Pasik!Nyugalom! (42)

Dupla Murphy! Próbáltam lehámozni a kiscsajt Kookieról, de nem engedte. Valaki.... mért nincs most itt senki?!

Én tényleg mindent megtettem, de nagyon szorította Kookie pólóját a lány. Még a haját is elkezdte húzni és egyre jobban bántotta szegényt. Pechünkre a mosdó ajtajában álltunk, így nem nagyon figyelt ránk senki, mert eléggé eldugott volt. Szerencse, hogy én meghallottam szegény hangját.
Ahogy küzdöttünk a lánnyal és segítségért kiabáltam, és Jin jelent meg két pincér után. De nem fértünk ennyien a lányhoz, ő pedig egyre jobban csimpaszkodott Kookieba.
-Nunaaaaaa! - kiabált fájdalmasan, nekem pedig szívem szakadt meg, hogy nem tudok mit tenni.
-Tamááááás! Merre jársz már?! - üvöltöttem én is remélve, hogy meghallja.
Szerencsém volt. Kirontott a mosdóból és azonnal intézkedett.
-Félre! - mordult rá a tömegre, akik a felmentő sereg lettek volna.
Ellökött mindenkit és pár mozdulattal rávette a lányt, hogy eressze el Kookiet, aki hatalmasat sóhajtott, ahogy végre levegőhöz jutott. Felkapta Tomi a vállára a lányt, és az hiába kapálózott, az ajtó felé indult vele halálos nyugalommal. Sűrűn elnézést kérve a többi vendégtől kidobta a rajongót.

-Elnézést kérünk a kellemetlenségért! - hajlongott előttünk a tulajdonos - Nem tudjuk, hogy jutott be. Kérjük nézzék el nekünk ezt az aprócska problémát! A ma estéjüket pedig a ház állja. - esedezett megértésünkért.
-Azért jár a cégem ebbe az étterembe, mert diszkrét hely és biztonságos. Már sokszor voltunk itt hírességekkel, és még sosem jutott be egy őrült rajongó sem. Megértem, hogy hibázhatnak, hiszem maguk is emberek, de nem szeretném ha előfordulna még egyszer. Ez a mi üzletünknek is árthat
-Nagyon sajnáljuk. Többet nem fordul elő.
-Köszönöm. - ültem le helyemre és folytattuk a vacsorát - Jól vagy Jungkook? - váltottam angolra.
-Hát....... fogjuk rá. Nagyon megtépett.
-Sajnálom. Több ilyen nem lesz. Mellesleg a ház vendégei vagyunk. Vigasztaljon ez kicsit! - szorítottam össze állkapcsomat.
Nagyon jó napunk volt mondhatom. Először az exem akaszkodik a nyakunkba, mert nincs más, és még nyomul is az új pasim előtt, aki ettől teljesen becsavarodik. Ahogy pedig elnézem, most is nagyon mérges. V nyugtatgatja valamivel, de láthatóan hatástalan. Rapmon is próbálkozik, viszont annyira mérges, hogy nem igazán hallja most a világot.

Megvacsoráztunk, ebben az ideges hangulatban, és visszamentünk a lakásba. Miután Tomi átnézte a helyünket leült a kanapéra.
-Nem kéne menned? - kérdeztem tőle.
-Mért kéne? Testőrt kértél. Szóval maradok.
-Mi? - majdnem kiköptem a vizet amit iszogattam - Csak napközben kellesz.
-Este is lehet baj. - helyezte kényelembe magát.
-Nem hiszem. Az épületben megduplázott őrség van. - sétáltam mellé.
-Akkor is maradok. Ez a parancs. Mindjárt nyitom az ágyad is, ha aludni szeretnél.
-Nem lehet kinyitni - törődtem bele a gondolatba, hogy itt marad - Eltört.
-Akkor a földön alszok.
-Felesleges. Én Jinnel a másik lakásban alszok. - hopsz. Most már végképp kijelentettem, hogy együtt vagyunk
-Ez nem túl jó ötlet. Így nem tudom őt megvédeni, ha letámadják. - nézett rám morcosan.
-Bezárom a lakás ajtaját és nem lesz baj. Na megyek fürdeni. - indultam zuhanyt venni, ahogy kijött J-Hope.

