes mértében és nem akarok önző lenni.
Ahogy boxerján keresztül dolgoztam rajta és közben csókoltam, egyszer csak elvált ajkaimtól.
-Hyung kérlek! - sóhajtozott és lenézett kezemre - Ne kínozz így tovább! - tette le fejét a földre és ajkába harapott.
Ennek a könyörgésnek nem tudtam ellenállni és felkeltem róla, hogy lehúzzam alsóját is.Minden egyes kilégzését nyögés követett.Ezért úgy döntöttem, én is a számba veszem.Nem játszadoztam vele.Azonnal bekaptam teljes méretét és elakadt lélegzete. Meglepődött, közben pedig el akart húzódni.De csak egy másodpercig.Mert utána el is veszítette minden erejét. Ütemesen kezdtem szopni, ő pedig követett.Úgy sóhajtozott, ahogy én dolgoztam rajta.Amikor már kezdett megszokni újra megleptem.Megálltam hegyénél és nem vettem ki számból, úgy nyalogattam nyelvemmel.
-Hyuuuuuung!Ahh... - nyögött egy hatalmasat - Olyan mintha....mintha mindjárt....
Nem válaszoltam.Tudtam hol jár.Teste vonaglásából és ezekből a hangokból nem volt nehéz rájönnöm.Újra teljes méretét a számba vettem, ő pedig elérte azt, amit mondani akart, de nem tudott.Óriási sóhajt hallatott és a számba élvezett.Próbáltam megküzdeni vele, de nagyon sok volt.Azonnal felpattant és megcsókolt.Megszólalni nem tudott, csak lihegett és aprókat nyögött.
-Most én jövök! - döntöttem vissza és fölé másztam.
Lábait felhúztam.Még ki akartam használni, hogy a fellegekben jár.Lassan kezdtem belehatolni, de azonnal visszatért a valóságba.Vállamba kapaszkodott és fájdalmas arccal nézett rám.Kicsit megálltam, míg újra megcsókoltam, és csókunk közben nyomultam beljebb.Hamar elfordította fejét és hosszan nyögött.Közben megharaptam nyakát, ahogy megéreztem szűk testét magam körül.Mikor teljesen behatoltam, megálltam. Nagyon lihegtünk mindketten.Én az élvezettől, amit teste nyújtott nekem már most, ő pedig a fájdalomtól.
-Egy perc és jobb lesz. - ígértem meg, ahogy elkezdtem mozogni.
Most fájdalmas nyögésekkel követte tempónkat, de próbáltam enyhíteni ezen csókjaimmal.Mikor beláttam, hogy ez nem használ, újra elkaptam péniszét. Ekkor már egy élvezetes sóhaj is elhagyta ajkait.
-Hah......nagyon érzékeny.
-Hál'istennek. - súgtam fülébe és dolgozni kezdtem rajta, szép lassan.
Alig tudtam figyelni mindkét feladatomra. Elvette az eszemet az, hogy ilyen szűk és forró volt.Már nem sokáig bírtam ezt a tempót.Ahogy ezen gondolkoztam, egyszer csak nagyot nyögött vékony hangján és kezeit szája elé kapta.Szemeit lehunyta én pedig megálltam.
-Mi a baj?
-O-o-ott......Még egyszer!Kérlek! - rám nézett pillái alól és tekintete nagyon ködös volt.
Úgy tettem, ahogy kérte.Ugyan úgy hatoltam be és megéreztem mitől lett ilyen.Teste megint megfeszült alattam és újabb nyögést hallatott.
-Huh!Ezt nem fogom sokáig bírni. - lihegtem felette támaszkodva.
-Még!Hyung! - kapkodta a levegőt és nyakamba kapaszkodott - Ne hagyd abba!
Megismételtem még sokszor ezt a mozdulatsort, de minden egyes alkalommal egyre közelebb kerültem a csúcshoz.Már én szenvedtem fölötte és mindkét kezemmel támaszkodnom kellett.Ahogy számomra az utolsót löktem, ő újra megszólalt.
-Neee!Még egyet!Csak egyet Hyung! - nyögött - Csak.....egyet! - kérlelt.
Eleget tettem kérésének és újra elértem gyönyörközpontját.Tényleg csak ez az egy kellett neki.Teste megfeszült és még jobban összeszűkült körülöttem, ezzel kipréselve belőlem az utolsó cseppeket is.
-Te jó ég Jimin! - hajoltam füléhez - Had mozogjak még!Ez iszonyat jó! - haraptam meg.
-Ahhh! - sóhajtott - Nyugodtan!
Még élvezkedtem benne egy kicsit, de már sokkal lassabban mint azelőtt.Puhább csókokat is kapott nyakára, mint eddig.Ahogy elváltam tőle megláttam az órát.Te jó ég, hogy elment az idő!
-Hú!Nagyon késő van.Mi lesz így a zenéddel?
-Az nem érdekes!Bár folytathatjuk holnap......innen. - vigyorgott.
-De kis perverz lett valaki.