Rohadt saesengek (40)

Nem érdekelne, hogy napi négy órákat alszok, amíg ők azok, akik leszívják az energiámat, addig megéri a fáradtság....

Jól indult a reggelünk. Mindenki kényelmesen megreggelizett és összeszedte magát, csak nekem volt súlyosbítva telefonhívások a nap eleje. Teleszájjal intéztem mindent. Még az öltözésem közben is telefonáltam, csak kihangosítottam, hogy halljam mi a helyzet. Aznap különösen népszerű voltam, ami kicsit zavart már. Fannival kellett volna foglalkoznom és a saját munkámra koncentrálni, ami akkor a legfontosabb volt.
De Fanni jól elvan a fiúkkal. Jimin nagyon figyel rá. Hál'istennek. Jin pedig rám. Segít reggel mindenben, hogy tudjak haladni. Sugat és Kookiet Fanni és a többiek sminkelték ma, így ezt most megúsztam. Persze még annyival van súlyosbítva a reggelem, hogy egy hétig mostantól használhatatlan vagyok. Király! Ez hiányzott. Pont az utolsó héten. Muszáj volt most!? Igazán örültem volna egy kicsit, ha csúszik hét napot, de sebaj. Ez van. Nem tudok mit tenni.

Az ajtót zártam, Jin pedig a táskámba tömködte be a cuccaimat, amiket a kezébe nyomtam, ahogy kifelé rohantunk. A többiek előre mentek már, még a lifttel is leértek, csak ránk vártak. Végre sikerült letenni a telefonba és szerencsére a zárba is beletaláltam.
-Hozom a táskád szívesen. - szorongatta tovább Jin, ahogy elindultunk.
-Azért add csak ide!
-Tessék.
-Köszi!
-Úgyis már itt lehetnek a saesengek. Nem lenne jó, ha a te táskáddal látnának.
-Na ugye! - tettem rendet benne, ahogy a liftbe léptünk.
Becsukódott az ajtaja és Jin a falhoz nyomott.
-Utálom, mikor nem együtt alszunk. - csókolt meg.
-Pedig.......sajnos...... meg kell szoknod. - magyaráztam, a csóközön közepedte.
-Még nem kell, és addig nem akarom. - nézett a szemembe és tudtam mire gondol, ahogy fenekemre markolt.
-Van egy rossz hírem viszont. - húztam a számat. Láttam az arcán, hogy nem tudja mire gondoljon. - Nem nagyon alkalmas a dolog, az elkövetkezendő héten.
-Mi? - még mindig nem tudja, miről beszélek.
-Női napjaim vannak.
-És az mit takar? - továbbra sem esett le neki.
-Jaj Istenem, Jin! Megjött! - fogyott el türelmem.
-Ohh! -  hátrált, majd ő is a falnak dőlt - Egy hét? - nézett rám reménykedő arccal, hogy majd kevesebbet mondok.
-Igen. - néztem rá szomorúan.
-De hát.... - döntötte vissza fejét a falnak és hatalmasat sóhajtott - Egy hét múlva megyek el. - halkult el.
-Tudom.... Sajnálom. Azért remélem alszunk majd együtt, meg továbbra is megleszünk.
-Persze! - nézett rám újra, és visszaállt velem szembe - Csak néhány dologban akadály a problémád. De a többit szabad. Nem csak azért kellesz ám kis butus. - mosolygott és megpuszilt.
-Reméltem is.

Mielőtt leértünk volna a földszintre, eltávolodott tőlem. Nagyon aggódnak már a rajongók miatt. De el is hiszem. Hihetetlen nagy botrány lenne. Lehet ki is rúgnák ezért. Ettől félek igazán, hogy majd eltiltják tőlem és nem is beszélhetünk. Talán ez az egyetlen, ami ellen nem tehetünk semmit.