Jin bejött hozzám és a földön ült, míg én a zuhany alatt álltam. Próbáltam vele beszélgetni, de elég szótlan volt. Dühös volt, bár nem rám, különben szóba sem állt volna velem. Nem szeretem mikor ilyen. Tudja, hogy szeretem. Tamás meg pedig csak egy ex, akit láthatóan nem nagyon tudok elviselni.
Ahogy ezen gondolkoztam kopogtak. Azt hittem majd az egyik fiú lesz a bandából, de ahogy benyitott és megláttam tudtam, hogy ebből baj lesz.
-Van még olyan csípős csirkés levese valahol? - csukta be maga mögött az ajtót Tamás - Tudod amit múltkor ettünk.
-Igen tudom miről beszélsz. - nem zavartattam magam, viszont igyekeztem takarásban lenni - Átraktam a másik rekeszbe, mert elkezdte valaki dézsmálni és nem pótolta. A hűtő mellettiben van.
-Köszi. És tartasz még táplálék kiegészítőt?
-Haver, most már elég lesz! - állt fel Jin - Majd ha végzett válaszol.
-Nyugi van naaaaa. Csak érdekelt egy-két dolog. - hallottam ahogy fenyegetőbbre vált.
-Majd megmondja, ha végzett. Most pedig menj ki! - mutatott az ajtóra Jin, miközben megfordultam és teljesen a függöny mögé bújtam.
-Te is menj ki! Te mért lehetsz itt? - mordult rá Tomi, remélve, hogy ettől Jin megijed, de tévedett.
-Én a barátja vagyok, - még sosem jelentette ki, és ez most jól esett - te pedig csak egy barátja. Több jogom van itt lenni.
-Héj fiúk! - szóltam rájuk - Elég a kakasviadalból! - de nem fordultak felém, csak egymást nézték - Tamás! Nincs, és most tűnés kifelé! Jin! Te ülj vissza! - vártam a reakciót, de semmi - Na mi lesz!? Mozgás, mozgás!
Nagy nehezen rávették magukat, hogy szót fogadjanak és úgy tettek, ahogy mondtam. Jin mérgesen ült le a földre, miután Tamás becsapta az ajtót maga mögött. Innentől egy szót sem szólt hozzám, csak bólintott, vagy hümmögött minden mondatomra, így hamar feladtam, hogy beszélgessünk
Ahogy kiszálltam a zuhany alól és öltözködtem, Jin felállt és engem nézett, morcos tekintettel.
-Mért van itt este is? - kérdezte halkan, de kivettem hangjából, hogy ideges.
-Titeket véd. - pusziltam meg.
-Nincs más? - nézett szemembe úgy, hogy azt hittem most fog megölni.
-Sajnálom, nincs. Ő a legjobb. - kezdtem félni.
-Küld el! - mordult rám.
-Nem! Ne beszélj ilyen hangon velem! - folytattam öltözködésemet.
-Úgy beszélek, ahogy akarok.
-Velem ugyan nem! Tudod pont ezért utálom a Tomit is. Ne kezeljetek le! Nem vagyok "tulajdon"! - kezdtünk veszekedni.
-Küld el! - emelte fel hangját újra, és még sosem hallottam ezt a mély, mérges oldalát.
-Nem! Titeket véd! - néztem szemeibe.
-Akkor ma egyedül alszol! - hajolt közelebb hozzám, majd kiment.
Távozását az ajtó csattanása jelezte az egész lakásnak. Szuper. Jobb napom nem is lehetne.

-Csak én alszok a másik lakásban. Így rendesen tudsz dolgozni. - mondtam Tamásnak, miközben összepakoltam cuccom.
-Szuper! - eszegette a gyors levest.
-Ha tartalmasat akarsz enni, rendelj csak a portásoktól. Mond, hogy én kérem.
-Rendben. De jó ez most. - falatozott, közben pedig a telefonján gépelt.

