Na ki a jobb? (45)

Nagyon reménykedtem, hogy rossz a rövidtávú memóriája, illetve abban, hogy nekem majd jobban fog menni. Na erre kíváncsi leszek!

Iszonyatosan izgultam végig, míg táncolt. A fene! Tudta az egészet hibátlanul. Na most már csak abban reménykedhetek, hogy a kis apró részletekkel fel tudom húzni az enyémet. Főleg a végén. Várjunk csak! Mi volt a vége? Ááááá basszus! Elfelejtettem.
Elkezdtem kapkodni a telefonomat keresve.
-E-e! - állt elém Jimin - Te jössz!
Vigyorogtam rá és a helyemre mentem. Csak reménykedtem, hogy menet közben eszembe fog jutni a tánc vége. Az elején nagyon jó voltam, ami természetes, hisz azt gyakoroltam a legtöbbet. A felénél már megremegett a léc, mert egy lépés kiesett, de az utolsó pillanatban még bevillant. A vége pedig teljesen elveszett. Megálltam az utolsó lépésnél amire emlékeztem és nagyon gondolkodtam, de túl sokáig, így elvesztettem a menetem. Elmosolyodtam , miközben még mindig az utolsó lépésben megdermedve álltam és gondolkoztam. A fiúk ugráltak örömükben és nevettek rajtam, én pedig morcos, de vigyorgós arccal sétáltam Fannihoz.
-Bocsi.
-Nem baj. - nevetett - Gondoltam, hogy Kookie győz. Neki nagyobb a gyakorlata.
Miközben ezt elmondta, leesett a vége.
-Ne várjatok! - mentem a fiúk felé - Még egyszer, lécci!
-Neeeeem nem. Mindenkinek egy lehetősége volt. Vesztettél! - gúnyolódott boldogan V.
-Akkor.... izé! - villant be új ötlet - Ez csak azt jelenti, hogy rossz a memóriám. Táncoljunk randomba. Rendes utcai verseny szerűen. Akié jobban tetszik az győz. Na?
-Hát. - nézett Rapmon Kookiera és lefordította neki.
-Akkor inkább én állok ki ellened! - lépett előre J-Hope.
-Jó!
-De én utca bajnok voltam. - hencegett széles vigyorral.
-Közülünk akkor is én vagyok a jobb sajnos. - sétáltunk a terem közepére -  Kai bai bo? - kérdeztem.
Kisorsoltuk ki kezdi és Suga elindított egy zenét. Persze megint csak második voltam,de most örültem neki. Így legalább előre fel tudtam mérni kivel állok szemben.
Megint csak nem volt gond az elejével, de amikor elkezdte a különleges trükkjeit csinálni kicsit bajba kerültem. Igyekeztem lépést tartani vele, viszont az én akrobatikus elemekkel teli táram elég picuri volt ehhez. Így hamar eldőlt, hogy vesztettem. A fiúk ujjongva pattantak fel és ölelgetni kezdték J-Hopeot, miközben tovább szólt a zene. Kicsit mérges voltam, hogy megint vesztettem, de csípőre tett kézzel vigyorogtam rájuk, miközben V a csúfolódásomba kezdett.
-Nem nyerhetsz, nem nyerhetsz! Bleee! - öltött nyelvet.
Na jó! Az lehet, hogy táncban nem tudom legyőzni egyiket sem, de van egy jobb fegyverem.
Megelégeltem a kis Alien gúnyolódását és határozottan felé indultam. Nagyon meglepődött döntésemtől, meg attól is, hogy egy szexi tánccal támadtam le. Sikerült annyira zavarba hoznom, hogy elhallgatott.
-Legközelebb ellened állnék ki, ha lehet. - mondtam rövid táncom után az arcába úgy, hogy orrunk majdnem összeért.
Fanni és Tomi nagyon nevettek, hallottam is hangjukat, majd Fanni felpattant.
-Jó, akkor következő verseny szám. - jelentette be nagy nehezen, nevetését elfojtva - Küzdősport! Jimin és Tomi! Érintéses, nem kiütéses! - ment közben mindenki félre, míg a a küzdőfelek elfoglalták helyüket - Nem akarjuk, hogy bárkin is maradandó sérülések mutatkozzanak. Főleg nem a kis ChimChimen. - vigyorgott.
-Na gyere! - szólt Tomira nagyképűen Jimin.
-Ugye tudod, hogy kétszer akkora vagyok mint te? - nézett rá értetlenül Tamás.