A hallban várakoztak a fiúk és Andrással beszélgettek. Illetve próbálkoztak. De jókat nevetgéltek, szóval elvoltak. Fanni időközben hazament, így csak a napi rutint kellett volna követnem, ezért gyorsan rájuk parancsoltam és rohantunk az autóhoz. Mi mindig késésben vagyunk, de megint miattam. Király!
Ahogy a kocsi felé sétáltunk és én elől rohantam, egyszer csak Kookie hangját hallottam magam mögül. Ugyan úgy szólított, ahogy legutóbb mikor baj volt.
-Nunaaaa! - és azonnal vissza is fordultam feléjük.
Egy saeseng csimpaszkodott Vn, és a többiek próbálták kedvesen lehámozni róla. Magyaráztak neki valamit, de az csak kattintgatta a fényképezőjét és nem is figyelt arra, hogy mit mondanak a fiúk. Vissza indultam, hogy lefogjam amíg beszállnak a kocsiba. Először Sugát értem el, mert ő lusta volt segíteni Vnek, így távol állt tőlük. A kezébe nyomtam a kulcsokat és a cuccaim, majd odasúgtam, hogy szálljanak be. El is indult, majd a saesenghez léptem és angolul szólaltam meg remélve, hogy érteni fogja.
-Kérlek engedd el a fiúkat! Késésben vannak és rohanniuk kell. - szedtem le Vről és toltam el.
Azt hittem sikerült, de hihetetlen ügyesen kibújt kezeim közül és hátra lökött. Kicsit megtántorodtam, ő pedig V táskáját kezdte el ráncigálni. De nem kapta meg. Ahogy rájött, hogy erősebb nála, más eszközhöz folyamodott. Mivel a többség már az autóhoz tartott Suga nyomában, így V magára maradt és nem tudott mit tenni amikor a rajongó felpofozta. Mi van? Ha rajong érte, mért bántja?
Ez nagyon feldühített. V pedig annyira meglepődött, hogy teljesen lfagyott. Szerencsére a táskát nem eresztette továbbra sem, viszont a saeseng úgy döntött, hogy a tartalmából zsákmányol valamit. Itt volt az ideje, hogy visszatérjek! Valamivel nagyon meg kellett lepnem, így a seggére csaptam. Sikerült elérni a kívánt hatást és kicsit visszahúzta kezeit. Gyorsan megfogtam derekánál és arrébb tettem. Jó könnyű volt hál'istennek. Közben Vt az autó felé tessékeltem, ahogy védtem a kiscsajtól. Majd előkaptam telefonomat és már tudva, hogy semmit nem tud angolul, egyszerű, könnyen érthető szót mondtam.
-Police! - emeltem fel a hangom, miközben a telefonomra mutogattam.
Mivel elég sokszor kell a munkám során hívni őket sajnos, így gyors gombon voltak és azonnal tárcsáztam. Ahogy fülemhez emeltem a telefont, mutattam a csajnak, hogy menjen el.
-Run! - szóltam rá erőteljesen, továbbra is remélve, hogy azért ledöbbent, mert érti amit mondok.
Végre szót fogadott nekem és elrohant. Hál'istennek! Még a telefont sem vették fel így kinyomhattam minden következmény nélkül. Végignéztem ahogy eltűnik, hogy elkerüljük a további kellemetlenségeket ezen a reggelen és az autóhoz rohantam.

-Hogy vagy V? - kérdeztem, ahogy bepattantam az autóba.
-Megvagyok. Meglepett.
-Engem is. Azt hiszem joggal aggódtatok a rajongók miatt. Ideértek. - indítottam be az autót és kezdett bennem is tudatosulni, hogy mostantól meg sem foghatom Jin kezét, ha nem a lakásban vagyunk. Ez elszomorított és kezdtem érezni a távozásuk előszelét.

Megint kettészedett nap volt, de már az utolsó és csak egy fél. Rapmon és Suga már az legvégső simításokat végezték az albumon, a többiek pedig az ugrásokat tökéletesítették az akrobaták segítségével. A lemeznek meg kell lennie a koncertre, elvégre ez lesz a bemutatója.
Csak pár órát ültem a táncteremben és dolgoztam, mikor hívtak a fiúk, hogy mehetek is értük. Mivel ebéd idő volt, így felvettem a rendelést a többiektől is.
-Franci! - jött utánam Jin és megálltunk az ajtóban - Nagyon vigyázz magadra! Ha tényleg itt vannak a saesengek, akkor megjegyeztek maguknak. Légy óvatos! - kaptam puszit a homlokomra.
-Ne aggódj! - mosolyogtam - Megvédem magam. Kaphatok a számra is? - mutattam ajkaimra.
-Igen. - vigyorgott. Egyre jobban kiélveztem minden érintését, mert mostantól kevesebbet fogok kapni.

