Jimin & Iseul (rövid) 1.

Előzetes: Jimin csak egy táncos, aki az újévi és karácsonyi hajtás után végre egy kis pihenőt is tarthat. Ám az unalmasnak ígérkező napok helyett, talán ez lesz élete egyik feledhetetlen "lazítása".
Rövid pár részes sorozat lesz, amelyet a fő hentai-al együtt fogok vinni, így nem kell aggódni. Az sem áll le.
Jó olvasást Jimin fanok!

Jimin POV

Épp hazafelé tartottam az edzésről és örültem, hogy most kevesebbet kell majd dolgozzak, amikor nagyon beborult az ég. Ahh de király! Pont ma, amikor úgy döntöttem, hogy ha már van időm, akkor sétálok?
Szinte már futottam, de még nagyon messze voltam otthonomtól. Ahogy megéreztem az első figyelmeztető cseppeket, azonnal menedék után néztem. Egy zöldséges fedett portékája mellé pattantam be, majd azonnal leszakadt az ég.
-Pedig szép napnak indult, nem igaz fiatalember? - sétált el mellettem az eladó férfi, kezében egy hatalmas adag almával.
-Igen. Ezért is akartam sétálni. Ne segítsek? - mozdultam utána.
-Nem kell, köszönöm. - dobta le a rekeszt a földre - Tessék. - nyomott a kezembe egy hatalmas almát - Ahogy elnézem, még sokáig itt fog állni és ebédidő van. Legalább éhen ne haljon.
-Köszönöm, de nincs nálam pénz. - nyújtottam vissza.
-Nem is kell. - pakolászott tovább, én pedig örültem a kedvességének.
Tényleg kezdtem már éhes lenni és semmi sem volt nálam. Még a lakásomtól is nagyon messze voltam.
Leültem az egyik gyümölcsös stand elé és nagyot haraptam az ajándékomba. Az utcát néztem, ami időközben teljesen kiürült, de a túloldalon az egyik fedetlen padon, egy lány tűrte a hideg cseppeket. Hatalmas táska volt mellette a földön, és érzelemmentes arccal nézett maga elé. Haja már teljesen vizes volt. Abban is biztos voltam, hogy ruhája sem száraz. De nem mozdult egy tapodtat sem. Csak figyeltem, míg végeztem az ebédemmel, majd úgy döntöttem, hogy odamegyek hozzá.
-Még nagyon zuhog fiatalember. El fog ázni és lebetegszik.
-Nem fog enyhülni mostanában. Miattam pedig ne aggódjon. Köszönöm az almát! Viszlát! - léptem ki az esőbe és megindultam.
Pillanatok alatt bőrig áztam, miközben azon voltam, hogy átjussak a túloldalra. Leültem mellé a padra, ő pedig arrébb húzódott.
-Mért ülsz itt? - kérdeztem.
-Csak úgy.
-Hát ez tömör. - de nem válaszolt, csak felém pillantott szeme sarkából - Le fogsz betegedni.
-Nem izgat.
-Mért nem?
-Mért érdekel?
-Csak nem tudom, valaki mért ül kint ebben a hideg esőben. - néztem rá, de még mindig nem fordult felém.
-Hát te mért ülsz itt?
-Miattad. És te?
-Nincs jobb dolgom.
-Ezt valahogy nem hiszem el. - mosolyogtam.
-Te bajod. - nézett el a másik irányba.
Nagyot sóhajtottam és én is körbepillantottam. Kicsit idegesített, hogy ilyen zárkózott és bunkó.
-Mi lenne, ha ezt nálam folytatnánk? Meleg, száraz környezetben. - vettem erőt magamon, hogy ne legyek vele goromba.
Erre már rám nézett.
-Nem vagy sorozatgyilkos?
-Nem tudok róla.
-Perverz pszichopata?
-Az sem.
-Környéken laksz?
-Hát nem igazán. Szóval ha közben meggondolnád magad, még elmenekülhetsz. - magyaráztam végre szemeibe.
-Rendben. - állt fel és felkapta táskáját - Mehetünk.
-Öhh..... rendben. - nagyon meglepődtem, hogy hirtelen ilyen együttműködő.
Elindultunk és hatalmas léptekkel vezettem, hogy merre lakok. Senki sem volt képes követni a tempómat még soha. Ő azonban különösebb erőfeszítés nélkül jött utánam.
-Te merre laksz?
-Mindenhol.
-Mindenhol?
-És sehol. Jelenleg nincs lakásom.
-Ezt nehéz elhinni. - hisz ápoltnak és viszonylag jó anyagiakkal rendelkezőnek tűnt első ránézésre.
-Mert csak pár órája kezdtem.
-És mért?
-Muszáj válaszolnom? Csak így engedsz be?
-Nem. E nélküli is feljöhetsz.
-Akkor magánügy.
Elfogadtam. Nem akartam firtatni. Ez biztos érzékeny téma, ha ennyire kerüli.

-A cipőd ott dobd le! - mutattam az ajtóm mellé, miközben én már beljebb sétáltam - Tudok adni száraz ruhát, ha kell.
-Nem, köszönöm. Van nálam.
-Rendben. Ott a fürdő. - mutattam miközben levettem vizes felsőmet.
-Öhm... - kicsit megszeppent - K-Köszönöm. - indult meg nagy táskájával és el is tűnt.
Én levettem minden ruhámat, még boxeromat is gyorsan lecseréltem és csak abban mászkálva rendezkedtem. Hallottam a hajszárítót és magamra kaptam gyorsan még egy nadrágot. Így kerestem valami ehetőt a hűtőben, mert az almától csak még éhesebb lettem. De mivel semmi kész kaja nem volt, ezért úgy döntöttem, hogy tojást csinálok magunknak. Biztos voltam benne, hogy ő is enne már valamit.

Kipakoltam a hozzávalókat, amikkel fel szoktam dobni, hogy ne legyen olyan egyhangú. Sokszor eszek tojást, mert sosincs időm másra. Épp az olajbogyón olvasgattam, hogy mikor jár le, mert már nem emlékszem melyik nap vettem, amikor a hajszárító hangja megszűnt és kinyílt a fürdő ajtaja.

-Köszönöm, hogy feljöhettem. - lépett ki a fürdőből és ledobta táskáját a sarokba - Holnap már el is megyek. Nem akarlak zavarni, de most jól jön egy kis menedék az eső elől. - állt meg az asztalnál és engem nézett - Mit csinálsz?

-Ebédet szeretnék. Szereted a - néztem fel rá és kicsit elakadtak szavaim.

Az utcán ülve is szép volt, de száraz hajjal még szebb. Dús, hosszú frizurája van és a fehér pulcsi van rajta, ami láthatóan két számmal nagyobb nála. Tökéletesen kiemeli fekete haját, ami legalább a csípőjéig ér.

-Mit szeretek? - huppant le egy székre, én pedig nagy nehezen magamhoz tértem.

-Az izét. - pillantottam körbe a konyhában zavaromban - Tojásrántottát. Rakok bele zöldséget is, meg sajtot és húst. - álltam neki háttal.

-Jöhet bármi. Nem válogatok. Ígérem még meghálálom valahogy kedvességed. A jövőben.

-Vigyázz, mert behajtom rajtad! - mosolyogtam kicsit.

-Ha lesz pénzem, nyugodtan.

-Kérsz inni? - vettem elő két poharat.

-Igen.

-Szereted a citromos üdítőt? Nekem ez a kedvencem. - vettem ki a hűtőből és a poharakkal együtt az asztalhoz sétáltam.

-Nem nagyon szoktam ilyesmit inni. Savanyú?

-Igen, de nagyon finom. - ültem le mellé és csak ekkor eszméltem, hogy egy nagyon rövid fekete nadrág van rajta, ami csak egy picit lóg ki a pulcsija alól - Nem fázol?

-Nem. - töltöttem neki, közben pedig igyekeztem nem bámulni gyönyörű lábait.

-Kóstold meg előbb aztán, ha nem ízlik majd én megiszom.

-Okés - kortyolt poharába - Ez nem is rossz. Tölts még! - nyújtotta poharát.

-Örülök, hogy ízlik. - töltöttem magamnak is.

-Most már viszont csinálj ebédet! - szólt rám, ahogy kiitta poharát.

-Milyen határozott lettél! - lepődtem meg.

-Éhes vagyok. - dörmögte halkan és félrepillantott.

-Rendben, csinálom. - nekem is már kopogott a szemem.

-Na finom? - kérdeztem, de ő csak teli szájjal mutatott egy like jelet - Ennek örülök.

-Hogy tudsz - nyelt nagyot - Ilyen finomat csinálni?

-Ez csak egy rántotta.

-Akkor sem ettem még ilyen jót!

-Hát ez felháborító! - játszottam túl magam - Akkor az elkövetkezendő fél napban a legfinomabb tojásrántottákat fogod enni!

-Benne vagyok! - tapsolt örömében.

Jó volt látni, hogy boldog. Ugyan még alig ismertem, de teljesen magával ragadott. Főleg fekete, hosszú haja. Vajon milyen puha lehet. Legszívesebben azzal játszadoznék egész nap. Ahogy kiemeli fehér bőre és pulcsija azokat a tincseket.... Levegőt venni is elfelejtek. Lehet marasztalnom kéne ...... Hogy is hívják?

-Jut eszembe! Még be sem mutatkoztunk. - dőltem előre kicsit a széken ülve.

-Igaz. - nyelte le a falatot - Sonu Iseul vagyok.

-Én pedig Park Jimin. Örülök a találkozásnak.

-Hát még én! - nevetett.