Balhés egy társaság (37)

Ha hazamegyünk nem tudom mi lesz. Nem akarom elveszíteni és nem akarok nélküle aludni, vagy felébredni. Látni akarom az arcát minden reggel, ahogyan még alszik. Bárcsak sose kéne haza mennem!

Jin POV end

Reggel a telefonomra keltünk. Most Jin is felébredt az ébresztőre. Még szerencse, hogy több hullámban szokott kelteni, így most még tudtam kicsit ölelgetni mielőtt fel kellett volna kelnem. Miután lenyomtam a telefonomat oda is bújtam hozzá. De most inkább a kis kifli nagy kiflihez volt inkább kedve, így megforgatott. Ezt tényleg jobban szeretem. Kényelmesebb is meg..... csak simán jobb. Viszont nem tartott sokáig az élvezet. Szólt újra a telefon és most már fel kellett kelnem. Nehezen engedett el és fél szemmel nézte, ahogy felöltözök. Nem akartam a saját ruhámat felvenni, mert nehezen másztam ki az ágyból is Jin mellől, szóval kell valami az illatával. Ezért az ő pólóját kaptam magamra. Álmosan mosolygott, ahogy látta, hogy birtokba veszem egy pólóját. mielőtt végképp otthagytam volna még pihenni, kapott egy kis jó reggelt puszit az arcára.

Egy pólóban és egy bugyiban csináltam reggelit a fiúknak. Csomagoltam valami ehetőt most Sugának és Rapmonnak, mert ők ma egyedül lesznek egész nap a stúdióban. Ahogy pakolásztam, Jimin jelent meg mellettem a konyhában.
-Huh! Jaaaaaaaj. - ijedtem meg, ahogy kiszúrtam, hogy mellettem áll Jimin - Hogy te mindig megijesztesz! Jó reggelt!
-Jó reggelt? Mi jót eszünk? - érdeklődött.
-Ti majd extra zöldséges rántottát. Ez viszont Sugáé és Rapmoné. - fordultam meg a kajás dobozzal, hogy átrakjam a másik pultra.
A második lépésemnél jártam, amikor Jimin megmarkolta a fenekemet. Gyorsan megfordultam és ellöktem kezét.
-Ez meg?...... Mi ez? - néztem rá meglepetten és kicsit dühösen.
-Érdekelt, hogy rövidnadrág van rajtad, vaaaaaagy ...... - mosolyodott el és nem fejezte be mondatát.
Kicsit fel akartam pofozni, de védekezett, én pedig hamar feladtam a harcot.
-Na majd Jin lerendez téged! - fenyegettem meg és úgy döntöttem, itt az ideje egy nadrágnak.
-Majd meglátjuk! - sétált a fürdőbe.

Gyorsan felkaptam egy nadrágot és a fiúk szobájába mentem. Felhúztam kicsit a redőnyöket és egyesével ébresztgettem őket. Mindenki nagyon aranyos reggelenként. Igyekszek mindig kedves lenni, hogy ne felriadjanak, hanem lassan felkeljenek, és ilyenkor olyanok mint a kiscicák. Mikor végigértem rajtuk, már mindannyian úton voltak a reggeli felé, csak V fetrengett még egy kicsit az ágyban. Elhiszem, hogy még álmos. Ő volt az utolsó este aki lefeküdt. Persze Jinen kívül, ezért is hagyom őt még egy pár percig. Odaültem Vhez és hajával kezdtem játszani.
-Kis oroszlán! Keljél! Vár a reggeli. - simogattam kicsit arcát.
Ő csak nyöszörgött és hasra fordult. Nem igazán akart megmozdulni. Leguggoltam ágya mellé és letettem fejemet a puha matracra.
-Vééééé! - nyávogtam - Jó reggelt! - nyomtam meg orrát.
-Nyaaaa. - nyöszörgött és lassan feltápászkodott.
Megvártam míg feláll az ágyról és saját lábán hagyja el a szobát, mert nem bíztam benne, hogy nem alszik vissza, ha itt hagyom.
Jint azért még ennél is kedvesebben keltettem. Jó mondjuk úgy kezdtem, hogy lerántottam róla a takarót, de csak azért, hogy mellé ülhessek és a hasát is simogathassam

