Rapmon POV
Imádok koncertezni! Főleg külföldön. Teljesen más nemzet, más kultúra, más emberek. Szeretem ezt a sokszínűséget és a tudatot, hogy a zenénk mindenhova eljutott a Földön. Mikor ebbe belegondolok úgy érzem kifizetődött a sok szenvedés és kezdünk igazán jók lenni.
Ahogy ezen gondolkodtam, egy újabb koncertre készülődtem Thaiföldön. Minden tagot sminkeltek, beállították a hajukat és felöltöztettek. Lassan készültünk a koncertre és bemelegítettünk. Az utolsó simításokat is megtettük, majd felmentünk elkezdeni a műsorunkat.
Imádtam ezt a közönséget, pont úgy, ahogy ők minket. Nagyon kedvesek voltak és rengeteg ajándékot kaptunk. De egy lány nem hagyott nyugodni. Viszonylag messze állt a színpadtól de a fehér haját kiszúrtam. Akárcsak az én hófehér tarajocskám, olyan volt az övé is. Minden rajongóval ellentétben ő nem tombolt annyira. Nem tudtam eldönteni, hogy évezi-e egyáltalán a koncertünket, vagy csak valaki elrángatta magával. Így próbáltam a lehető legjobbat nyújtani. Végül hatalmas műsort adtunk, de így sem értem el azt a hatást a lánynál, amit szerettem volna.
-Van egy fehér hosszú hajú lány a nézők között. Hozzák hátra hozzánk! - mondtam az egyik őrnek, aki azonnal a füleséhez kapott és útjára indult.
Kíváncsi voltam, mért jön el valaki, ha nem szeret minket. De legfőképpen arra, hogy mért néz annyira, ha nem élvezi a koncertet.
Átmentem egy másik öltözőbe zuhanyozni, mert a mi zuhanyzónkat épp a kis maknae foglalta be, én pedig siettem volna. Épp egy szál törülközőben álltam a tükör előtt és hajamat igazgattam még csuron vizesen, amikor megjelent az egyik őr a lánnyal.
-Itt van. Zavarunk? - kérdezte, amint meglátta, hogy nem sok ruha van rajtam.
-Nem nem. Köszönöm. - gondoltam ha már ennyire utál, akkor most zavarba hozom a lányt - Szia! Rapmon vagyok. - üdvözöltem.
-T-t-tudom ki vagy. - habogta.
-Valóban? - sétáltam oda hozzá, konkrét céllal - Akkor mért voltál olyan közömbös, ha tudod ki vagyok? Ha tudod a nevem, akkor biztos ismered a bandát is. Vagy csak azért ismersz minket, mert utálsz? - hajoltam közelebb hozzá és közben bezártam az ajtót mögötte.
-Nem utállak. - nézett kicsit oldalra a zár felé - Mit csinálsz?
-Azzal te ne foglalkozz! Inkább válaszolj! Mért voltál olyan kedvetlen a koncert alatt? - néztem szemeibe.
-É-é-én nem voltam. - dadogott továbbra is és arca már nagyon piros volt - Szeretem a zenéteket.
-Akkor nem értelek. - eltávolodtam egy kicsit tőle és szemöldökömet ráncoltam.
-Cs-csak annyi, hogy igyekeztem átérezni a pillanatot. Amikor pedig észrevettem, hogy figyelsz, nagyon....... meglepődtem. - halkult el.
-Végképp nem értelek. Más rajongó kiugrott volna a bőréből is, ha észreveszi, hogy kiszúrtam magamnak.
-Ez igaz, csak nem hittem, hogy velem ez megtörténhet. - birizgálni kezdte hosszú haját.
-Ha eljöttél a koncertre mire számítottál? - támaszkodtam meg kicsit a mögöttem lévő smink asztalon, de még így is közel voltam hozzá. Legalább is a piros arca alapján.
-Nem hittem, hogy pont te fogsz észrevenni. A biasom. - nézett félre és behunyta szemeit. Nagyon zavarban volt.
-Én vagyok a kedvenced? - meglepődtem.
-Hát... - tekergette egyre jobban szögegyenes tincseit - Nem voltam elég érthető az előbb!? Had ne mondjam még egyszer! Így is olyan zavarba ejtő ez a helyzet. - temette arcát kezeibe.
-Hééééj. - mentem oda hozzá és megfogtam csuklóit, hogy lássam tekintetét. - Inkább örülj ennek. Nem sok rajongónak van ilyen alkalma.