-Akkor sem tudsz legyőzni!
-Indul! - indította stopperjét Fanni és felvette a pontozó bíró szerepét.
Nekem kellett az időt néznem, miközben Jin mellém férkőzött és combomba csípett.
-Aúú! - nyögtem fel fájdalmasan.
-Csssss! - pisszegett le Suga.
-Mi van? - mordultam rá Jinre, már sokkal halkabban.
-Tudod te.
-Még is honnan tudnám?
-Megint pasizol.
-Az csak V volt. - emeltem fel újra a hangom mire már Rapmon és J-Hope is beszállt e lepisszegésembe.
-Majd megbeszéljük. - vált közömbössé Jin.
Hah szuper. Megint hisztizik. Rosszabb mint egy lány, aki épp menstruál.... vagyis rosszabb nálam!

Sajnos a küzdelem hamar lement, mert Tomi a termetéből és erejéből adódóan hamar elintézte Jimint.
-Jó akkor eddig 2-1. - jelentette be Fanni az eredményt.
-Milyen 2-1? - háborodott fel Rapmon - 2-2!
-Nem! A tánc csak egynek számít.
-Mi az fene?! Akkor semmi értelme nem volt. - mordult fel V.
-Ne kötekedj a rendszerrel! - intette csendre Fanni - Következő száááám aaaaaa........ az a ledöntős amit mondtatok, hogy pacsizni kell. Ez viszont körjáték, szóval mindenki játszik.
Fanni megmutatta a tábláját és elkezdtük a versenyt. Engem hamar lenyomott Kookie, már az első körben, így ki is estem. Tomi ugyan legyőzte Sugat, de ő sem bírt el Kookieval, hiába volt nagyobb és erősebb, pont ezt használta fel ellene. Egyedül Fanni bírta a végéig, ahol V-vel kellett megvívnia a döntő küzdelmet.
-Gyerünk Fanni! - kiáltott Jimin mire többiek lehurrogták.
-Te mit képzelsz kinek szurkolsz?! - mordult rá Jin.
-A gyengébbiknek. - mentette a helyzetet, de tudta jól mindenki, hogy a szerelmének.
Ugyan eltartott pár percig a harc és vicces mozdulatok is születtek, de akkor sem volt túl sok esélyünk. Fanni végül vesztett és a fiúk egyenlítettek, aminek nagyon örültek.
-Heheeeej! - ugrált Kookie - Na mi jön, na mi jön, na mi jön? - pattogott izgatottan Fanni előtt.
-Ha odaengedsz a füzetemhez, megmondom. - tolta arrébb, kicsit szomorkás arccal, majd megnézte jegyzeteit - Hmm.
-Mi jön? - ugrott mellé Kookie, de a jegyzetből semmit sem érthetett.
-Rajz! - derült fel Fanni arca.
-Óóóóó abban nem nyomnak le! - biztattam és mosolyogtam.
-Az biztos! - emelte fel állát.
-Én leszek az ellenfeled! - szólalt fel mellőlünk Kookie, aki az előbbi beszélgetésünket sem érthette, mert magyarul vittük végbe.
-Most kikaptok végreeee! - kiabáltam az ujjongó tömegnek.
-Mért? - nézett rám Suga.
-Rajz verseny! - vigyorogtam, mint a tejbetök.
-De Kook rajzol. Akkor nektek nincs esélyetek. - jött oda hozzám, nagyon magabiztosan.
-Te tudod mi Fanni végzettsége és munkája? - néztem rá kérdően.
-Nem.
-Márka és formatervező, vagy valami ilyesmi. A lényeg, hogy minden nap rajzol.
-Ezt most nem értettem. - figyelt és nagyokat pislogott.
-A lényeg, hogy egész nap rajzol. Érted? Ez a munkája. - mutogattam.
-Attól még lehet szar.
-Hééééééj! - fordult vissza Fanni - Nem vagyok az! Na hozd a stoppert! - intett nekem, mire felálltam és odaültem eléjük.
-Amúgy mi a téma? - kérdeztem.
-Mondj valamit, ami mindkettőnktől messze áll. - mutogatott Fanni.
-Csak olyat tudok, ami max tőle áll messze. - böktem a kis maknae felé.
-Akkor olyat, ami hozzá közeli.
-Akkor mondjon ő. - néztem Jungkookra - Mi legyen a téma?
-Én? - mutatott magára.
-Igen.
-Hááááát.... - gondolkozott - Korea. Így jó?
-Na látod. Ő egyből megtalálta a tőlem távol állót, neked meg sosem sikerült volna. - morgott Fanni.
-Te, most mi egy csapatban vagyunk. Majd utána letépheted a fejemet, jó? - néztem rá - Akkor van fél órátok. Három..... kettő..... egy! Hajrá! - indítottam a stoppert.
Nagyon unatkozni kezdtünk már tíz perc után is, úgyhogy a mellettem unatkozó J-Hopeot kezdtem idegesíteni. Pöcköltem a lábát és fogdostam az odalát. Fél szemmel láttam a mellette ülő Jint, hogy megint mérges, így nem sokat birizgáltam szegényt. Pedig tök jól elvoltunk.
Az idő vége felé járva izgatottan néztük, hogy mit alkotottak. Sajnos Kookie rajzát nézve úgy láttam, hogy tényleg nagyon közel áll hozzá ez a téma, de ez csak természetes. Fannitól viszont meg olyan messze, mint Makó Jeruzsálemtől. Az elején vagy tíz percet gondolkodott, hogy mit kéne alkotni, és ahogy elnézem nem nagyon jutott jó döntésre.
-Vége! - szólalt fel Suga - Na lássuk!
Fanni idegesen simított végig tarkóján, Jungkook viszont mosolygósan emelte fel rajzát.
Mi a fene! Te jó ég! Kookie egy kész tájképet alkotott fél óra alatt. Egy hosszú hajú koreai lány van a központban, hajában a törökrózsával, ami Koreai nemzeti virága, a háttérben pedig a nemzeti zászló lobog úgy, ahogy a lány tincsei is. A többi háttérelemet pedig kis alakok és fák szegélyezik. Állam is leesett.
-Ez nagyon menő! - ámultam el - Fanni mond, hogy a tiéd jobb! - kaptam tekintetem a barátnőmre, de nem győzött meg az arca.
-Sajnálom! - nézett rám fancsali arccal.
Hát, valóban nem söpörte le Kookiét a porondról. Szintén egy lány volt a központban, de ő felnézett a toronyházakra a nagy városban állva. A felhőkarcolókon a rengeteg koreai márka felirata és bár láttam, hogy elkezdte a napot is belevinni a képbe, de nem volt elég ideje. Talán ha kapott volna még tíz percet, akkor ez vitte volna a prímet.
-Mi győztünk megint! - bökött meg J-Hope - Na most mi jön?
-Semmi. Ennyi volt.
-Szóval akkor... győztünk véglegesen is? - érdeklődött hitetlenkedve Kookie.
-Igen. - szomorodtam el - 3-2-re győztetek.
Ettől a hírtől hatalmas ujjongásban törtek ki és örömtáncot jártak.
-Bocs Franci. Tényleg nem volt ötletem. - sajnálkozott Fanni.
-Engem meg legyőzött egy kis törpe, egy testi játékban. Szerintem mindenki egyenlően hibás. Ne emészd magad ezen. - nyugtatta meg Tamás.
-Ja, igaza van. De ügyi voltál.
-Köszi! Viszont rohannom is kell. Még van munkám. - pattant fel Fanni és pakolni kezdett.
-Oké. - keltem fel vele együtt és segítettem neki.
-Már is elmész? - jött oda Jimin.
-Igen. Dolgoznom kell.
-Óóóóóó. - szomorodott el szegény - Este nem jössz át? - mosolygott.
-Hát.... - nem tudott mit válaszolni a meglepettségtől.
-Jimin! - szóltam rá.
-Mi van? Az a mi lakásunk, nem? Meghívhatom. - nézett rám.
-Végülis...... ebben igazad van.
-A-a-akkor nem is tudom. - habogott Fanni - Nem szeretek egyedül otthon lenni. Szóval, ha téged nem zavar Franci, akkor....
-Gyere csak. - néztem rá a többiekre és megijedtem - Tamás tedd le! - kezdtem feléjük iramodni.
-Csak játszunk! - nyugtatgatott.
-Úgy, hogy fejjel lefelé tartod és rázod Vt? - kiabáltam vele.
-Nyugi! Nem lesz baja. És nézd csak! Élvezi.
Jó V tényleg nevetett, de nem tudtam eldönteni, hogy mitől.
-Tedd le mielőtt - mondatomat hatalmas puffanás szakította félbe.



(Haaaaah fiúk! :D Mindig hülyeségeket csinálnak aztán aggódhat az ember. Folytatjuk!)