Tamás POV

Franci nagyon rossz kedvűen jött ki a pasija utána fürdőből, aki viszont dühösen szelelt be a szobájába.
Ezek után az, hogy velem nem üvöltött újra senki, meglepő volt.
-Na megyek. Holnap találkozunk. Jó éjt! - köszönt volna el Franci, de valamit még mondani akartam neki.
-Várj! - állítottam meg, és az asztalnál ülve ránéztem telefonomról - Szeret ám téged nagyon.
-Ja persze. - hallottam mérges és egyben szomorú hangján. Jól ismertem ezt. Sírni fog, ha nem vigasztalom meg valamivel.
-Tényleg imád. Nem ijedt meg mikor rámordultam sem. Pedig azért van hangom. Megküzdött volna érted.
-Köszi, hogy laposra vernéd.
-Hát lehet, hogy legyőzném, de csak úgy, ha ájultra verem. - vigyorogtam - Utolsó leheletével is harcolna érted. Ne haragudj rá! Érthető, hogy féltékeny. - komolyodtam meg - Nem tudtam, hogy van barátod. Én a helyében már rég magamra támadtam volna. Ha tudtam volna, hogy együtt vagytok, nem csinálom azt napközben. Csak fogadd el, hogy majd bekattan a tudattól, hogy az exed, vagyis én, egy kétajtós szekrény. Biztos nagyon fenyegetve érzi magát, de ettől még szeret.
-Jó éjt! - ment el, válaszra sem méltatva.
De láttam, hogy sikerült javítanom a helyzeten.
A srácok sorra fürödtek egymás után, és nem sokkal Francival folytatott beszélgetésem után, Jin is megjelent.
-Ne aggódj! - szóltam hozzá - Nem fogom elszedni.
-Ahhoz meg kéne küzdenünk. Szóval tényleg nem.
-Hehe - nevetgéltem kicsit - Nem vagy ellenfél, ugye tudod?
-Egy próbát megér. - fordult felém.
-Nem akarlak bántani. Akkor Franci kikaparná a szemem is. Meg egy féltettebb részem. Szeret ám téged, engem pedig gyűlöl. Nincs mitől félned.
-Majd ha elmész, nem is lesz.
-Még egy darabig itt leszek. Jobb ha megszoksz. - keltem fel az asztaltól.
-Nem kötelességem. - ment a konyhába és pakolászni kezdett.
Én is odasétáltam és a szekrény tetejéről levettem egy üveg whiskeyt. Még mindig a helyén tartják a csajok, de sokkal kevesebb van benne, mint legutóbb. Kitöltöttem egy keveset két felesbe és az egyiket Jinnek nyújtottam.
-Pertut iszunk!
-Az mi? - nézett rám gyanakvóan.
-Béke ital....fogjuk rá. Na gyere! Mutatom. Összekarolunk és úgy isszuk meg.

Tamás POV end

Miután a maradék energiámat is eldolgoztam, bezuhantam az ágyamba. Nem volt erőm, hogy ideges legyek. Nagyon elfáradtam, így azonnal el is aludtam. Hál'istennek nem volt időm gondolkozni. Viszont ez alatt a rövid idő alatt is, míg elaludtam, nagyon hiányzott Jin. Mért kell ilyen kis hülyének lennie? Hah mindegy is. Jó éjt nekem, meg a fiúknak. Remélem nem tépik szét egymást az este alatt.
Riadtam ébredtem az éjszaka közepén arra, hogy valaki befogja a számat.
-Cssssss - tette ujját szája elé Tamás és közelebb hajolt hozzám - Ne kiálts! - suttogott.
Bólogattam és elengedett.
-Mi van? - mordultam rá.
-Halkabban! - csitított - Van valaki a szinten.



( :O Ki mászkálhat ott? Folytatjuk! :3 )