Mindenki cuki! (36)

Ködös volt tekintete, szívverése pedig nagyon gyors.Kicsit meleg is volt.Beteg lett volna?

-Jól vagy kis cukiság? - suttogtam.
Láttam ahogy tekintete a számon időzik. Nem értette volna amit mondtam? Kicsiket pislogott és nem válaszolt. Majd amikor megmozdult rájöttem, mért nézett annyira. Jinre kaptam tekintetem, így elfordítottam fejemet és puszit kaptam Kookietől.
-Kooookieeee! - dorgáltam meg és nem fordultam vissza felé.
Nem válaszolt. Csak visszatette fejét vállam és megfogta kezemet.
-Jó hideg volt a kezed. Jól esett.
-És a többi? - néztem laptopomat, de közben Jint ellenőrizgettem, hogy mikor figyel.
-Csak álmodtam valamit és érdekelt.
-Képzelem mit álmodhattál. De parancsolj rá a kisebbik énedre!
-A buliról álmodtam. Az elsőről.
-Ja így már értem. - fordultam kicsit felé, míg haja az orromat nem birizgálta - Az egyszeri alkalom volt. Amúgy hogy vagy?
-Még mindig fáj mindenem.
-Szerintem lassan rájuk is szólok, hogy menjünk. Úgyhogy lassan puha ágyban gyógyulgathatsz.
-Rendben.


De nem kellett sokat várnom, ők jöttek oda, hogy végeztek. Kookie még ébren volt így őt nem kellett felkeltenem csak Sugát. Simogattam fejét és halkan szólongattam nevén, de Jimin gonoszabb volt. Odajött és tapsolt egyet Suga előtt aki ettől kicsit összerázkódott. Mindannyian nevettek rajta, de azonnal bocsánatot is kért tőle Jimin. Mikor nagy nehezen felkelt, álmosan kitántorgott a kocsihoz. Útközben újra elbóbiskolt, pedig ennyire azért nem volt késő.
A lakásba is ahogy felment lefeküdt aludni. Kookie is csak ivott meg evett egy keveset, majd szintén lefeküdt aludni.
-Nem kéne dokihoz vinni őket? - jött oda az aggódó J-Hope.
-Semmi komoly bajuk. Tegnap  nagyon sok energiát elhasználtak. Természetes, hogy ilyen hullák. De ha komolyabb tüneteket vélek felfedezni azonnal jön az orvos ne aggódj.
-Hát jó. Csak ne legyen baj.
-Ne lesz baj Hopei. Ne aggódj! - tettem vállára kezemet és mosolyogtam - Kakaót?
-Háááát..... na jó. Hátha megnyugtat.
Csináltam neki is egyet, majd kijött V a fürdőből. Most elmentem a többiek előtt én, mert még sokat kellene dolgoznom. Szerencsére előre engedtek és nagyon siettem. Amint végeztem én is csináltam egy rament és leültem a földre a kanapénak dőlve dolgozni. Utánam Jin rohant be és hamar végzett. Azonnal oda is jött.
-Na na na?Jössz? - mosolygott
-Hova? - néztem fel rá.
-Hát aludni.
-Még dolgom van drága.
-Óóóóóó. - szomorodott el.
-De.... tudod mit? - átraktam a laptopomat a kis asztalra - Dőlj nekem, laptopomat az öledbe rakom és én tudok dolgozni, te meg tudsz rajtam aludni.
-Azt mégis hogy? - ráncolta homlokát
-Csak ülj le ide elém és dőlj nekem! - fogtam meg kezét és lehúztam.
Úgy tett ahogy mondtam, és együtt dőltünk hátra a kanapénak. Most én voltam a puha matraca és fejét kis vállgödrömbe rakta.
-Várj itt egy párna, úgy kényelmesebb. - kaptam le egy kisebbet az ágyról.
-Nem kell. Jó így! - utasította vissza és összefonta karjait - Mit csinálsz? - nézte laptopomat ami most az ő ölében volt.
Azért én beraktam vállam mögé a párnát, így jobban megtartottam fejét és még erőlködnöm se kellett.
-Ez a beosztása az egyik ügynökünknek. - magyaráztam miközben helyezkedtem - Változtatni akar az egyik ügyfél néhány dolgon, így át kell írnom a napirendjét.
-Ohh. - tette vissza fejét és nézte mit csinálok.
Egy darabig figyelte munkámat, de mivel semmit sem értett, elaludt. Ezt onnan tudtam, hogy kezei kicsit szétcsúsztak, légzése pedig látványosan lelassult.

Mikor már kezdtem beleunni a munkába bezártam minden programot a gépen és nem tudtam mihez kezdjek. Nem volt szívem felkelteni. Lehajtottam fejemet hozzá és beszippantottam frissen mosott haja illatát. Behunytam szemeimet, úgy élveztem, hogy ott fekszik rajtam. Lassan megöleltem és kezdtem én is elaludni, de egy hang felébresztett.
-Cukik vagytok. - hallottam V mély hangját, mire kinyitottam szemem és ránéztem.
-Köszi. - pislogtam és Jint ölelgettem.
-Remélem nekem is lesz majd egy ilyen barátnőm, mint te.
-Azért ilyen ne legyen. Szenvedhetsz majd a távolságtól.
-Hát te is szoktál ezen gondolkodni?
-Mert? Ki még?
-Jin rengeteget aggódik ezen. Sokszor felhozza ezt a témát és olyankor mindig nagyon elszomorodik. Azt hiszi majd ott vége is lesz mindennek, amint elrepülünk. - szomorodott el ő is - De ugye nem fogod hagyni?
-Hmm...... - néztem magam elé, még mindig Jin haját szagolgatva - Ez nem rajtam fog múlni. Túlságosan jól érzem magam vele. Most az az idő meg az, hogy messze van, legyen bármilyen kínzó is, kibírható. Hiába fog itt hagyni, újra találkozni fogunk majd. És ez nekem elég. Amíg van rá esély, hogy újra megérinthessem és hozzá bújhassak, addig nem fogom elhagyni. Még ha egy évet is kell szenvednem nélküle, megéri. - szorongattam meg kicsit Jint.
-Ez nagyon szép! - szipogott kicsit V és felemeltem fejemet, hogy ránézhessek.
-Meghatódtál? - mosolyodtam el és kezdtem nevetni.
-Blöeeee, - öltött nyelvet és el is tűnt érzékenysége.
Kuncogásom felébresztette Jint és kimászott az ölemből.
-Na végeztél? - nézett rám álmos szemivel.
-Igen menjünk! - keltem fel én is a földről.
Jin előttem ment és V elkapta a kezemet. Visszafordultam és érdeklődve néztem.
-Mi az? Ó! - néztem telefonját.
Mielőtt felkeltett volna, csinált pár képet rólunk. De aranyos! Tényleg nagyon örül nekünk.
-Ezeket majd küld át!
Bólintott és mosolyogva ment ő is aludnia  többiek után. Mi a saját "lakásunkba" mentünk, hogy végre újra együtt tudjunk aludni. Jin még ivott a konyhában így én beelőztem. Gonosz ötletem támadt és elbújtam a sötét lakásban az ajtó mellett. Ott vártam Jint, hogy megijesszem.
Nem kellett sokat várnom. ahogy belépett az ajtót elkaptam karját, és egy halk bú-t nyögtem ki. Viszont nagyon megijedt és mondott valamit koreaiul is. Gondolom káromkodott. Szabad kezével fejét fogta és nevetett kínjában és pedig megöleltem és sűrűn bocsánatot kértem.
-Bocsánat, de nem hagyhattam ki! Viszont nagyon cuki voltál ám. - bújtam hozzá.
-Jahahahj! Gonosz vagy. Ezért büntetés jár! - kapott fel vállára és az ágy felé indult velem.
-Nevetés általi halálra ítéllek? - dobott le az ágyra.
-És az mit takar? - de felesleges volt megkérdeznem, azonnal megtudtam.
Csikizni kezdett és nem tudtam védekezni. Sokkal erősebb volt így semmi esélyem sem maradt ellene. Egy ötletem volt, de azt is nehezen tudtam csak kivitelezni. Viszont ahogy sikerült, azonnal megállt. Rám nézett és mosolyra húzódott a szája. Na most elkaptalak! Nadrágján keresztül szorongattam, de nem a kezem kezdett megmozgatni benne valamit, mert mikor megfogtam, már félig kemény volt. Én is mosolyogni kezdtem, ő pedig megtámaszkodott mellettem.
-Na mi legyen? - kérdezte és arcomat fürkészte.
-Nem is tudom. Fáradt vagy nem?
-Háááát -  nézett el egy pillanatra, majd újra szemembe - Már nem.
-Akkor egyértelmű szerintem. - vigyorogtam, mert tudtam mi következik - Ide kérem az elsőt. - tettem mutatóujjamat számra.
-Igen is kisasszony! - csókolt meg, én pedig játszani kezdtem vele pizsamáján keresztül.
Hamar levetkőztetett, de ő csak pólójától szabadult meg, mikor rólam már a bugyit húzta lefelé. Hagytam hogy ezt még megszerezze, majd fele is szólaltam.
-És veled mi lesz? Tessék vetkőzni.
-Hát hajrá! - mosolygott
-Óóóó - kerekedtek el szemeim és felülre kerültem - Rendben. - hajoltam oda hozzá és lehúztam róla nadrágját.
Boxerral együtt szabadítottam meg tőle, ettől pedig meglepődött. Most én foglalkoztam főleg vele. Azért érződött, hogy kicsit kimerült.


Jin POV

Tényleg fáradt vagyok, bár ez kicsit felébresztett. Csak pár szót mondtam és mint egy vadmacska, azonnal felülkerekedett rajtam, majd levetkőztetett. Mennyi energia van benne! Most pedig nyakamon haladt lassan lefelé és ettől felgyorsult szívverésem. Amikor pedig újra rámarkolt péniszemre, nagyon sóhajtottam. Lassan kezdte mozgatni kezét, közben tovább ment csókjaival lefelé. Néztem ahogy eléri farkamat csókjaival és amikor tövébe adott egy aprót, mordultam egyet. Felnézett rám nagy szemeivel, de csak annyit láttam a félhomályban, hogy csillognak. Végig nyalta, tövétől a hegyéig és lassan szopni kezdett. Egyre jobban lihegtem, pedig alig vett szájába. Arra játszott, hogy minél hamarabb rám ülhessen. Kezeivel közben teljes méretemen mozgott, majd lassan tövig bekapott. Éreztem torka kezdetét és megfeszültem egy kicsit. Félresimítottam haját miközben rajtam dolgozott és kezdtem elveszteni az eszemet, ahogy egyre jobban csinálta.
-Állj meg!Vagy...... - nem jutott több angol szó az eszembe, de ebből biztosan megértett.
Felnézett rám, mosolygott és egy pillanatra vett csak ki szájából.
-A másikhoz fáradt vagy. Szóval nem! - folytatta amibe belekezdett.
Hát ennyire feltűnően lusta lennék. Jaj de nem akarom szegényt így itt hagyni. Viszont nincs erőm megmozdulni. Főleg így, hogy érzem, hogy közeledik a vége. Minden egyes alkalommal, mikor tövig elmerültem benne nagyot sóhajtottam. Kicsit meg is remegtem, mert nyelve sem pihent egy percig sem. Már nem nagyon bírtam magammal. Éreztem, hogy el fogok élvezni. Megpróbáltam felhúzni magamhoz, de nem akart elengedni. Fene! Még azt is akarja, hogy a szájába menjek el. Te jó ég!
A lepedőbe markoltam és hátradöntöttem fejem. Száját teljesen megtöltöttem és éreztem, hogy nem hagy kárba veszni szinte semmit. Nem nagyon tudtam még uralkodni magam, de lenéztem rá. Nagyon lihegett és egyik keze szája előtt volt. Felültem és megcsókoltam. Csókunkba nyögdécselt és ekkor éreztem, hogy azért ő is eléggé felizgult. Ölembe húztam és le akartam ültetni de megállt.
-Biztos, hogy most azonnal tudsz még egyet? Amúgy meg nem felejtettél el valamit? - nézett a szekrény felé.
-Bírni fogom! - nyúltam a fiókhoz és kivettem belőle egy kotont. Ez a fránya koton! Bárcsak ne kéne használni!
Kikapta kezemből és ő intézte a továbbiakat, ahogy szokta. Végre ráültethettem farkamra és inkább úgy döntöttem, most én is dolgozni fogok, így ledöntöttem az ágyra. Lábait nyakamba vettem, így még mélyebbre tudtam benne hatolni. Rádöbbentem, hogy tényleg volt bennem még egy menet. Főleg, ahogy láttam, hogy élvez engem. Akkor is döngettem volna tovább, ha bele halok is, de muszáj volt látnom rajta ezt az élvezetet. Lábai lecsúsztam kezeimre, én pedig előre dőltem, hogy megcsókoljam. Egyre hangosabbakat nyögött, hevesebben lélegzett és belém kapaszkodott. Nyakát csókolgattam és harapdáltam, ő pedig a hajamba túrt. Hosszan nyögött és megfeszült. Lelassultam, mert éreztem ,hogy nekem viszont még nagyon sok kéne, viszont már aludnunk kellene. Még kicsit mozogtam benne, kiélvezve minden rezdülését. Majd ahogy lassult légzése elváltam tőle.
-És te? - nézett rám.
-Nekem már megvolt egyszer. - hámoztam le magamról a gyűlölt, ám kötelező kelléket.
-De azt mondtad
-Bírtam is! - szakítottam félbe - De fáradt vagyok. Már csak át akarlak ölelni, megcsókolni a homlokod és hallgatni ahogy lélegzel. - bújtam hozzá.
-De cuki vagy! - ölelte át a nyakamat és egy rövid csókot kaptam - Azért egy bugyit, meg egy boxert szerezzünk be!
Megkerestem az általa említett ruháinkat és felvettük őket. Az ágy mellett álltam kicsit, ahogy megláttam a félhomályban az ágyon feküdve. Gyönyörű volt és kicsit gyönyörködni akartam benne.
-Jössz már? Fázok. - nyavajgott.
-Igen itt vagyok. - másztam be mellé.
Úgy aludtunk el ahogy mondtam. Semmiért sem engedném el. De ilyenkor eszembe jut, milyen rossz is lesz nélküle aludni majd. Ha hazamegyünk nem tudom mi lesz. Nem akarom elveszíteni és nem akarok nélküle aludni, vagy felébredni. Látni akarom az arcát minden reggel, ahogyan még alszik. Bárcsak sose kéne haza mennem!

Jin POV end


(No ez kicsit unalmasabb rész de nyálasabb. Holnaptól megint balhézunk, csak kellett már egy kis nyugalom.Szóóóóval......Folytatjuuuuuuk! :D )