RapMonster&Jin yaoi Oneshot

Jin POV

Nagyon hosszú nap vár ránk. Egész napos próbánk lesz a táncteremben, ami rám nézve nagyon nagy kínzás. De legalább nem vagyok ezzel egyedül. Namjoon is nagyon fog szenvedni. Ez a koreo amúgy is iszonyat nehéz, ma pedig hat órát fogunk próbálni, minimum.
Ezen gondolkoztam reggel, miközben mosogattam és előre éreztem, hogy mennyire el fogok fáradni. Nem szeretem mikor fájnak a lábaim, de az is biztos, hogy másnap meg fogok halni.
-Össze vagy pakolva Hyung? - hallottam Kookie hangját.
-Igen. Ott a táskám az ajtóban.
-Rendben. Mindjárt indulunk. - szelelt el.
-Oké. Azonnal végzek. - közöltem magammal, mert már messze járt.

A kocsiban még kiélveztem, hogy pihenhetek és játszottam a telefonomon. Útközben Jimin úgy döntött csinál pár képet és engem is belevett. Pózoltunk a rajongóknak és nagyon jó grimaszok születtek. Persze V és Kookie photobombolt néhányszor, de ettől csak még jobb képek születtek. Alig töltötte fel Jimin, máris odaértünk a próbára. Na akkor induljon a kínzás!
Átöltöztünk tánc előtt és becuccoltunk a terembe. A koreográfusunk pedig sorra javított ki minket. Persze főleg engem és Namjoont. A többieknek nem nagyon kellett belepiszkálni. Utálom, hogy ilyen béna vagyok!
Ráadásul, ahogy a helyezkedéseket próbáltuk, összeütköztünk Namjoonnal.
-Bocsi Hyung! - kapkodtam, zavaromban.
-Semmi gond! Én voltam béna. - mosolygott és folytattuk gyorsan a táncot.
Ez most tényleg kifejezetten nehéz volt. Még Kookie is rontott néha, pedig ő nem szokott. Egy lépéssel pedig J-Hope is hadilábon állt. Kicsit megnyugtatott ez, hogy nem csak én botladozok, hanem a profiknak is nehezen megy.
-Hallod Hyung! Ez sokáig fog tartani ma. Estére szervezhetjük is a temetésünket. - bökött oldalba Namjoon, miközben a többiek Kookienak próbáltak segíteni.
-Jah. Én is erre számítok. Erőm se lesz, hogy este főzzek. - töröltem meg homlokomat.
-Azért remélem másra lesz erőd. - vigyorgott és visszament próbálni. Mire gondol?
Kérdően néztem utána, de nem igazán figyelt rám. Kookie már ráérzett a lépésre és folytattuk a próbát. Immár teljes sebességen és reménykedtem, hogy nem szúrom el megint a lényeget. De elbuktam a helycserében. Újra megtaláltuk egymás Namjoonnal, de ezúttal a lábaink is összeakadtak és hatalmasat estünk.
-Bocs Hyung! Remélem a telefonod is túlélte. - mondtam, miközben feltápászkodtam róla, mert éreztem a zsebében.
-Nyugi! Semminek sem esett baja. - kelt fel utánam és segítettem neki.
-Jó akkor elölről! - tapsolt a mester - És most már ne esetek el! Gyerünk!
Folytattuk a próbát és igyekeztünk kikerülni egymást, ami néha sikerült, néha nem.

Tartottunk egy ebédszünetet, én pedig boldog voltam, hogy végre leülhetek. Öreg vagyok én már, hogy ennyit mozogjak egyhuzamban.
-Nem látta valaki a telefonomat? - hallottam Namjoon hangját.
-De! Beesett a szék mögé. Innen látom. - válaszolt neki V tele szájjal.
Várjunk egy kicsit! Nem a zsebében volt?
-Áhh tényleg! Köszi. - szedte össze a mobilját Namjoon.
Akkor mi nyomott meg, mikor ráestem? Ezt nem rétem most.
-Mi van Hyung, nem vagy éhes? - nézett rám Jimin - Ha nem kéred, én megeszem.