Miután mindenki elvégezte reggeli dolgát, én eldobtam őket oda, ahol ma dolguk lesz. Suga és Rapmon a stúdióba az ebédjükkel és némi pénzzel, a többiek pedig a tánc terembe. Én a töbséggel maradtam egész nap és a sarokban ülve dolgoztam. Kivételesen jól haladtam, mert a fiúk most nagyon hajtottak, így Jin nem ért rá, hogy percenként odajöjjön ölelgetni és puszilgatni. Mikor már nem volt értelme belekezdeni egy újabb nagy munkába, úgy döntöttem pihenek kicsit. Végre volt időm kikapcsolódni és a telefon headsetjével hallgattam a stand up comedyket a neten. Nagyon megijedtem, amikor a telefonom hangosan beleszólt fülelésembe. Majd megsüketültem. De azért felvettem.
-Igen? - próbáltam visszanyerni hallásomat - Egy pillanat, mert nem hallok semmit. - keltem fel és a folyosóra siettem - Na most.
-Szia megint! - hallottam Fanni hangját.
-Óóóó szia! Na mi a helyzet? - ültem le.
-Hát..... ideges vagyok és mindjárt elsírom magam.
-Na mi a baj? - meglepődtem és aggódni kezdtem. Ritkán van ilyen állapotban.
-Hát, ugye visszajött a Dani. Találkoztunk párszor, meg tegnap is és még rózsát is kaptam tőle, meg jó éjt csókot. Aztán ma nem is keresett, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Erre most kaptam egy képet tőle mmsben. Illetve egy csaj küldte, aki mellette fekszik az ágyban, láthatóan tök pucéran csak a takaró takar, és Dani meg ott szunyál, szintén egy szál semmiben szerintem.
-Én szóltam. - szomorodtam el és dühös lettem. Tudtam, hogy ez lesz. Volt pofája kétszer eljátszani.
-Tudom. Vágod, hogy tegnap már úgy tűnt, újra összejöttünk. Meg olyanokat mondott.... - akadt el szava. Hallottam, hogy elsírta magát.
-Gondolom....... mindig nagyon jól forgatta a szavakat - vártam valami választ erre, de semmi - Ma ne legyél egyedül. Lassan megyek a fiúkért, elugrok érted. Most nálunk alszol!
-Nem  - szipogott és alig bírt beszélni - Nem akarok zavarni.
-Te sosem zavarsz! No meg Jimin boldog lesz. Pakolj össze! Tíz perc múlva indulok hozzád.
-Ok. - rakta le a telefont.
Visszamentem a tánc terembe és elpakoltam a cuccaimat. Ma már nem fogok dolgozni, ez is biztos. A fiúk pedig épp tartottak egy szusszanásnyi pihenőt, így Jin odajött. Ölelgetni kezdett és puszilgatni. Ma még nem igazán volt alkalma.
-Na! - állt meg - Mi a baj?
-Fanni
-Fanni?! - hallottam Jimint.
-Igen! Padlón van. Ma nálunk alszik. -  magyaráztam Jinnek.
-Jeeeeeej! - ujjongott Jimin.
-Azért ez nem jó! - mordultam rá .- Csúnyán kitolt vele egy pasi, aki már korábban is megtette ezt. Tudom, hogy örülsz, hogy láthatod, de neki nagyon rossz kedve van.
-Óóóóó... - lohadt le a lelkesedése - Majd megvigasztalom.
-Meglátjuk. Na megyek Rapmonékért - adtam puszit Jinnek - Közben meg Fanniért is beugrok.
-Vigyázz magadra! - köszönt el.
-Fogok, ne aggódj. - megöleltem és elindultam.

Útközben reménykedtem, hogy még képes lesz elhagyni a lakását Fanni. Amikor ennyire ki van akadva néha az ágyból se lehet kirángatni napokig. De mikor odaértem már kicsit összeszedte magát.
-Na örülök, hogy tartod magad. Hol a cuccod? - hagytam el a köszönést.
-Igyekszek. Itt van, de hagyd csak majd viszem. - emelte fel táskáját.
-Áhh adjad már te hülye! - vettem ki kezéből - Na spuri! - tessékeltem kifelé lakásából.

A stúdióba menet végig beszélgettünk, de még teljesen más dolgokról. Próbáltam kicsit megnevettetni és néha sikerült kicsikarnom egy-egy mosolyt. Hát jobb volt mint a semmi. Viszont nem akartam kint hagyni a kocsiban, így bejött velem a fiúkért.
-Szia oh! Hát te? - üdvözölt minket Rapmon.
-Ma nálunk alszik, mert meghívtam. - válaszoltam helyette - Túl sok volt már a tesztoszteron.
-Oké. Én csak örülök, ha többen vagyunk. Mehetünk is! Csak rád vártunk. - szedte össze cuccait.
-Szuper! - indultunk ki és most Suga zárta az ajtókat.
-Héj! Mi van vele? - érdeklődött, mikor Rapmonék kicsit előre mentek.
-Pasi ügy.
-Jimin?
-Jaj nem! Ex-pasi és visszajött, de csak kamuzott. - legyintettem - Hosszú, bonyolult. Lényeg, hogy legyetek kedvesek!
-Jó, majd meglátom, mit tehetek. - indultunk mi is a kocsihoz.
-Ha jót nem tudsz mondani, inkább hallgass!
-Lehet az lesz.

Visszaültünk a buszba és a fiúk most elől foglaltak helyet a közelünkbe. Jót beszélgettek Fannival útközben, persze én semmit sem értettem. Nem baj! Az arcából úgyis meg tudom ítélni, ha olyan témára tévednek, és akkor azonnal beleszólok. De hál'istennek erre nem volt szükség. Még mosolygott is egyszer egy kicsit. Jó, akkor Suga hallgat rám. Megint kedves. Mi lelte ezt a srácot mostanság?