Elloholtam a fiúkért, majd beugrottunk a plázába ebédért. Persze mindenki mást kért, így jártunk a kínaiban is, meg a gyrososnál is, meg mindenhol. Közben megállították a fiúkat párszor, de saesengnek semmi jele nem volt. Kicsit megnyugodtam, hogy normális, kedves rajongókba futottunk csak bele. Persze egy sem magyar volt, de az Arénában mire számít az ember? A keletitől tíz percre gyalog, rengeteg a turista.
-Kpop? - kérdeztem a fiúkat ahogy a kocsiba pakoltunk be.
-Nekem jöhet. - jelentkezett Suga - Megkívántam egy HotTeokot.
-De azt majd csak ebéd után edd meg! Rap Monster?
-Vehetünk gofrit, meg valami chipset.
-Oké akkor ezt megbeszéltük.

A kajáldában most nem a tulaj volt, így enyhe fangörcs kerülgette szegény lányt, ahogy felismerte Rapmonékat. Persze az autogram és a közös kép után szolgált csak ki minket. De nem bánták a fiúk. Végül sokkal több finomsággal távoztunk, plusz az ajándék kanchokkal. Azt mondjuk én is nagyon-nagyon imádom, szóval örültem a kedvességének.
Felmálházva édességgel, az autó felé menet ázsiaiakba futottam bele. Valamit próbáltak tőlem angolul kérdezni, de nagyon rosszul beszélték, hogy nem értettem egy szót se.
-Rap Monster, Suga! Kérlek segítsetek kicsit! - hívtam oda őket.
Találtak valami közös nyelvet, majd fordított Rapmon nekem.
-Reptérre akarnak eljutni.
-Öhm...jó akkor magyarázok. Először a négyes metróval kell menni három megállót a Kálvin térig. - álltam meg egy kicsit, hogy lefordítsa nekik Rapmon - Majd onnan a hármassal Kőbánya-Kispestig. Onnan pedig ki van táblázva minden.
Örültem, hogy végre segíthetek, és hogy most nem egy rajongó állított meg minket.
Ezután betuszkoltuk a rengeteg ehetőt a buszba és visszamentünk a többiekhez. A táncstúdióba érve mondták, hogy volt némi probléma a fiúknál.
-Mi baj volt?
-Jött valami rajongó, és úgy kellett kidobni a srácoknak.
-Tényleg? - te jó ég!Itt is megtaláltak? - És mi lett vele?Gondolom nem akart elmenni.
-Nem igazán. Hívtunk rá rendőrt és ők elvitték. De nem tudom végül mi lett.
-Huh köszönöm. Esetleg tudtok szerezni biztonsági őrt? - érdeklődtem a portásoknál.
-Nem nagyon. Ezt nektek kell megoldani, ha szükségetek van rá.
-Rendben, köszi, Jó étvágyat amúgy! - indultam a terembe a sok szatyorral.
-Köszke, nektek is!

-Hallom járt itt egy saeseng. - köszöntem becsukva magam mögött az ajtót.
-Nem egy! "A" saeseng. - válaszolt J-Hope, kihangsúlyozva az "A"-t.
-Ohh! Ugyan az? - pakoltam le hozzájuk, mert már a földön ülve ettek.
-Igen. És megint engem kínzott. - mesélt V.
-Bocsánat fiúk. Holnapra szerzek mellétek testőrt.
-Ez egy nagyon jó ötlet. - értett egyet Rapmon.
Kipakoltam a saját kajámat is és leültem Jin mellé, a helyre, amely nekem lett kihagyva.
-Mi van Fannival? - érdeklődött Jimin.
-Biztos a pasijával van. - ugratta a kis maknae hyungját.
-Jungkookie figyelj oda mit mondasz! - bökte oldalba, de kicsit mosolygott azért.
-Nem tudom. Azóta sem beszéltem vele. Felhívjam neked?
-Igen, kérlek!  - örült meg Jimin.
-Oké. Majd kaja után felhívom. - kezdtem enni.
Jót falatoztunk és a fiúk igyekeztek angolul társalogni. Úgy látszik megjegyezték, hogy mondtam nekik, hogy zavar mikor nem értem őket.
-Jin, megkóstolhatom? - néztem át hozzá, hogy mit eszik.
-Igen. Én is kaphatok a gyrosodból? - nyújtotta az ebédjét, miközben az enyémet nézte.
-Persze. Nincs benne hagyma amúgy. - cseréltünk ebédet.
-Óóóóó kár. Bár lehet jelenleg jobb is. Különben, hogy csókolnálak meg? - mosolygott és beleharapott.
-Végtelen nyugalommal. Versenyezhettünk volna, hogy kinek erősebb a hagymaszaga. - vigyorogtam.
-Te aztán - nyelt le egy kicsit - nem vagy az a csinibaba. Pedig először azt hittem. Amm ez teljesen más mint nálunk, de nagyon finom.
-Nem félek bemocskolni a kezem. Ez is finom. Nem akarsz véglegesen cserélni? - néztem rá nagy szemekkel.
-Hát - kuncogott - Cserélhetünk, ha szeretnéd.
-Szeretném! Szupeeeeeer. - faltam be az ő ebédjét.

Sokáig tartott a táplálkozás, mert rengeteg kaját összehordtunk. Főleg Suga. Nagyobb volt a szeme, mint a gyomra. Ennyi szemetet meg elpakolni is sokáig tartott. A fiúk táncoltak tovább és már egyre jobban összeállt az egész, én pedig dolgoztam. Azért felhívtam Fannit ebéd után, de nem vette fel. Biztos ő is dolgozott.

A próbával csak késő este végeztünk és megint hullák voltak. Így rendeltem kaját a lakáshoz indulás előtt. Ez legalább biztos befejezést jelentett nekik, mert így időben kellett indulnunk, hogy ne szalasszuk el a vacsit. Útközben azért még nevetgéltek, de már sokkal halkabbak voltak. Jungkook hangját nem is hallottam. Ő valószínűleg elbóbiskolt.
Mikor az épületbe mentünk be a portán már ott állt a futár. Gyorsan kifizettem és a fiúk kezébe pakoltam a kajákat. Én nem tudtam volna mindet felvinni. Majd betuszkoltuk magunkat a liftbe és útközben igyekeztem ébren tartani őket, hogy legalább az evés közben ne aludjanak el. Siettünk a lakáshoz és megdöbbenve tapasztaltam, hogy az ajtó nyitva. A keret végig megrongálva, mutatva nyomait, hogy felfeszítették.
-Ahhhh. Na jó gyerekek a másik lakásban alszunk úgy érzem. Itt a kulcs pakoljatok le! - nyújtottam hátra a fiúknak.
-Mért, mi történt? - kérdezte Hopei, az utolsó ember, akiben még erő volt.
-Menj egyél, majd utána elmondom. - turkáltam a táskámban.
Jin vezette őket, hogy merre kell menni, én pedig megnéztem mekkora a akár. Meglepetésemre úgy tűnt, hogy semmi nem tűnt el. Közben a rendőrökkel telefonáltam és közvetítettem, hogy mit láttam. Nem tudtam, hogy mért feszíti fel valaki az ajtót, ha nem visz el semmit. Azért a portát kijátszani és a kamerákat nem kis energia. Akkor mért hagyna itt mindent?
Ahogy a nappaliban álltam és a rendőrrel beszéltem eszembe jutott a saeseng. Azt hiszem van egy tippem. A fiúk szobájához mentem és amint felkapcsoltam bent a villanyt ráeszméltem, hogy igazam van.
-Nem tudjuk még mi tűnt el. De csak egy szobát túrtak fel. Rejtett kamerákat meg tudnak találni? - érdeklődtem, ahogy eszembe jutott, hogy ezt is szokták, és ha már itt járt, mért hagyta volna ki ezt a lehetőséget.



(Folytatjuk! :D )


(Külön felhívás annak aki ficit szeretne írni! Beszéltem néhány nagyra becsült fici íróval az elmúlt napokban és szomorú következtetésre jutottam. Értjük mi, hogy szeretitek amiket írunk, de megkérünk, hogy ha nincs semmi ötletetek, akkor ne a mieinket nyúljátok le! Vagy ha mégis megteszitek legalább tüntessétek fel, vagy szóljatok nekünk. Mi nagy részt saját életélményeinket írjuk le és nagyon rossz érzés látni, hogy csak úgy ellopjátok. Ezért könyörgünk, NE LOPJATOK! Elszomorító és úgy érezzük, hogy nincs értelme írnunk. Ha nem akarjátok egyik nap azt látni, hogy kedvenc ficitek nincs többé, akkor legyen saját ötletetek, vagy ne írjatok! Köszönöm a figyelmet és a megértést!)