-De. Csak elgondolkoztam. - feleltem és enni kezdtem.
Jimin láthatóan elszomorodott, de én tovább merengtem. Mi lehet Namjoonnal ma? Teljesen más, mint lenni szokott. Sokkal többet is foglalkozik velem és kedvesebb is.

-Jin nézd! - jött oda telefonjával, mielőtt újra neki álltunk volna edzeni.
-Ez mi? - olvastam a szöveget.
-Fanfic rólunk.
Szeret ilyeneket olvasgatni, mert kíváncsi, hogy miről álmodoznak a rajongók. Én nem nagyon szoktam ezeket nézegetni, csak az elmeséléseiből tudom, hogy mik kedvenceik a kis ARMYainknak. De ezen most ledöbbentem.
-Mi? - kaptam ki kezéből a telefont és lejjebb tekertem.
Nagyon elvörösödhettem, ahogy legszebb álmomat olvastam. Egy yaoi rólam és Namjoonról. Te jó ég! Ráadásul milyen részletes. Az Istenit! Azonnal el is képzeltem mindent és éreztem, hogy megmozdul bennem valami. Izgatottságomat leplezni szerettem volna, ezért visszanyomtam kezébe a telefonját.
-Hogy tudsz ilyet olvasni? Ez......
-Tök jó?
-Mi? - néztem rá nagy szemekkel.
-Kipróbálnám. - halkult el - E szerint nagyon élveztem. - mutatott telefonjára és tovább olvasta.
-Te....... érdekes vagy. - néztem félre.
-Láttam ám, hogy kíváncsi vagy. - hajolt fülemhez - Csak érdekelt, hogy benne lennél-e. És megkaptam a választ. - távolodott el, majd elpakolt.
Tényleg arra gondol amire? Én már régóta fantáziálok erről, de nem gondoltam volna, hogy ő is. Na de jó! Semmi vér nem maradta  fejembe. Szuper lesz így edzeni. Remélem tudok majd figyelni kicsit.
Beálltam próbálni és bár igyekeztem, sokat rontottam. Igaz csak apróak voltak és elnézték nekem, én azért mérges voltam. Tudtam mi miatt van, de nem gondoltam volna, hogy ekkora erővel bír felettem.
Újra a helyezkedés jött és bár már egész jól ment, azért még sokszor összeakadtunk. Most sem ment máshogy és akaratlanul is rossz helyre csúszott kezem.
-Majd este. - súgta oda nekem az alatt a kevés idő alatt, míg elmentünk egymás mellett.
Tényleg azt akarja. El sem hiszem!

A legvégére már csak mi maradtunk. Elég gyatra voltam ma, mert nem tudtam koncentrálni és reméltem, hogy Namjoon is elmegy a többiekkel haza.
-Te nem mész? - kérdeztem. Jó lenne, ha menne. Akkor tudnék figyelni.
-Nem. Rám is rám fér a gyakorlás. - felelte.
Próbáltunk még egy kicsit, majd a végén megint a telefonját nyomkodta.
-Mit csinálsz? - tetem fejemet vállára, hogy lássam mobilját.
-Twitter nézem. Viszont ennek nem lesz jó vége.
-Minek?
-Ha a csípőmet ölelgeted. - fel sem tűnt, hogy átöleltem, viszont nem engedtem el.
-Mire gondoltál napközben? - kérdeztem tőle, mire felnézett a sarokban lévő kamerára.
-Azt talán ne itt beszéljük meg.
-Mért?
-Csak. Na gyere! - indult az öltöző felé és intett, hogy menjek utána.
Eleget tettem a leader kérésének, így követtem. Az öltözőbe érve elém állt és lassan hátráltam a falhoz.
-Mi az Hyung? - kezdtem elvörösödni. Megint olyan gondolatok járnak a fejemben, viszont nem merek semmit sem tenni. Ha elutasítana, abba én belepusztulnék.
-Emlékszel a fanficre? - kérdezte.
-P-Persze. Nem igazán tudom elfelejteni.
-Ezt rögtön gondoltam. Hiszen ezek a legszebb álmaid nem? - ezt meg honnan tudja?