De erre végképp nem tudott mit reagálni. Sikerült teljesen lefagyasztanom. Most már számomra is kezdett kicsit kínossá válni a helyzet, pedig elvesztem azokban a szép barna szemeiben. Hát jó! Akkor lépjük meg, amit terveztem!
Elegem lett hát a patthelyzetből és megcsókoltam. Az elején még azért terveztem, hogy megkedveltessem magamat vele, de most már csak azért, hogy bocsánatot kérjek. Ilyen élménye ritkán van egy rajongónak a biasával.
-Remélem elnézed nekem, hogy félreértettelek. - távolodtam el tőle, de továbbra sem szólalt meg, csak aprókat lihegett.
Alig észrevehetően bólogatott és a számra szegeződött tekintete.
-Tetszett? - kérdeztem, mire hirtelen felpillantott szemeimbe - Nem kapok választ? - mosolyogtam.
-Öhhh - igyekezett felelni, de nem sikerült.
-Ebből nem tudom eldönteni. - kuncogtam.
-Ha azt mondom nem, mit kapok, hogy igen legyen?
-Milyen talpraesett lettél hirtelen! - lepődtem meg - Nos, ha nemleges a válasz, akkor kénytelen leszek többet tenni az ügy érdekében. - támaszkodtam meg mellette kétoldalt és közelebb hajoltam hozzá.
-És mégis mit? - kérdezte alig hallhatóan.
-Hát például ezt. - csókoltam meg újra és ezúttal viszonozta.
Készségesen követte ritmusomat. Úgy éreztem, nem tudom abbahagyni. Többet akarok belőle!
Megfogtam csípőjét és az ajtónak nyomtam, közben el nem engedve ajkait. Kezeit mellkasomra tette, majd lassan felcsúsztatta ujjait nyakamba. Végig simított államon, közben pedig lábujjhegyre állt. Megszakadt kicsit csókunk, de ugyan olyan közel maradtunk egymáshoz.
-Nos? - érdeklődtem levegő után kapkodva.
-Talán. - lihegett ő is.
-A fene! Akkor van még dolgom. - újra elkaptam és nem akartam elereszteni.
Végigsimított testemen, majd ahogy egyre lejebbért, keményebb lettem minden téren. Hevesebb harcot vívtak nyelveink és éreztem, ahogy elért törülközőm kezdetéhez. Gyorsan elkezdtem vetkőztetni. Nem akartam csak én ott állni előtte egy szál faszban. Amint megszabadítottam pólójától, visszatette kezét csípőmhöz és ezzel le is vette rólam védelmi vonalamat. Nyakát kezdtem csókolgatni, hogy ne tudjon azonnal megnézni, közben pedig kikapcsoltam melltartóját. Kezeit körbefonta nyakam körül és meghallottam első aprócska nyögését. Már nem nagyon bírtam magammal. Kezeivel ágaskodó férfiasságomra fogott, én pedig nadrágját kezdtem letépni róla. Nyakába haraptam, ahogy végigsimított rajtam és nagyot mordultam. Az ő hangját is újra hallottam, miközben kicsit rám szorított.
Végre megküzdöttem farmerjával és lehúztam róla.
-Szabadulj meg tőle! - lihegtem fülébe, mire megkapaszkodott vállamban és levette magáról - Ettől is! - csúsztattam ujjamat bugyija pántja alá, közben alsó ajkamba harapva.
Már nem volt olyan bátor ezzel, mint nadrágjával, de lehunyta szemet és megtette. Mindketten meztelenül álltunk egymás előtt és újra megcsókoltam. Egészen hozzám bújt, de így is befért egyik kezem közénk. Érzékeny táján kezdtem simogatni, amire halk nyögésekkel felelt. Majd lassan becsúsztattam egyik ujjamat, mire elengedte ajkaimat, fejét hátradöntötte és felsóhajtott. Csak néztem gyönyörű arcát és azonnal második ujjam is utat talált magának. Ezúttal még jobban hozzám simult, arcát nyakamba temette. Kicsit játszadoztam vele, de nyögései nem nagyon adtak nekem több időt. Kicsit eltávolodtam tőle, hogy megcsókolhassam, ujjaimat kihúztam és felkaptam.
-Ne, várj! Nehéz vagyok. - lihegett újra távol ajkaimtól.
-Butaság! - nem engedtem messzire, újra érezni akartam édes ajkait.
Lassan ráengedtem hatalmas péniszemre és hosszan sóhajtott. Teljesen be volt szorítva az ajtó és közém, nem tudott menekülni. Vállamon támaszkodott, hogy levegyen egy kis terhet karjaimtól, de nem volt sok sikere. Ahogy mozogni kezdtem, elengedte nyelvem és kezeivel végigfutott feszülő izmaimon. Nyögdécselni kezdett és én is felmordultam. Hangja a legszebb dallam volt füleimnek, gyönyörű teste pedig a legcsodálatosabb látvány szemem világának. Igyekeztem minden egyes lökésemmel a lehető legnagyobb gyönyört nyújtani neki, és azt hiszem ezt sikerült is elérnem. Egyre hevesebben emelkedett mellkasa és végigkarmolta vállaimat. Kulcscsontját csókolgattam, miközben erőteljeseket löktem. Nyögései elvették az eszemet és bőrébe mélyesztettem fogaimat. Újabb hatalmas sóhajt engedett ki tüdejéből, közben végig karmolta testemet. Gyorsítottam tempómon és kiélveztem testét. Melleit harapdáltam és fenekét markoltam. A lehető legmélyebben hatoltam be minden egyes alkalommal, míg nem hatalmas nyögések közepette el nem élvezett. Nyakamba kapaszkodva feszült meg, de még tovább mozogtam. Nem sokkal maradtam le tőle, csak pár mozdulattal. Mélyre hatolva töltöttem meg testét, egy hangos férfias morgással kísérve.
-Na? Ez már tetszett? - suttogtam fülébe, miután már jutott vér a fejembe is.
Nem válaszolt. Inkább megharapta fülemet és egy utolsó aprót nyögött bele.
-Rapmon! Odabent vagy? Indulnunk kéne! - hallottam Suga hangját az ajtón keresztül, miután bekopogott.
-Igen! Egy pillanat és megyek! - válaszoltam, majd a lányra néztem és halkabbra váltottam - Most mennem kell. - tettem le és megpusziltam - Te majd néhány perccel utánam osonj ki! - kapkodtam ruháim után.
-O-oh. Rendben. - láttam kissé elszomorodott arcát szemem sarkából.
-Mond a számod! - rángattam magamra nadrágom.
-Mit? - pislogott.
-Telefonszám! Gyorsan! Sietnem kell. Mond és megjegyzem! - arca felderült, majd miközben ráterítettem törülközőm, megkaptam a számomra lélekmentő számsort.
Ahogy ezen gondolkodtam, egy újabb koncertre készülődtem Thaiföldön. Minden tagot sminkeltek, beállították a hajukat és felöltöztettek. Lassan készültünk a koncertre és bemelegítettünk. Az utolsó simításokat is megtettük, majd felmentünk elkezdeni a műsorunkat.
Imádtam ezt a közönséget, pont úgy, ahogy ők minket. Nagyon kedvesek voltak és rengeteg ajándékot kaptunk. De egy lány nem hagyott nyugodni. Viszonylag messze állt a színpadtól de a fehér haját kiszúrtam. Akárcsak az én hófehér tarajocskám, olyan volt az övé is. Minden rajongóval ellentétben ő nem tombolt annyira. Nem tudtam eldönteni, hogy évezi-e egyáltalán a koncertünket, vagy csak valaki elrángatta magával. Így próbáltam a lehető legjobbat nyújtani. Végül hatalmas műsort adtunk, de így sem értem el azt a hatást a lánynál, amit szerettem volna.
-Van egy fehér hosszú hajú lány a nézők között. Hozzák hátra hozzánk! - mondtam az egyik őrnek, aki azonnal a füleséhez kapott és útjára indult.
Kíváncsi voltam, mért jön el valaki, ha nem szeret minket. De legfőképpen arra, hogy mért néz annyira, ha nem élvezi a koncertet.
Átmentem egy másik öltözőbe zuhanyozni, mert a mi zuhanyzónkat épp a kis maknae foglalta be, én pedig siettem volna. Épp egy szál törülközőben álltam a tükör előtt és hajamat igazgattam még csuron vizesen, amikor megjelent az egyik őr a lánnyal.
-Itt van. Zavarunk? - kérdezte, amint meglátta, hogy nem sok ruha van rajtam.
-Nem nem. Köszönöm. - gondoltam ha már ennyire utál, akkor most zavarba hozom a lányt - Szia! Rapmon vagyok. - üdvözöltem.
-T-t-tudom ki vagy. - habogta.
-Valóban? - sétáltam oda hozzá, konkrét céllal - Akkor mért voltál olyan közömbös, ha tudod ki vagyok? Ha tudod a nevem, akkor biztos ismered a bandát is. Vagy csak azért ismersz minket, mert utálsz? - hajoltam közelebb hozzá és közben bezártam az ajtót mögötte.
-Nem utállak. - nézett kicsit oldalra a zár felé - Mit csinálsz?
-Azzal te ne foglalkozz! Inkább válaszolj! Mért voltál olyan kedvetlen a koncert alatt? - néztem szemeibe.
-É-é-én nem voltam. - dadogott továbbra is és arca már nagyon piros volt - Szeretem a zenéteket.
-Akkor nem értelek. - eltávolodtam egy kicsit tőle és szemöldökömet ráncoltam.
-Cs-csak annyi, hogy igyekeztem átérezni a pillanatot. Amikor pedig észrevettem, hogy figyelsz, nagyon....... meglepődtem. - halkult el.
-Végképp nem értelek. Más rajongó kiugrott volna a bőréből is, ha észreveszi, hogy kiszúrtam magamnak.
-Ez igaz, csak nem hittem, hogy velem ez megtörténhet. - birizgálni kezdte hosszú haját.
-Ha eljöttél a koncertre mire számítottál? - támaszkodtam meg kicsit a mögöttem lévő smink asztalon, de még így is közel voltam hozzá. Legalább is a piros arca alapján.
-Nem hittem, hogy pont te fogsz észrevenni. A biasom. - nézett félre és behunyta szemeit. Nagyon zavarban volt.
-Én vagyok a kedvenced? - meglepődtem.
-Hát... - tekergette egyre jobban szögegyenes tincseit - Nem voltam elég érthető az előbb!? Had ne mondjam még egyszer! Így is olyan zavarba ejtő ez a helyzet. - temette arcát kezeibe.
-Hééééj. - mentem oda hozzá és megfogtam csuklóit, hogy lássam tekintetét. - Inkább örülj ennek. Nem sok rajongónak van ilyen alkalma.
De erre végképp nem tudott mit reagálni. Sikerült teljesen lefagyasztanom. Most már számomra is kezdett kicsit kínossá válni a helyzet, pedig elvesztem azokban a szép barna szemeiben. Hát jó! Akkor lépjük meg, amit terveztem!
Elegem lett hát a patthelyzetből és megcsókoltam. Az elején még azért terveztem, hogy megkedveltessem magamat vele, de most már csak azért, hogy bocsánatot kérjek. Ilyen élménye ritkán van egy rajongónak a biasával.
-Remélem elnézed nekem, hogy félreértettelek. - távolodtam el tőle, de továbbra sem szólalt meg, csak aprókat lihegett.
Alig észrevehetően bólogatott és a számra szegeződött tekintete.
-Tetszett? - kérdeztem, mire hirtelen felpillantott szemeimbe - Nem kapok választ? - mosolyogtam.
-Öhhh - igyekezett felelni, de nem sikerült.
-Ebből nem tudom eldönteni. - kuncogtam.
-Ha azt mondom nem, mit kapok, hogy igen legyen?
-Milyen talpraesett lettél hirtelen! - lepődtem meg - Nos, ha nemleges a válasz, akkor kénytelen leszek többet tenni az ügy érdekében. - támaszkodtam meg mellette kétoldalt és közelebb hajoltam hozzá.
-És mégis mit? - kérdezte alig hallhatóan.
-Hát például ezt. - csókoltam meg újra és ezúttal viszonozta.
Készségesen követte ritmusomat. Úgy éreztem, nem tudom abbahagyni. Többet akarok belőle!
Megfogtam csípőjét és az ajtónak nyomtam, közben el nem engedve ajkait. Kezeit mellkasomra tette, majd lassan felcsúsztatta ujjait nyakamba. Végig simított államon, közben pedig lábujjhegyre állt. Megszakadt kicsit csókunk, de ugyan olyan közel maradtunk egymáshoz.
-Nos? - érdeklődtem levegő után kapkodva.
-Talán. - lihegett ő is.
-A fene! Akkor van még dolgom. - újra elkaptam és nem akartam elereszteni.