Visszaértünk a tánc teremhez, és mivel még elég korán volt, a fiúk bementek próbálni a többiekhez. Mi kiszedtük a szemetet a kocsiból, ami az elmúlt napokban felgyűlt benne, és egy percre sem hagytam, hogy csend legyen.
-Köszi, hogy segítettél. Bár nem kellett volna.
-Addig is mással foglalkozok. - szomorkodott.
-Na mindjárt bemegyünk és akkor megbeszéljük, meg jól elküldjük az anyjába és máris jobb lesz. - mosolyogtam és kicsit ő is nevetett -  Hohóóó, egy vigyor! Ezt már szeretem. Na menjünk!
Elindultunk befelé. Arra gondoltam, hogy majd a folyosón leülünk és ott kibeszéljük ezeket. Akkor a fiúk nem látják, hogy sír.
-Várj, beugrok még zsepiért. - nyitottam be a tánc terembe, és a cuccom felé indultam, de ledermedtem.
-Szia! Kérsz sütit? - köszönt rám Gréta.
Hogy ezt a kis picsát nem lehet lerázni! Agyam eldobom. Már megint mit keres itt?
-Szia! Nem köszi! - pislogtam - Hogy kerülsz ide?
-Csak beugrottam, mert csináltam sütit, de kicsit sok lett. - fordult vissza a fiúkhoz beszélgetni.
Szar duma! Tudom, hogy megint Jin miatt jött. Hisz kiszúrja a szememet, hogy őt tömi az édességgel. Viszont ezt meg nem hiszem el, hogy nem veszi észre, hogy Suga mennyire meg tudná ölni egy pillantással. No meg Rapmon is. Ők nem dőltek be a cukros néninek. A többiek viszont könnyen rászedhetőek.
-Remélem csak kééééép - jelent meg Fanni és elakadt szava.
-Hát nem! Nem képzelődsz. De talán jobb lenne, ha most te így elmenni wcre, vagy nem tudom. - próbáltam kizavarni Fannit.
-Óóó nem! Elvagyok itt, ne aggódj! - erősködött és visszaküzdötte magát.
Hangosan köszönt Grétának és felé indult. Én mentem utána, mert féltem előre a kirobbanó háborútól.
-Jaaaj szia! Észre sem vettelek. - üdvözölte Gréta.
-Te sosem veszel.
-Hogy van Dani? - na témánál vagyunk.
-Neked kéne tudnod. Nálad aludt utoljára. - válaszolt halálos nyugalommal Fanni. Kezdtem félni tőle.
-Szerintem itt az ideje, hogy távozz Gréta. - kísérgettem az ajtó felé.
-Ja lehet, hogy jobb lesz. - szedte össze cuccait és kiindult.
Mikor már félúton járt, kinyílt a csipája.
-Mért is kell távoznom egyébként? - fordult meg.
-Nem akarok balhét. - feleltem neki halkan.
-Kettőnk közül neki van kevesebb joga itt lenni. - mutogatott.
-Mi van?! - hallottam Fanni hangját, ahogy megindult felénk.
-Gréta állj le és indulj! Ezt, mint főnököd mondom most.
-Nem igazán vagy a főnököm. - nézett rám pimaszul.
-Hát ami azt illeti, pont hogy de!
-Na most mi a probléma? - ért oda Fanni.
-Semmi. Gréta épp indulni akart. - toltam kifelé.
-Nem! Eressz el! - rázta le magáról kezeimet -  Mi a bajod velem?! - emelte fel hangját és Fanni felé lépett.
-Még kérdezed?! - kezdett Fanni is hangosabban beszélni - Lefeküdtél a pasimmal! Az ÉN pasimmal!
-Nem tehetek róla, hogy ilyen hűtlen faszokkal jársz. - hadonászott, én pedig félre kényszerültem.
-Hűtlen fasz?! Hisz leitattad! - mutogatott Fanni.
-Nyugi! - próbáltam távolabb állítani egymástól őket.
-Nem is ment el, elhiheted! Egy sörtől kidőlt kb a gyerek. Nem elég, hogy hűtlen, még gyenge is volt.
-Hogy mersz így beszélni! - mozdult felé Fanni és elcsattant egy pofon - Tudjad hol a helyed kis anyám! - üvöltött, miközben próbáltam eltolni őket egymástól.
-Héj héj héj! - próbáltam közéjük állni, hogy ne legyen több pofon - Nyugszik! - nyomtam vissza Fannit és Gréta felé fordultam.
Ez az egész pár másodperc volt, így mikor visszafordultam Grétához, hogy a szemébe mondjam, hogy szívódjon fel, a közeledő öklébe érkeztem. Nagyon rossz helyen talált el és elvesztettem egyensúlyomat. A fiúk már ott álltak nem messze tőlünk, de ahogy a földre estem és visszanéztem a lányok harcára, azonnal odaugrottak hozzám. Jin és J-Hope hajoltak le, a többiek pedig a lányokat próbálták szétválasztani. De tépték is egymás haját, így elég nehezen engedték el a másikat.
-Jól vagy? - kérdezte Jin.
-Fogjuk rá. - szédültem kicsit, de csak a forgástól.
Mikor végre sikerült szétválasztani a csajokat, Suga állt köztük. Grétára fordult és nagyon mérgesen mondott neki valamit, majd az ajtóra mutatott. Gondolom éppen elzavarta.
-Akkor megyek is! - szelelt ki az ajtón.
-Jobb is! - üvöltött utána Fanni.
Miután Gréta már messze járt, rám tértek.
-Jól vagy? - kérdezte Fanni lihegve.
-Mondjuk. - néztem fel rá és még mindig kicsit meg voltam lepődve.
-Hány ujjamat mutatom? - nézett rám V és emelte fel kezét.Biztos látta, hogy kicsit imbolygok.
-Kettő....... most négy....... most öt. - válaszolgattam, ahogy tesztelt.
-Jó! - nyugtázta V a helyes válaszaimat.
-Utálom ezt a csajt. Pedig már mondtam neki, de nem akarja elfogadni. - szólalt meg Suga, ahogy még mindannyian engem néztek.
A földön ültem és a tükörnek dőltem. Felettem beszélgettek, de koreaiul, és nem értettem semmit.
-Mért kell mindig nektek kezdeni a bunyókat? - tettem fel kérdésem és mindannyian rám néztek.
-Mindig? Nekünk? - pislogott Fanni - Ezt hogy érted?
-Tegnap előtt meg Suga indította és verette meg magukat.
-Mi? Erről én mért nem tudok? - nézett a fiúkra és újra koreaiul kezdtek beszélni.
Kicsit vártam, de kezdtem megunni és a levegőm is fogyni kezdett, hogy nyolcan álltak körülöttem és elszívták.
-Hééééj! Nem szeretem, ha nem értek semmit. - hadonásztam egyik kezemmel - Kicsit meg távolabb állnátok? Nincs levegőm.
-Ja persze! - léptek hátrébb egyet.
-Na akkor pakoljatok fiúk!
-Minek? - néztem fel Fannira.
-Hát viszünk haza.
-Próbáljanak csak. Én elvagyok itt.
-Nem! - szólt rám Jin - Megyünk és pihensz.
-Igen is anya! - tisztelegtem neki, mint egy kis katona.



(Azért még nincs vége az estének :D )