-Honnan veszed?
-Beszéltél álmodban, mikor elaludtál a kanapén egy hete.
-Ahh fenébe! - ráncoltam homlokomat.
-Na mi legyen? - várt választ tőlem újra.
Ha már lebuktam nincs visszaút. Itt a lehetőség, hogy megtudjam, hogy viszonyulna a dologhoz.
Megfogtam és fordult a felállásunk. Most ő állt a falnál. Megtámaszkodtam mellette két kezemmel és megcsókoltam. Azonnal viszonozta, amin nagyon meglepődtem. Megmarkolta atlétámat, majd magához húzott. Egy elégedett hangot hallattam, mire megharapta alsó ajkamat. Ezzel bejutott nyelve az enyémhez és összefonódott vele. Nem is tudom, mikor érzett utoljára ilyen finomat ez az érzékszervem. Namjoon csókja minden édességnél jobb volt.
Lefejtettem róla pólóját, majd magamhoz öleltem. Mindketten izzadtak voltunk még a tánctól, de nem tudott most ez érdekelni. Végre megkapom! Más nem számít.
-Hyunghh! - lihegett - Úgy csináld, ahogy a ficiben! Ne kímélj!
-Ha ezt szeretnéd! - pusziltam meg állát.
-Igen! - engedte ki az edzős nadrágomat.
Erre a mozdulatára muszáj volt válaszolnom. Elkaptam vékony nadrágján keresztül és nagyon meglepődtem méretén. De főleg azon a sóhajon amit kiadott. Lehet hogy ő is egész nap szenvedett, azért voltunk ma ilyen bénák?
Ruháin keresztül simogattam, mikor kezével ő is elért engem. Boxeremen át fogott meg, és megváltás volt számomra keze azon a pontomon. Nagyot mordultam majd újra megcsókoltam. Heves harcot vívtak nyelveink, miközben kezétől élvezkedtem. Amikor pedig becsúsztatta alsónadrágomba, elváltam ajkaitól és nagyot nyögtem nyakába. Újra meg kellett támaszkodnom mellette, hogy mélyeket lélegezhessek. Lassan elkezdett lejjebb csúszni, én pedig tudtam mit akar.
-Nem lehetne ezt kihagyni? - térdeltem le vele együtt.
-De.... mért? - kérdezte, nagyokat pislogva.
-Elég sokat edzettünk ma éééééés......hát még nem zuhanyoztunk. - húztam számat.
-Jó! Most az egyszer elengedem. - hajolt közel hozzám és újra számra tapadt.
Ledöntöttem a földre, majd levettem pólómat. Ő készségesen vetkőzött nélkülem is, így nem volt sok dolgom. Leszorítottam kezeit feje mellett, ahogy a ficiben olvastam és megharaptam fülét.
-Így gondoltad? - súgtam bele.
-Igenhh! - lihegte.
Végig harapdáltam nyakát, ameddig tudtam, majd eleresztettem karjait. Ráfogtam hatalmas farkára és boxerját kezdtem lehúzni. Csak ezt hagyta magán nekem. Közben végigsimított oldalamon, amitől megborzongtam. Csak annyira tudtam lehúzni róla alsóját, hogy hozzá férjek, és nem is tétováztam. Mozgatni kezdtem kezemet merev részén, amitől nyögni kezdett. Megfogta fenekemet, közben pedig alsó ajkába harapott. Ő is elkezdett megszabadítani boxeremtől és férfiasságommal akart játszani. De elkaptam kezeit.
-Nem jó ötlet! - néztem szemeibe tudatva vele, hogy enélkül is éppen eléggé készen vagyok már.
Értette a célzást, ezért inkább nyakamnál fogva közelebb húzott magához. Újabb csókot kaptam, én pedig kihasználva az alkalmat, becsúsztattam első ujjam. Mélyet nyögött számba, de nem engedtem el nyelvét. Kezemet kapta el, amellyel mellette támaszkodtam és megszorított. Gondolom mennyire rossz érzés lehetett, de ő akarta.
Mikor már végképp nem kapott levegőt, elengedtem. Magához szorított és második ujjamat is becsúsztattam.
