-De, az is. - nyitottam a zárat - Bizonyítom is neked, ha akarod.
-Ilyen ajánlatot nem lehet elutasítani. - mosolygott
Átléptük a küszöböt és becsapta az ajtót. Úgy ölelt magához, mintha évek óta nem láttuk volna egymást. Szeretem mikor ezt csinálja. Ilyenkor olyan erős és határozott. Nem tűnik valami önbizalom hiányosnak jelenleg.
Egyik kezével derekamat szorongatta, másikkal pedig az arcomra tévedt. Irányított, hogy ne legyek olyan heves és mohó, mint szoktam. Lassan hátráltunk az ágy felé, míg lábaim meg nem ütköztek és le nem huppantam a puha takaróra. Pizsamanadrágjához tévedtek ujjaim, de el is kapta mindkét csuklóm. Nem mondott semmit, csak eleresztett egy félmosolyt és lassan pislogott. Elfordult, hogy levegye és lerakja a szemüvegét, közben pedig feltérdeltem az ágyra.
-Baj van? - néztem végig mozdulatsorát.
-Öhm.... - nézett rám értetlenül - Nincs. Mért?
-Akkor mi a baj?
-Te miről beszélsz? Azt hittem rossz napjaidban vagy. - fogalmazott óvatosan.
-És? Attól még a kezem és a szám szabad. - mutogattam.
Nem is nagyon értette az angol szövegem és csak hunyorgott, de talán a kéz és száj szót felismerte.
-Az nem olyan. - állt előttem.
-Biztos? - néztem szemeibe.
-Ugye tudod, hogy most nem látok semmit csak foltokat?
-Ehhez nem is kell látnod. - csókoltam meg újra és kezeim is útra keltek.
Elkapta kezeimet, hogy ne folytassam, ezért elváltam puha ajkaitól és nyakára tévedtem. Első dolgom volt, hogy megharapjam picit. Nem is engedett többet és azonnal letepert az ágyra. Felettem támaszkodott, kezeimet leszorította, és nyakát is biztonságos távolságban tartotta.
-Ne. - lihegett kicsit.
-Mért? - emeltem fel térdemet, hogy megsimítsam odalent - Ne mond, hogy ez még nem volt elég!
-Sok is. - hajolt fülemhez, és már hangosabban hallottam lélegzet vételét - Nem túl jó ez nekem. - fogalmazott a lehető legegyszerűbben.
-Nem úgy érzem. Áhh! - harapott fülembe mondandóm közben.
-Napok óta itt szenvedek, most pedig csak játszol velem.
-Ki mondta, hogy nem fogok segíteni is rajtad?
-Az nem olyan. - ellenkezett.
-Azt halottam, hogy ha rendesen felizagtsz akkor........ nem is fogod észrevenni, hogy mi bajom jelenleg. - dobtam föl a hirtelen jött ötletet, amit még anyám osztott meg velem egy igazán gyenge pillanatában.
-Ezt most...... - nézett arcomra és gondolkozott - komolyan mondod? Felemelkedett rólam, így szabaddá váltak kezeim és pólója alá nyúlva követtem.
Megadta magát. Csak lehajtotta fejét és egy hangos sóhajt engedett útjára. Ledöntöttem az ágyra, így én kerültem felülre. Levettem róla pólóját és végigkarmoltam oldalain. Éreztem bordáit, ahogy mély levegőt vesz és lassan fújja ki. Óvatosan érintett meg, de hamar felbátorodott. Leszedte rólam trikómat, míg kulcscsontjával játszadoztam és egyik kezemet levezettem merevedő férfiasságához. Morrant egyet, ahogy a vékony ruháin keresztül megérintettem hosszú napok után először. Lejjebb haladtam csókjaimmal, testét simogató kezem után. Ahogy megszabadítottam maradék ruhájától is és apró csókokat leheltem péniszére, újra kieresztette mély hangját, amit ilyenkor szokott csak hallatni. A takarót markolta, miközben kínoztam még egy kicsit. A végletekig akartam hergelni, ezért először csak éppen hogy megnyaltam hegyét. Hangosan fújta ki a levegőt. Lassan vettem számba, ezt pedig egy hosszú sóhajjal követte végig. Kezemet is használva kezdtem rajta mozogni. Minden trükköt kipróbáltam rajta, amitől csak még jobban szenvedett. Lassan gyorsítottam tempómon és ő is hevesebben kapkodta a levegőt.
-Á-Állj - lihegett - Nem bírom...... várj! - próbált megállítani és elkapta arcomat, mire kénytelen voltam elengedni.
-Mért nem hagyod? - másztam vissza rá, ahogy húzott.
-Azt mondtad..... - állt meg.
-Hazudtam. - újra ráfogtam férfiasságára és mozgatni kezdtem kezemet, mire újra nyögött.
Láttam, hogy nagyon küzd magával, hogy most élvezze-e a helyzetet, vagy ne legyen ennyire önző, de ahogy elnéztem, a kis ördögöcske állt nyerésre. Egy csókot nyomtam nyakába, majd megindultam visszafelé. Ahogy helyezkedtem, dörömböltek az ajtón és nagyon megijedtem. Nem emlékeztem, hogy bezártam volna és abban is biztos voltam, hogy ez csupán udvariasság kopogás volt és a választ már nem fogják megvárni. Hál'istennek Jin valamiért jobban reagált a helyzetre. Elkapta egyik csuklóm és nyakába húzott, hogy ráfeküdjek. Másik kezével az én takarómat fogta meg és azonnal ránk terítette, így úgy tűnt mint ha szimplán rajta aludnék. Sejtésem beigazolódott. Csupán jelzésértékű kopogás volt.
-Ez a gyökér ma itt alszik veletek. - rontott be Suga, ágyneművel kezeiben.
Meglepetten néztük az ajtón besétálókat és nagyon reménykedtünk, hogy csak viccelnek. Jin szólalt meg elsőnek koreaiul, megdorgáló hangon, mire Suga is elég felháborodottan válaszolt. Én közben mindennek az okát néztem, Jimint. Ő ügyet sem vetett az egész vitára, csak odajött az ágyunkhoz, letérdelt és nekem mutogatta telefonját.
-Melyik legyen? - lapozgatott az albumában.
Én csak nagyokat pislogtam a képeken, Majd Jin angolra váltott, bár nehezen tudta összeszedni amit mondani akart.
-Jimin nem hagyja aludni a bandát, azért kidobták mára. - magyarázott akadozva, és orrnyergét dörzsölte.
-Na melyiket? - sürgetett Jimin.
-De mire kell? - néztem rá.
-Fanninak.
-Mi van? - néztem Sugára.
-Már a ti bajotok. - intett és becsapta maga után az ajtót. Kilincs az ma este felszívódott vagy mi?
Nagy szitkozódás közepedte hagyta el szobánkat, és még a folyosón visszhangzó mormogását is hallottam.
-Még mindig nem válaszoltál?
-Nem. Na melyik?
-Várj, had nézzem meg jobban! - másztam volna feljebb mire Jin megfogott. El is felejtettem, hogy nincs rajtam semmi.
Magyarázott Jiminnek valamit, mire szemöldökét ráncolta és jól megvizsgált minket.
-Adom. - szólalt meg angolul és keresgélni kezdte ruháinkat.
Jinnek a képébe vágta boxerját, mire kapott is valamit, amit szintén nem értettem, majd megérkezett a felsőm is.
-Szóval? - nyomta kezembe telefonját miközben felültem, Jin pedig a szemüvege után tapogatózott.
-Szerintem ez. - mutattam neki a sok kockás hasáról készített képet - Ezt nem bírja majd szó nélkül hagyni.
-És mit írjak.
-Hogy ezt nem kockáztatom némi fagyiért.
Meg is írta neki, mi pedig azt hittük, hogy akkor aludhatunk De nem is tudom hova gondoltam. Pár perc elteltével csörgött a telefonom. Fanni volt az.
-Basszus! Tudod mit küldött Jimin?!
-Igen, láttam. - válaszoltam unott fejjel és nagyot sóhajtottam.
-Nézd meg mit küldtem vissza! - utasított és Jimin hangjából tudtam, hogy valami vicceset.
Nevetve fetrengett ágyunk mellett, majd felém nyújtotta telefonját. Jin is elnevette kicsit magát, amint megnézte az üzenetet és a csatolt képet. Fanni rajzolt magának izmos hasat, de nem küzdött, hogy hihetőnek tűnjön.
-Az én kockáimnak nem árt. - közölte a üzenetet , amint meghallotta a fiúk nevetését.
-Hogy te milyen hülye vagy!
-Csak adom önmagam. Na de szia! Érdekel mit válaszol. - rakott le.
Fejemet csóválva feküdtem hanyatt, Jin meg Jimin pedig felettem vitatták meg a következő képet. Megpusziltam Jin karját, amivel mellettem támaszkodott, jelezve, hogy velem foglalkozzon, de nem igazán figyelt már rám.
-Franciska! Szerinted mit válaszoljak.
-Hmmm... - néztem rá - Menj bele a játékba! Küldj egy képet, hogy húzod le az alsód.
-Mi? - néztek rám nagy szemekkel.
-Csak egy kép! És nem fog látszódni semmi.
Nem is kellett többet mondanom, belement. Ahhh! De hosszú lesz az este.
-Jól vagytok? - jött be Tomi, egyetlen egy kopogás után.
-Igen. Semmi gond.
-Zárd be az ajtót! - szúrt le azonnal.
-Jól van na! De ne merjetek többen bejönni ma már! - keltem ki az ágyból és átléptem Jiminen.
-Csak nem megzavart valamit a mérgelődő Suga? - vigyorgott.
-Rohadt vicces vagy.
-Tudom. - kuncogott és megfordult.
-Szia!
-Jó éjt! - köszönt el és azzal a lendülettel ki is zártam.
Jimin izgatottan leste telefonját, mikor újra megcsörrent a mobilom.
-B*szod, tudod te hány óra? - vettem fel Fannit.
-Igen! Féltizenkettő. De aztakúúúúúúú! Láttad Jimin képét?
-Fanni..... Itt ül mellettünk és a telefonjára mered. Szerinted?
-Erre most mit én hogy miért?
-Folytasd te is! - vetettem fel, de le is esett, hogy magunk ellen dolgozok. Gondolati facepalm!
-Oké oké! - csapta rám a telefont, én pedig visszafeküdtem Jin mellé.
-Na mi az? - érdeklődött.
-Ma nem alszunk sokat.
-Hát ezt valahogy gondoltam. - ölelt át és magához szorított.
Lecsuktam szemeim és kezdtem bealudni. Azért sajnáltam Jint, hogy végül tényleg csak kínozni tudtam.
-Hyuuuung! - pattant fel Jimin.
Jin nyavajgó hanggal válaszolt neki, de azért még megnézte az üzenetet. Megdorgálta a kis törpét, aki leült, de lelkesedése továbbra is megmaradt.
-Franci én
-Á csss! - pisszegte le Jin, miközben újra letette a szekrényre szemüvegét.
-De nem
-Csssssssssss! - tette szája elé mutatóujját Jin.
Én csak dünnyögni tudtam már, mert nagyon álmos voltam, és csak tompán hallottam, ahogy Hercegnőm újra megdorgálja, számomra érthetetlen nyelven. Majd megint megszólalt a telefonom. Ó Fanni, hogy rohadnál meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése