A saeseng visszatér (43)

-Halkabban! - csitított - Van valaki a szinten.


-Az őrt hallhattad csak. Nincs itt rajtunk kívül senki. Jó éjt! - fordultam át másik oldalamra.
-Most ment el az őr. Figyeltem. Nagyjából öt perce.
-És te hallasz valamit és hozzám jössz? - ültem fel és morcosan ránéztem - A fiúkat kéne megvédened.
-Bezártam őket a szobájukba. Nem jutnak be hozzájuk, csak nagyon zajosan. Kelj fel!
Kimásztam a takaróm alól és Tamás után indultam. Az ajtóban meg kellett állnom, míg körbenéz a folyosó innen láthatatlan részén. Mivel innen megy fel a lépcső a tetőre, itt nagyon jól el lehet bújni.
Néztem, ahogy eltűnik a sarkon, majd körbepillantottam a szinten. Nagyon sötét volt, de szerencsére nem a telefonjával ébresztett, így még láttam egy kicsit. Én is hallottam valami zajt, de nem tudtam honnan jött. Nagyon visszhangzott. Majd Tamás megijesztett azzal, hogy rám pisszeget. Nem szólaltunk meg csak mutogattunk egymásnak. Tudattam vele, hogy én is hallottam valamit, de nem tudom merről. Körbe nézett és a harmadik üres lakásra mutatott. Activityztünk tovább, hogy az zárva van és üresen áll már egy ideje, de meg akarta nézni. Elindultunk hát, hogy ellenőrizzük. Én kis távolságot tartott és figyeltem, hogy hátulról se lepjen meg senki. Az ajtóhoz érve meglepetten észleltük, hogy nincs bezárva. Rám nézett, hogy tudtam-e róla, de csóváltam fejemet. Azt hittem zárva volt. Beljebb lépett, majd engem is behívott. Üres volt, de a kanapé környékén csokis papírokat találtunk. Biztosak voltunk benne, hogy járt valaki a lakásban engedély nélkül. Újabb zajt hallottunk. Elsuhant mellettem Tomi és el is tűnt. Rohantam utána mezítláb és megnyugodtam, hogy a fiúk felé fut. A zaj amit hallottunk, folyamatossá vált és ahogy közeledtünk hangosabbá is. Tamás azonnal villanyt kapcsolt ahogy beért a lakásba és hangosan kiáltott. Én nem sokkal voltam lemaradva, de amit az ajtóba értem egy idegen csajba ütköztem. Mit beszélek? Nem volt idegen! a kis saesengünk volt. Nagyon próbált menekülni és úgy megtaposta a lában és megkarmolt, hogy nem tudtam megállítani. De nem is kellett, mert csak pár lépésre tudott eltávolodni, amikor Tomi elkapta. Dulakodtak, mert nem tudott rajta azonnal fogást találni. Ettől sajnos lehetősége nyílt a lánynak ellenállni. Valahonnan előhúzott egy paprika sprayt és lefújta vele Tamást. Ez elég rossz ötlet volt, mert bár nem látott emiatt, de nagyon felhúzta magát és azonnal leteperte. Vakon tekerte kezeit háta mögé, hisz már olyan sokszor csinálta, hogy nem is kellett odanéznie.
-Mondtam, hogy nem az őr. - szipogott, mert folytak a könnyei a spraytől - Hívd a rendőröket! - küzdött meg a kiscsajjal, de nem volt neki ellenfél, még így se.
-Azonnal! - rohantam a szobatelefonhoz és közben fájlaltam lábfejem.
Hívtam a rendőröket, hogy betörőt fogtunk, és közben a lenti biztonsági őrök is elindultak felfelé. A nagy zűrzavarra a fiúk is felkeltek, ám a szobájuk zárva volt, így nem tudtak kijönni.
-Kulcs? - kérdeztem a lányon ülő Tomitól.
-Jobb zsebemben. - törölgette könnyeit, miközben egy kézzel tartotta féken a lányt.
Elvettem tőle és kiengedtem a fiúkat, majd azonnal vittem neki egy vizes törülközőt.
-Mi történt? - szabadultak ki a asrácok a szobájukból.
-Saeseng! - kapkodtam, hogy enyhítsek Tamás szenvedésén.
-Minden oké? - folytatta Rapmon.
-Ezt inkább Tomitól kérdezd. - rohantam oda az említetthez, és arcát kezdtem mosni.
-Haaaaaah! - pislogott nagyokat és szipogott - El sem hiszed, milyen jó, hogy így hűsít.
-Jó vagy tesó? - jött oda Rapmon a többiekkel.
-Persze! Aludjatok!
-Valaki hozzon vizet valamibe! - szóltam rájuk.
-A fürdőben van egy vödör a másik lakásban. - indult meg Jin.
-Köszönöm! - néztem fel rá.
Míg mi ott ügyködtünk, hogy kicsit javítsunk Tomi állapotán, megérkeztek a földszinti őrök. Átvették Tomitól a lányt, közben kiabáltam Jinnek, hogy hagyja azt a vödröt.
-Az üres lakásban húzta meg magát. Takarítás kell oda, meg zár javítás holnap. - sétáltam velük a lifthez.
Amint beszálltak és elindultak lefelé, visszarohantam a srácokhoz.
-Na mi a helyzet? - léptem be a lakásba.
-Arcot mos. - válaszolt Rapmon.
-Szuper! - indultam a fürdőbe - Feküdjetek vissza! Pihenjetek még amennyit lehet!
-Már alszunk is. - indult meg Suga elsőnek.
Azt hittem Jin csak szimplán visszafekszik, de megállított.
-Vigyázz magadra! - megpuszilt és visszament aludni ő is.
Én Tomihoz mentem a fürdőbe és az ajtóban állva szemléltem, ahogy arcát mossa.
-Jobb? - kérdeztem.
-Majd az lesz. Volt már ilyen.
-Valahogy ezt sejtettem. Tudok segíteni?
-Nem igazán. - zárta el a csapot - Ahhhh. Ez egy darabig látszani fog, de legalább már látok kicsit. Na aludj csak. Én elleszek.
-Biztos? - kételkedtem szavaiban.
-Igen, menj csak!
-Hát jó. Szólj ha kell valami!
-Persze persze. Szia! - zavart el.

Reggel az első gondolatom az volt, hogy hogy lehet Tomi. Vajon jobban van?
Ezért siettem, hogy megnézzem. Ahogy felültem az ágyamban megérezte, hogy elaludtam a nyakam. De nagyon-nagyon. Hihetetlenül fájt. Na akkor ma derékból fogok körbenézni. Nagyon király!
Amikor beértem a lakásba, Tamás ébren volt már. Az ajtót nézte, hogy ki az.
-Csak én vagyok. - emeltem fel kezeimet - Jobban vagy? - sétáltam oda hozzá.
-Egy kicsit. - tette vissza fejét.
-Mit kérsz reggelire? - álltam meg a kanapé mellett és lenéztem rá.
-Téged. - nézett fel.
-Hehe, nagyon vicces. Na most komolyan.
-Komolyan.
-Jó akkor amíg összeszedem magam döntsd el! - indultam a fürdőbe.

Reggeli közben beszélgettünk a fiúkkal az estéről.
-Nekem rémálmaim vannak lassan. - szólt hozzá Kookie a csevejhez.
-Tudom milyen. - tette vállára kezét V.
-Nem lett bajotok. Tamás megvéd. - mondtam nekik, hogy megnyugodjanak.
-Hát neked meg mi bajod? - kérdezte J-Hope.
-Ezt, hogy érted? - fordultam felé teljes testemmel.
-Fáj a nyakad?
-Ja, igen. Elaludtam. Zseni vagyok mi?
-Jah. Eléggé. - értett egyet velem J-Hope.
-Megmasszírozzalak? - kérdezte Jimin.
-Isten ments! De köszönöm. Majd elmúlik. De siessünk a reggelivel, mert lassan menni kell. - álltam fel és telefonálásba fogtam.

Délelőtti programjuk egy interjú volt a magyar MTVvel. Így elég pontosnak kellett lennünk, hogy még ki is sminkeljék őket. Közben beszéltem egy kicsit a rendezővel, hogy mik lesznek. Így kicsit képbe kerültem. Bár annyira megfájdult a nyakam a nézelődéstől vezetés közben, hogy nem nagyon tudtam figyelni mit mondott. Megvártam még a felvétel kezdetét és gondoltam, hogy majd a random danceig maradok bent, de muszáj volt pihentetnem a nyakam. Csak pár percig tudtam figyelni, majd mikor már csak a fájdalomra koncentráltam, inkább kimentem leülni. Tamás az ajtóhoz legközelebb eső székben ült és olvasott.
-Mi a helyzet? - nézett rám, ahogy elsétáltam előtte.
-Leülök pihenni. - mentem el és egy fotelt kerestem.
Végül a fiúk öltözőjében kötöttem ki. Ledőltem a kanapéra és letettem fejemet. Hihetetlen jó érzés volt, ahogy elmúlt a fájdalom és már majdnem elaludtam, amikor csörgött a telefonom.
-Tessék! - szóltam bele.
-Szia Franci! Bocsánat, hogy eddig nem hívtalak vissza, de sok dolgom volt. - hallottam Fanni hangját.
-Semmi gond. A mi életünk sem egyszerű. Na hogy vagy? Mi lett a dologgal.
-Hát nem sok. Azóta sem beszéltünk. Nem tudom elérni. De nem akarom ezt telefonon megbeszélni. Ráérsz ma egy ebédre?
-Hát őőőőő. Nem igazán. De a táncteremben fogunk ebédelni szerintem, szóval ha odajössz tudunk beszélni.
-Oké. Hány körül?
-Szerintem délben már bőven ott leszünk.
-Rendben. Akkor ott tali. Viszont rohanok, szóval most elköszönök. Szia!
-Szia! - csapta le a telefont, de még biztosan hallott.
Akkor neki is kell ebéd. Illetve mindenkinek kell valami ebéd. Gyorsan el is ugrok inkább kajáért.
Feltápászkodtam és megkerestem Tomit. Nem volt nehéz rálelni, mert nem mozdult el a helyéről.
-Figyelj csak! - mentem oda hozzá és rám nézett - Elmegyek ebédért. Mire végeztek itt vagyok. - néztem az órámra.
-Rendben. Holnap már lehet lesz társam is egyébként.
-Az jó. Akkor legalább tudsz majd aludni.
-Jah, ennek én is örülök. Na siess! De óvatos légy!
-Rendben. Szia! - intettem és elindultam
-Szia!
Útközben elkezdtem mindenfélén gondolkodni. Jin még mindig kicsit morcos volt, de haladás, hogy kaptam puszit este. Reggel viszont távolságtartó volt. Nagyon hiányzott az ölelése. Viszont ennél fontosabb az, hogy remélem semmi gond nem lesz, míg nem vagyok ott. Valahogy viszont érzem, hogy ez nem így lesz. Jaaaaaaaj Ittenem! Előre félek.



(Folytatjuk :D)