Gwiyomi! (46)

Jó V tényleg nevetett, de nem tudtam eldönteni, hogy mitől.
-Tedd le mielőtt - mondatomat hatalmas puffanás szakította félbe.


Tomi azonnal megállt, én pedig leguggoltam Vhez, hogy megnézzem mi baja lett.
-Nyugiii! - nevetett továbbra is - Csak a telefonom. - lóbálta mobilját.
-Akkor is! Tamás tedd le! - néztem fel rá.
-Rendben-rendben. Teszem.
-Sziasztok! - hallottam Fannit.
-Óh. Szia! Akkor este! - megfordultam és integettem neki.
-Igen! Majd hívlak. - lépett ki az ajtón, nyomában Jiminnel.
Mostanában nagyon rátapadt szegényre. Remélem nem érzi már súlyosnak a társaságát.
-Na, próbálhatunk végre? - hallottam J-Hope hangját.
-Igen. - álltam fel és Tomi elkapott, majd magához szorított - Héééé! Eressz el!
-Csak egy ölelés volt. - nézett szúrósan Jinre, miközben elengedett.
Én is azonnal az ő arcát fürkésztem. Nem akartam, hogy még dühösebb legyen, de láthatóan elkéstem. Felé indultam és reméltem, hogy kapok tőle egy puszit, de inkább elment mellettem, hogy táncolhasson.
Jaj, mért pont most kell ezt? Nem elég, hogy egy exem van a nyakamon, ráadásul a legrosszabb, még pont meg is van most, így sokkal rosszabban esnek az ilyesmik. Hah! Mindegy. Nem sokat tehetek jelenleg ez ellen, max este. Addig viszont nekem is van dolgom.
Leültem a helyemre cuccaimmal és munkához láttam. Jobbnak tartottam, ha lekötöm figyelmemet, minthogy végig Jinen gondolkozzak. Nagyon hiányzott már, de most nem igazán akart velem foglalkozni és ez kikészített volna, ha nem temetkezek másba.

Végigugrálták a délutánt, én pedig végeztem a dolgomat. Az idő nagy részében hál'istennek egyedül, de miután Tomi is befejezte az edzését, megint mellém ült. Viszont most nem olyan közel, azonban így is aggódtam Jin reakciója miatt. Neki is hullámzó kedve van ma, így nem tudom mit szabad és mit nem.
-Franci! - jött oda Jimin - Mehetüüüüüüüünk! - vigyorgott miközben elém térdelt.
-Nem próbáltok még? - néztem fel a többiekre.
-Jimin nagyon meghajtott. Namjoon és Jin alig kapnak levegőt. - mutatott rájuk Kookie.
-Ohh. Akkor menjünk?
-Igeeeeen!
-Nem téged kérdeztelek Jimin! - dorgáltam meg.
-Szerintem még kétszer próbáljuk el és utána. - magyarázott J-Hope.
-Oké. Én meg felhívom addig Fannit. - keltem fel.
-Éljeeeeeen! Na gyorsan-gyorsan! - ugrott fel Jimin és rohant vissza próbálni.

Végül Fannit útközben vettem fel. Így volt a legegyszerűbb. Ő sosem közlekedik kocsival, ha nem muszáj. Inkább taxizik.
A lakásba érve már várt minket a még meleg, finom vacsora. Azonnal lerohanták a zsúfolt asztalt a srácok és falatozni kezdtek. Én Fannival poharakat kezdtem mosogatni, meg a reggeli tányérokat és közben beszélgettünk. Már nem volt szomorú amiatt a pöcs miatt, aki megint úgy felhúzta.
-Amúgy nem zavar Jimin? Már mint. Szólj, ha nagyon rád akaszkodik!
-Nem okoz problémát. Jelenleg nagyon jól esik egy kis figyelem.
-Azért ne játssz vele!
-Nem fogok. Hisz lassan elmennek. Semmi esély, hogy ebből lesz valami.
Igaz is.... Lassan elmennek. Elmegy mindenki..... Jin is. Bárcsak ne juttattad volna most ezt eszembe! Ez csak rátett egy lapáttal erre a gyönyörű napra.
Fájdalmasat sóhajtottam, miközben egyre régebb óta nem szóltunk semmit. Az utolsó pohárnál jártam, amikor Tamás felkapott és elejtettem, vissza a mosogató. Azonnal el is tört, én pedig nagyon dühös lettem.
-Mit képzelsz! Ne érj hozzám többet! - kiabáltam - Most nézd meg! Eltört miattad! - kapálóztam, de közben elengedett.
-Ne bántsd már! - hallottam Jin hangját, ahogy a konyhapult távolabbi feléről szól.
-Nem bántom. Félted? - nézett rá komoly arccal Tamás.
-Tőled igen. - vágott ugyan olyan fejet Jin is.
-Pedig én vagyok a legkevesebb. Megmutatom neked mitől kellene félned. - indult felé, de beelőztem.
-Na most már nagyon mérges vagyok! - álltam közéjük és továbbra is üvöltöttem - Te ne fogdoss többet! - mutattam Tomira - Te pedig ne légy ilyen.....fasz! - néztem Jinre - Mért kell ilyeneknek lennetek? - halkultam el és szenvedő hangra váltottam - Tök jól meglehetnénk. Mért kell így felhúzni mindig egymást? El sem hiszitek milyen rosszul esik ez nekem. - csuklott el hangom és feladtam. Tépjék szét egymást. Leszarom. Csak legyen már béke.
Elindultam az ajtó és Jin felé, de ő elém ugrott.
-Mit akarsz? - szólaltam meg elkeseredetten.
-Nem gondoltam, hogy ennyire ki fogsz borulni. Csak ugratni akartunk. - nézett szemeimbe és nem értettem mit akar ezzel mondani.
-Adj egy ötöst! - pacsiztak le Tomival, aki közben szintén elém sétált.
-Mi? Ezt most nem értem. - pislogtam nagyokat.
-Amikor végül külön aludtatok, én megbeszéltem mindent Jinnel. Azt is, hogy még gy kicsit szívatunk, amiért nem közöltél semmi információt rólunk a másiknak. Pedig kellett volna. Képzeld még Pertut is ittunk - magyarázott Tomi.
-Nem akartam, hogy ennyire felhúzd magad. Csak tréfa - de hatalmas pofon csattant Jin arcán, aki időközben közelebb hajolt hozzám.
Nagyon felhúzott. Tudja jól, hogy itt szenvedek, mert nő vagyok, erre ők pont most akarnak engem még ugratni. De már nagyon hiányzott. Így újra megmutatkozott az ilyenkor rendszeres hangulatingadozásom. Elkaptam pólóját és magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam. Még arcán volt keze, azon a helyen ahol megütöttem, de szívesen tapadt ajkamra és készségesen követte ritmusom.
Hahhh..... Istenem végre! Annyira kellett már ez nekem! És... most.... olyan jó! Te jó ég, de elérzékenyültem. Utálom magam ilyenkor! Mindjárt sírok.
Gyorsan eltávolodtam tőle és tenyerembe temettem arcomat.
-Jaj szegénykém! - szólalt meg Jin lágy hangon - Gyere ide! - szorított magához - Sajnálom nagyon! Többé hasonló sem lesz, rendben? - vigasztalt és nem eresztett.
-Csak nem azokban a napokban vagyunk? - hallottam, ahogy Tomi nevetni kezd.
-Nagyon eléggé benne. - felelt Jin, de egyáltalán nem volt értelmes a mondata, annak ellenére, hogy mindenki tudta mit akart mondani.
-Mi van? - nézte fel rá és kuncogni kezdtem, miközben még sírtam.
Mindenki nevetett a szuper angolján, ez pedig segített rajtam egy picit. Fanni hozott nekem zsepit, és miközben könnyeim törölgettem, végre képes voltam hosszabb mondatot is összerakni.
-És ki tudta még? - szipogtam, közben pedig próbáltam mély levegőt venni.
Síri csend. Senki sem szólalt meg. Kicsit meglepődtem.
-Mindenki tudott róla? - néztem végi rajtuk majd Fannin megálltam - Még te is?
-Hát ami azt illeti - mosolygott - Jimin mondta el a dolgot, mielőtt eljöttem délután. De na haragudj! Csak poén volt.
-Ohh - fájdalmasan nevettem kicsit - Azért máskor ne ilyen időben jó? Mert legközelebb lehet nem elsírom magam, hanem felfalok valakit.
-Én már csak tudom. Akkor törte el életemben először nő egy csontomat. - viccelődött Tomi.
-Mi? - nézett rá Jimin - Eltörte a csontod?
-Jah. Mikor még együtt voltunk. Már vagy két hete folyamatosan veszekedtünk, aztán még kieszeltem egy kis csínyt is ellene, erre úgy begurult, hogy eltörte két ujjamat, mikor rácsapta az ajtót. Nem vagyok rá büszke, de megesik az ilyen. - ült le a kanapéra.
-Na kezdek tőled félni. - nézett rám Jin.
-Van miért! - válaszolt neki Fanni - Én ezekben a hetekben még kerülöm is, ha lehet.
-De gonosz vagy! - fordultam rá.
-Mér? Ha neki eltöröd a csontjait, akkor velem mit tennél. - mutogatott és hátrálni kezdett.
-De ő férfi!
-Akkor Jint rakjuk golyóálló üveg mögé, hogy ne bántsd? Szegény így is fél tőled, pedig még nem is látott mindent.
-De nem fogom bántani.
-Ahha. - ráncolta homlokát Jin és arcát dörzsölgette - Észrevettem.
-Jó, de ahhj. - kezdtem nevetni és a többiek is már kuncogtak a háttérből - Ti ne nevessetek! - próbáltam rájuk mordulni, hogy csendben maradjanak, de pont az ellenkezőjét értem el.