Végigsimított testemen, majd ahogy egyre lejebbért, keményebb lettem minden téren. Hevesebb harcot vívtak nyelveink és éreztem, ahogy elért törülközőm kezdetéhez. Gyorsan elkezdtem vetkőztetni. Nem akartam csak én ott állni előtte egy szál faszban. Amint megszabadítottam pólójától, visszatette kezét csípőmhöz és ezzel le is vette rólam védelmi vonalamat. Nyakát kezdtem csókolgatni, hogy ne tudjon azonnal megnézni, közben pedig kikapcsoltam melltartóját. Kezeit körbefonta nyakam körül és meghallottam első aprócska nyögését. Már nem nagyon bírtam magammal. Kezeivel ágaskodó férfiasságomra fogott, én pedig nadrágját kezdtem letépni róla. Nyakába haraptam, ahogy végigsimított rajtam és nagyot mordultam. Az ő hangját is újra hallottam, miközben kicsit rám szorított.
Végre megküzdöttem farmerjával és lehúztam róla.
-Szabadulj meg tőle! - lihegtem fülébe, mire megkapaszkodott vállamban és levette magáról - Ettől is! - csúsztattam ujjamat bugyija pántja alá, közben alsó ajkamba harapva.
Már nem volt olyan bátor ezzel, mint nadrágjával, de lehunyta szemet és megtette. Mindketten meztelenül álltunk egymás előtt és újra megcsókoltam. Egészen hozzám bújt, de így is befért egyik kezem közénk. Érzékeny táján kezdtem simogatni, amire halk nyögésekkel felelt. Majd lassan becsúsztattam egyik ujjamat, mire elengedte ajkaimat, fejét hátradöntötte és felsóhajtott. Csak néztem gyönyörű arcát és azonnal második ujjam is utat talált magának. Ezúttal még jobban hozzám simult, arcát nyakamba temette. Kicsit játszadoztam vele, de nyögései nem nagyon adtak nekem több időt. Kicsit eltávolodtam tőle, hogy megcsókolhassam, ujjaimat kihúztam és felkaptam.
-Ne, várj! Nehéz vagyok. - lihegett újra távol ajkaimtól.
-Butaság! - nem engedtem messzire, újra érezni akartam édes ajkait.
Lassan ráengedtem hatalmas péniszemre és hosszan sóhajtott. Teljesen be volt szorítva az ajtó és közém, nem tudott menekülni. Vállamon támaszkodott, hogy levegyen egy kis terhet karjaimtól, de nem volt sok sikere. Ahogy mozogni kezdtem, elengedte nyelvem és kezeivel végigfutott feszülő izmaimon. Nyögdécselni kezdett és én is felmordultam. Hangja a legszebb dallam volt füleimnek, gyönyörű teste pedig a legcsodálatosabb látvány szemem világának. Igyekeztem minden egyes lökésemmel a lehető legnagyobb gyönyört nyújtani neki, és azt hiszem ezt sikerült is elérnem. Egyre hevesebben emelkedett mellkasa és végigkarmolta vállaimat. Kulcscsontját csókolgattam, miközben erőteljeseket löktem. Nyögései elvették az eszemet és bőrébe mélyesztettem fogaimat. Újabb hatalmas sóhajt engedett ki tüdejéből, közben végig karmolta testemet. Gyorsítottam tempómon és kiélveztem testét. Melleit harapdáltam és fenekét markoltam. A lehető legmélyebben hatoltam be minden egyes alkalommal, míg nem hatalmas nyögések közepette el nem élvezett. Nyakamba kapaszkodva feszült meg, de még tovább mozogtam. Nem sokkal maradtam le tőle, csak pár mozdulattal. Mélyre hatolva töltöttem meg testét, egy hangos férfias morgással kísérve.
-Na? Ez már tetszett? - suttogtam fülébe, miután már jutott vér a fejembe is.
Nem válaszolt. Inkább megharapta fülemet és egy utolsó aprót nyögött bele.
-Rapmon! Odabent vagy? Indulnunk kéne! - hallottam Suga hangját az ajtón keresztül, miután bekopogott.
-Igen! Egy pillanat és megyek! - válaszoltam, majd a lányra néztem és halkabbra váltottam - Most mennem kell. - tettem le és megpusziltam - Te majd néhány perccel utánam osonj ki! - kapkodtam ruháim után.
-O-oh. Rendben. - láttam kissé elszomorodott arcát szemem sarkából.
-Mond a számod! - rángattam magamra nadrágom.
-Mit? - pislogott.
-Telefonszám! Gyorsan! Sietnem kell. Mond és megjegyzem! - arca felderült, majd miközben ráterítettem törülközőm, megkaptam a számomra lélekmentő számsort.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése