Megmozgatnak (48)

Fanni POV

-Nem félek, köszönöm. Jó éjt Jimin!
-Ahh - hallottam, ahogy nagyot sóhajt - Jó éjt! Álmodj szépeket!


Franciska hangjával álmodtam, de rájöttem, hogy azért, mert már ébresztget mindenkit. Mikor a mellettem lévő ágyhoz ért, hogy felkeltse Jimint, még elfordítottam fejemet a másik irányba, hátha engem békén hagy, de tévedtem.
-Fanni. Fanni keljél! Reggeli van! - bökdösött és halkan szólongatott.
-Én ráérek mééééég. Hagyj aludni!
-Én viszlek haza, szóval keljél. Max még öt percet adok. - hagyott szundizni és kiment a szobából, az ajtót nyitva hagyva, hogy a reggeli zajok keltsenek majd fel és ne aludjak vissza.
Kedves. Pedig én még bőven ráérek. Sőt, a taxi is tökéletesen megfelel nekem. Mért nem hagy aludni. Utálom mikor a munkás énje van bekapcsolva.
Épp szenderültem volna vissza édes álmaimba, amikor lehúzta rólam a takarót.
-Mmmmmm! - fordítottam el fejemet megint a másik irányba.
Ekkor puszit kaptam arcomra, amin nagyon meglepődtem, mert Franci akkor ér csak hozzám ha nagyon muszáj. Kinyitottam szemeimet, de pont a másik oldalon állt az illető. Visszafordultam és Jimin guggolt az ágyam mellett.
-Öhm ..... segíthetek? - pislogtam. Nem tudtam mit akar.
-Igen! - gyors pszit nyomott az arcomra, amitől ledermedtem, majd folytatta - Szájon át lélegeztetést kérnék, mert elállt a lélegzetem eme reggeli gyönyörűségtől. - mosolygott.
Köpni nyelni nem tudtam hirtelen. Kedves szavak és nagyon jól esnek. Rég udvaroltak utoljára ennyire. De... várjunk csak! Ez most megcsókolt? Mi van?!

Fanni POV end

A konyhában osztogattam ki a reggeliket és a kakaókat, amikor Fanni hangját hallottuk meg.
-Jimin! - kiabált majd az említett megjelent a szobaajtóban, de továbbra is befelé nézve.
Kuncogott a küszöb mellett állva, de rohant is tovább pár másodperc után. Sugát majd feldöntve menekült a fürdő felé. Fanni pillanatok alatt ért a szoba ajtajába és utána hajított egy párnát, ami a jelenleg pálya akadály szerepét játszó Sugát találta el. Valamit káromkodott erre, ebben biztos voltam, mert mi mást mondott volna?
-Nyuszi! - kiabált Jimin után Fanni, majd bocsánatot kért Sugától.
J-Hope jött ki a fürdőből, akibe belefutott az üldözött. Azonnal elkapta Hopei és nem eresztette.
-Köszönöm J-Hope! - indult meg Fanni hatalmas léptekkel.
-Mit? - nézett értetlenül.
Fanni felvette a földről párnáját és Jiminhez érve ütlegelni kezdte vele, amitől Hopei is hátrálni kezdett. Jimin védekezni próbált és nagy nehezen elkapta Fanni csuklóit. Nevetve próbálta csöndre inteni, miközben Fanni magyarázott valamit neki.
-Mi történik? - súgtam oda V-nek kérdésemet, de azt hiszem pont jó embert találtam meg ezzel.
-Hát ö........ Nem tudom, hogyan mondjam el. - gondolkozott.
-Mindegy. - legyintettem - Majd Rapmon elmeséli.
-Várj! Jimin......
-Figyelek - hajoltam közelebb hozzá, miközben az érintettek halkultak.
-Megcsókolta Fannit. De Fanni nem akarta. - nyögte ki, néhány nyelvbotlás után.
-Na, megy ez neked látod?! - veregettem meg vállát, majd a kanapéhoz indultam - Fanni, reggeli? - ültem le.
-Mindjárt! - indult vissza a szobába.

Hárman ültünk a kanapén Jinnel és Tomival, így reggeliztünk. Jungkook előttünk ült a földön, a kis asztal előtt és játszott a tabletjén. Majd nyelt egy nagyot és megszólalt.
-Milyen volt az éjszaka? - nézett fel ránk.
-Jaaaaj neee, Kookie! - nyavajogtak a többiek.
-Mi van? - néztünk az asztalnál ülőkre Jinnel.
-Nem érdekel. - válaszolt Rapmon.
-De engem igen. - hallottuk újra Kookiet.
-Mi érdekel téged? - jelent meg Fanni átöltözve.
-Hogy milyen volt az estélyük.
-Jaj ne már! - húzta ő is a száját.
-Most mi van már? - kérdeztem Fannitól.
-Nem érdekel a nemi életetek. - sétált el előttünk.
-Most nem is volt. Hisz tudod. Nem lehet.
-De ez sem érdekelt! - legyintett.
-Mellesleg minket sem! - fintorgott Suga.
-Csak aludtatok? - nézett ránk nagy szemekkel Kookie.
-Hát, Jin még énekelt. Mert? Mért érdekel ennyire? - ráncoltam szemöldököm.
-De aranyos! És mit énekelt? - derült fel az arca.
-De mért érdekel?
-Gwiyomit énekeltem neki. Vagy százszor. - harapott Jin a pirítósába.
-Jaj de jóóó! - fészkelődött boldogan a kis maknae.
-De mért érdekel? - kérdeztem újra - Kookei! - de nem felelt.
-Szereti, hogy olyan cukik vagytok. - szólalt meg Hopei.
-Ez aranyos.
-Hoseok! - szólt rá Jungkook.

Ez után koreaiul kezdtek beszélni.... veszekedni én pedig nem nagyon értettem. Fanni teremtett rendet, majd a reggeli után elindultunk. A hallban belefutottunk a másik testőrbe is, aki Tominak fog segíteni a következő napokban.
-Csaba vagyok. - mutatkozott be nekem, majd a többieknek is.
-Én Franciska. Már sokat hallottam magáról.
-Ó igen? És mégis kitől?
-Hát ön Tamás jó barátja Csaba, nem? - néztem rájuk.
-De igen. Akkor te meg az a Franciska vagy. Bocsánat, hogy tegezlek, de sokkal öregebb vagyok nálad, és a munka könnyebb ha így társalgunk.
-Semmi gond és igen. Az a Franciska.
-Na, csakhogy megismerhetlek. Én is sokat hallottam rólad.
-Emberek, lépés indul! - szakított minket félbe Tomi.

Fannit útközben kiraktam az otthonánál, majd siettünk tovább a táncterembe. Egyedül maradtam elől, de jó volt egy kis "magány" főleg, hogy telefonálnom kellett néhányat. Megint próbáltam a próba előtt végezni a nagyjával, de délután úgyis ki kell üljek kicsit a folyosóra.
Ahogy letelepedtünk a terembe, én a saját helyemet foglaltam be, míg Tamásék eltűntek hatalmas táskáikkal.
-Franci! - hallottam hangjukat, mielőtt még a fiúk elkezdtek volna koreográfiát gyakorolni.
-Igen! - néztem fel rájuk és tudatosult bennem, hogy mér tis imádom annyira a testőröket.
Atlétában és melegítőgatyában álltak mindketten előttem, bekötözött öklökkel, készen a harcra. Kicsit bele is pirultam két ilyen izompacsirta félisten figyelmébe
-A többi terem foglalt. Elférünk itt edzeni? - kérdezte Tomi.
-Öhmm - tértem magamhoz - Szerintem igen, de a fiúkat kérdezzétek. - irányítottam tovább őket.
Végignéztem lépteiket és beszélgetésüket. Basszus, de szexik!
Majd ahogy elvonultak a másik sarokba az én oldalamon edzeni, követem őket tekintetemmel. Franc!
Visszakaptam gyorsan tekintetem a monitorra amikor Tomi kiszúrta, hogy figyelem őket. Tudtam, hogy lebuktam, mert Tamás azért nem hülye, meg együtt is voltunk. Pontosan ismeri minden pillantásomat és gondolatomat ami a testét illeti.
A fiúk táncolni kezdtek, én meg dolgozni, az őreink meg egymást ütlegelték. Na király! Egymást amortizálják le. Így ki fogja megvédeni a csapatot?

Már jó ideje ültem egy helyben, amikor végleg nem bírtam tovább. Muszáj volt felállnom kicsit és járnom pár kört. Teljesen elgémberedett mindenem és éreztem, ahogy végig is roppan az összes ízületem, miközben nyújtózkodtam. Elindultam az épp fekvőző Tomi és Csaba felé, hogy sétáljak is kicsit.
-Többet kéne mozognod! - szólalt meg Tomi, mikor odaértem.
-Nem igazán van rá időm. - fordultam meg.
-Most van rá időd. Gyere, eddz velünk egy kicsit!
-Hááát .... nem is tudom. - álltam meg nekik háttal.
-Én azért elég gyenge vagyok. - fordultam meg, ők pedig már ültek.
-Nem baj. Mozogsz kicsit az a lényeg. Na gyere! melegíts be! - állt fel hozzám és mutatta mit csináljak.
Közben elhalkult a zene, jelezve, hogy a többiek is tartanak egy kis pihenőt.
-Na akkor! Vállszéleségben a tenyér, test vízszintes. - igazgatott - És próbáld meg úgy, hogy derékszögben hajlítod a könyököd.
-Te mit nem értesz azon, hogy gyenge vagyok?
-Csak próbáld meg! - térdelt mellettem.
Na jó! Megpróbáltam és lefelé csodálatosan ment, viszont vissza nem nagyon akart. Nevetve estem a földre.
-Mondtam! - fordultam felé.
-Jó! Csak kíváncsi voltam.
-Csináld a könnyítettet - jött oda Jimin - térdelj és úgy.
-De az se mindegy, mert ha közel térdel semmit sem ér. - nézett rá Tomi.
-Igen tudom. Mi alapján mérjük ki, hol kéne neki.
-Ahonnan már nem tudja kinyomni magát. - terült el előttem Suga a földön.
-Nem. Van erre valami cucc, de ebben nem vagyok jártas, mert sosem kellett a könnyített.
-Na kösz! - néztem Tamásra.
-Ahhj, Csaba hagyd már abba, vagy mindjárt eltöröm, ha ezt akarod. Ezt akarod? - fordult Suga morcosan Csaba felé.
Először láttam az arcán, hogy nem érti mire mondja. Én sem értettem, majd megvilágosodott.
-Na próbáld meg! - nézett rá kihívóan.
-Mi a probléma már megint?
-Egész nap idegesít az ujjával! - válaszolt nekem Suga.
-De mivel?
-Ropogtatom. Rossz szokásom. Na akkor megpróbálod eltörni, töpszli?
-Nálatok minden testőr ilyen harcias az ügyfeleivel? - kérdeztem Tomit.
-Nem. Csak akiket basztatnak.
-Nem is basztatta. És most, hogy mondta, tényleg idegesítő.
-Bocs.
-Na fekvő! - szólt bele Jimin - Szerintem csináld úgy, hogy ideteszed a kezed - rángatott a megfelelő pózba, majd rugdosni kezdte a térdeim - Azokat meg rakd hátrébb!
-Te ne rugdoss már! - szóltam rá.
-Szerintem meg csináld gyémántban! - szólt bele Suga, ahogy visszadőlt és becsukta szemeit.
-Te meg mit szólsz bele? Nem is vagy izmos. - dorgáltam meg.
-Nem. De hullámzik a hasam. Nézd! - húzta fel pólóját és megmutatta.
-Ahh Sugaaaa! Ez tök félelmetes!
-Hagyd már abba tesó! - szólt rá Rapmon .
-Nekem ez a különleges képességem. - magyarázott még mindig csukott szemmel.
-Meg a huszonnégy óra semmittevés egyhuzamban. - jegyezte meg Jimin.
-No meg az! - bólogatott és mindenki nevetni kezdett.
De a fiúk tovább nyüstöltek, hogy mozogjak valamit.


(Folytatjuk! :D Elírásokat lehet nekem mondani külön, mert nincs időm átolvasni)