Ezek után Jin azonnal elzavart zuhanyozni, hogy kicsit jobban legyek, utána pedig hercegnőként kezelt. Nem engedett el, csak addig, míg zuhanyzott.
-Te hol alszol Fanni? - kérdeztem barátnőmtől, aki a földön, Jimin és Kookie között ülve meredt a tvre.
-Nem tom. Hol alszom Jimin? - váltott angolra.
-Hát bent velünk, nem? Jin úgyis Franciskával alszik.
-Ez igaz. Akkor nem is aggódok, hogy nincs helyed. Csak nehogy gangbang legyen belőle. - erre nevetni kezdtek a fiúk.
-Nem is tudom ki akarja jobban. Én vagy ők? - húzta őket Fanni, amitől azonnal elhallgattak.
-Na gyere királylány! - Jött ki Jin a fürdőből köntösben.
-Jó éjt srácok! - álltam fel és mentem utána.
Együtt köszöntek el tőlem, de Tomi még hozzátette, hogy zárjuk be az ajtót rendesen.

-Hideg a kő! - kapkodtam lábam Jin után szaladva.
-Akkor hopp! - fordult vissza és felkapott.
-Neked nem hideg?
-Kibírom.
-Nehogy beteg légy!
-Ennyitől nem leszek.
Beértünk a szobába, és a szokásos 'ledob az ágyra' hadművelet helyett, lágyan tett be a puha takarók és párnák közé, majd az ajtóhoz sétált, hogy úgy tegyen, ahogy Tomi a lelkünkre kötötte.
-Na mi van veled?
-Mert? - jött vissza hozzám és ledobta köntösét, így csak egy fekete boxerban bújt be hozzám az ágyba.
-Hát.... Most nem ledobtál, ahogy szoktad, meg fel kaptál a folyosón. - vetkőztem én is fehérneműre és hozzábújtam a takaró alatt.
-Csak vigyázok rád. - hallgatott egy kicsit, majd ahogy észrevette, hogy ez nem elég, folytatta - Meg kicsit jóvá akarom tenni, hogy gonoszkodtunk veled.
-Elég az, hogy most kedves vagy. - tettem kezem mellkasára.
-Áhh nem! - fordult felém és megfogta ujjaimat - Jóvá kell tennem. Ezt a piros folt is bizonyítja. - mosolygott.
-Jaj ne már! Sajnálom nagyon!
-Én hibám. De nem fájt annyira, ne aggódj! Nem vagyok üvegből, hogy összetörjek ennyitől.
A sötétben hiába néztem szemeit, sajnos nem láttam tisztán azokat a barna szépségeket, így inkább mellkasába fúrtam arcomat. Egyik kezével hátamat simogatta, másikkal pedig fejemet. Éreztem lélegzeteit, ahogy lelassulnak kicsit, majd elkezdett dalolni valamit.
-Choko meopin han jogak sikyeonoko, Gosohan uyuhanjaneul gidaryeoyo.... - és így tovább, de a legcukibb a refrén volt - Ildeo hagi ileun gwiyomi!
-Ez mi? - néztem fel rá de folytatta és még fejét is mozgatta.
-Gwigwi gwiyomi! - dalolt és nagyon aranyos volt.
Végigénekelte, közben én nagyon élveztem a kis cuki előadását.
-Kis édes dal, pont mint te. - pöckölte meg orrom ahogy befejezte, majd magához húzott.
-Még egyszer! - suttogtam és elölről kezdte.
Vagy harmincszor kértem aznap este ezt az aranyos dalocskát. Addig énekeltettem vele, míg álomba nem szenderültem. Teste melegének és édes hangjának hála, olyan biztonságban éreztem magam, mint eddigi életemben még soha. Pedig aludtam már, egy hústorony testőr karjaiban is, de valahogy ez most még is más volt.


(Folytatjuk! :D Akit érdekel a cuki koreai dal, annak itt van : Gwiggwi gwiyomi! )