-Hyung! Lassabbanh! - szólt rám.
-Nem tudok várni. Sajnálom. - néztem fel rá.
Szemei könnyesek voltak, de küzdött, hogy egyetlen csepp se gördüljön le arcán. Nagyon megutáltam magam, ezért hamar túl akartam lenni ezen a részen. Kicsit eltávolodtam tőle, hogy ne keljen támaszkodnom és péniszére markoltam. Elkezdtem kényeztetni kezemmel és nyögései a fájdalmasból az élvezetesbe tértek át. Megnyugodtam kicsit, de még egy ujjam hátra volt. Azt is becsúsztattam, mire hirtelen ráfogott farkamra. Elakadt lélegzetem és utána is csak akadozva jutottam oxigénhez. Lassan kezdte mozgatni kezét, de nagyon kellett figyelnem rá, nehogy gyorsítson és rosszul süljenek el a dolgok. Arcára néztem, majd inkább eltoltam kezét, miközben fejemet csóváltam. Hevesen lélegzett és a látvány, a hang, meg az érzés, ami ezekkel együtt járt, kikészített. Csak kicsit tágítottam tovább, mert már én sem bírtam nélküle. Kihúztam belőle ujjaimat és megtámaszkodtam mellette. Meg akartam kérdezni, hogy kezdhetem-e, de nyelvével a számban, nem tudtam ezt megtenni. Inkább azonnal belevágtam. Hozzáigazodtam és határozottan behatoltam. Fájdalmasan felnyögött, elválva ajkaimtól , és most már legördültek könnyei. Nyakamba kapaszkodott én pedig igyekeztem letörölni a cseppeket arcáról. Lassan kezdtem mozogni, hogy megszokja a felállást, meg persze én is kicsit meglepődtem, hogy milyen szűk. Sajnos kellett egy kis idő, hogy összeszedjem magam.
Mélyeket lélegzett, én pedig úgy éreztem megszokott, így tempót váltottam.
-Szólj, ha baj van. - súgtam fülébe.
Csak sóhajtozott, de nem válaszolt. Kiharapott volna belőlem egy darabot, ha valami rossz lenne, ezért nem féltem, hogy nem fogja tudtomra adni.
Felhúztam egy kicsit lábait, hogy mélyebbre hatolhassak benne és igyekeztem elérni azt a pontot, amit a ficiben is írtak. Érdekelt, hogy milyen nyögést hallat majd, miközben a fellegekben jár. Minden alkalommal más szögben hatoltam be, egyszer pedig szerencsém is volt. Elakadt egy pillanatra lélegzete, száját eltátotta miközben egy pillanatra megfeszült. Tudtam, hogy jó helyen járok. Többek között abból is, hogy rám szorított. Most, hogy már tisztában voltam vele, milyen szögben élvezi a legjobban, gyorsan felhúztam magamat is arra a szintre, hogy már csak pár lökés keljen számomra. Ez nem volt nehéz, mert amúgy is kínzó volt a találgatásom.
A csúcsközelbe értem, így már csak párszor kellett tövig hatolnom benne, ezért újra eltaláltam gyönyörközpontját. Hatalmas sóhajt hallatott és csókot nyomtam állára. Uram isten, de összeszűkült!
-Namjhooon! - nyögtem és egy utolsót mozogtam.
A legerőteljesebbet az este folyamán, amitől elélvezett. Teste még jobban szorított, és én is megadtam magam. Kicsit megszédültem ettől az érzéstől, ezért csak támaszkodtam fölötte és kapkodtam a levegőt.
-Mozogj még! - szólt rám.
Eleget tettem kérésének, amitől az orgazmus utolsó hullámai is átjárták testemet.
Örültem, hogy végül megtettük. Bár nem én kezdeményeztem, de így legalább nem állt fent a veszélye, hogy elutasít.
-Zuhany? - kérdezte.
-Jah... persze. -emelkedtem fel róla.
-Akkor gyere!
Mi? Ezt is együtt akarja? Akkor arra gyanakszom, hogy nem csak én fantáziáltam ezen, az elmúlt időszakban.