A fotózás (15)

-Szóval.......veled álmodtam?


Nem válaszolt, meg se rezzent.Visszaindult a szobába, de nem akartam ennyiben hagyni.Sosem tudok meg semmit.Kezd kicsit idegesítő lenni.Pedig én szervezek itt mindent, elméletben.
-Na!Nem menekülhetsz el!Válaszolj arra amit kérdeztem! - ragadtam meg kezét útközben.
-Milyen kérdésre?
-Hát az előző párra.Pölö, mért haragszol és veled álmodtam?
-Mondtam, hogy nem haragszok. - elhallgatott, és közben engem nézett várva, hogy elengedem.
-Figyelek!
-Mire?
-Rád!
-Mért?
-Aahhhh, ne idegesíts!Veled álmodtam?
-Honnan tudjam, kivel álmodtál?
-Tudod, hogy értem.
-Ééééén?Néha azt sem tudod, hogy mit mondasz.
-Ahhhj Jin!
Ekkor kinyílt az ajtó és egy Suga jelent meg.Nagyon, nagyon kómás fejjel.
-Nem aludhatnánk végre?Mért üvöltöztök? - dorgált meg minket.
-Én mondtam neki, hogy aludni akarok, de nem ereszt. - szabadult ki a szorításomból.
-Dehát....mi ez nem is i....
-Mi van itt?Nagy a hangzavar.Valami baj van? - jelent meg Namjoon is és szakított félbe.
-Nem. - sóhajtottam - Aludjatok! - legyintettem és visszamentem a konyhába.
Elegem lett ebből a vitából.Túl fáradt vagyok így este.Inkább gyorsan lefekszek.Kipihenem magam, talán még meg is nyugszok és.....majd lesz valami.Jaj de utálom ezt a bizonytalanságot.Na jó!Aludjunk!

Kivételesen jól aludtam.Bár tudva, hogy milyen napom lesz, ez kész csodának számít.Az ébresztőm pedig nem is lehetett volna jobb.Puszival ébresztett valaki.Nagyon rég keltem erre és most éreztem igazán, hogy ez mennyire hiányzik.Jobban, mint bármi más.
Kinyitottam a még így is álmos szemeimet, és Jin guggolt az ágyam mellett.Nagyon mosolygott és boldog voltam, hogy végre nem dühös rám.De zavarba is hozott.Mért ébreszt puszival?Talán bocsánatot kérne a tegnap estiért?
-Jó reggelt, kicsi lány! - mosolygott tovább.Ma nagyon boldog.
-Neked is jó reggelt!Mit szeretnél?
-Ja semmit.Csak felkeltem, és láttam, hogy még alszol.Gondoltam örülnél ennek az ébresztőnek.Ha már én vagyok a kedvenc. - na jó, ez nagyon szar angol volt.De tudjuk be a reggelnek.Most én is egyszerűsítek.
-Mennyi az idő? - keltem fel és söpörtem arrébb, hogy megnézzem a telefonomat.
-Ha akkor kelsz, amikor szoktál, akkor nagyjából 10 perced van még. - ült le a földre.
-Akkor inkább felkelek most. - dőltem vissza az ágyamba és nyújtóztam.
Néztem, ahogy ott ült a földön, ő pedig engem nézett az ágyban.Csak így bámultunk egymásra.Na most már tényleg nem tudom mi van.
-Nem azt mondtad, hogy felkelsz? - törte meg a csendet.Már nem mosolygott, de továbbra is üde volt az arca.
-Arra várok, hogy a kis kedvencem felkeltsen. - magas labda volt, le kellett csapnom.
-Ó igazán? - pattant fel és letámadt, hogy megcsikizzen.
Erre nem számítottam.Próbáltam visszafogni a nevetésemet, de nem nagyon sikerült.Viszont, a jó oldala az, hogy felkeltett.Kiugrottam az ágyból és elhátráltam.
-Jó győztél! - kuncogtam még mellé - Felkeltem.Kérsz valamit?
-Nem, dehogyis.Csináld csak a dolgod. - mosolygott.
-Én kérek olyan kakaót! - szólalt meg Jungkook.
-Igen én is! - tette hozzá V.
-Ti mióta álltok ott? - néztem a konyhában álló fiúkra, a szemöldökömet ráncolva.
-Jinnel keltünk. - homályosított fel V.
Erre inkább nem mondok semmit.De akkor biztos megbeszélték az esti történéseket is már.
-Szólhattatok volna korábban!.....Már is kapjátok. - mentem a konyhába.

Ez egyszerre volt jó és rossz reggel is.Örültem nagyon Jinnek, de az, hogy a fiúk végig ott voltak és meg sem szólaltak, elég zavarba ejtő dolog volt.Főleg úgy, hogy mint később kiderült, nem beszélték meg az estieket. Hajszálon múlt, hogy nem buktattam le magunkat.Na mindegy.A mai program viszont rám is vonatkozik, sajnos.Ma fotózás a köbön.Egész nap vakuk fognak villogni, és a végére kiég mindenki szeme.

Ahogy odaértünk és becuccoltunk a központi szobánkba, azonnal letámadták őket a sminkesek.Nekem még volt egy kis időm dolgozni, de ahogy elkészült az első két fiú, felszabadult egy sminkes.Úgy kellet kivennie a kezemből a telefont és a laptopot.Én pedig durcásan ültem be a tükör elé.Anyám dilijeit de tudom utálni néha napján.
-Téged meg mért sminkelnek? - nézett rám Jimin.
-Mert ma nem csak titeket fotóznak. - vigyorogtam rá, de azonnal visszafordították a fejemet.
-De téged miért?
-Anyám heppje.Évente egyszer el kell pazarolnom egy napot erre.Mindig is szeretett volna modellkedni, de neki sosem adatott meg, így engem gyötör.A képeket elküldi testápoló reklámokhoz, katalógusokhoz meg minden ilyesmihez, amit csak talál.És nagyon boldog, amikor valahova bekerülök.Szóval végülis megéri.
-Akkor lesz közös képed velünk is ugye? - hallottam J-Hope hangját valahonnan.
-Hát ha nagyon akarjátok, biztosan kivitelezhető.Mikor lesznek a csoport képek Zsuzsi, nem tudod?
-A végén.Azt mondta a fotós. - válaszolt a fodrászom.
-Hát akkor majd kérek egy új haja.Addigra tudod, hogy szét lesz szedve.
-Jahj igen.Utálom mikor ilyen hülye ötletei vannak anyudnak.
-Szerinted én hogy vagyok vele? - nevetgéltünk.
Miután elkészültem visszaültem dolgozni.De nem tartott ez sem sokáig.Főleg azért, mert anyám felhívott napközben, hogy ugye nem dolgozok, hanem pózolok.Na szuper, akkor megyek pózolni.Először sima fehér háttérnél kellett teljesítenem, a rám aggatott göncökben.Nem értem a mai divatot.Ezek nagyon ronda ruhák.Van ember aki felveszi?Mármint, rajtam kívül és úgy önszántából például.De, hogy a ronda ruhákat súlyosbítsuk, a fiúk végig a fotós mögött álltak és érdeklődve engem figyeltek.Próbáltam kizárni őket és a legjobbat kihozni magamból.Azt hiszem sikerült.Gyönyörű képek születtek.Ezzel anyám is elégedett lesz.A srácokkal, bár Rapmon nélkül néztük végig a képeket, mert éppen őt fotózták újra.Mindegyikük odáig volt. Még veszekedtek is szerintem, bár még mindig nem tudok koreaiul, hogy melyik a jobb.Jungkook pedig, felbátorodva ezen a sok képen, fényképezőt ragadott, és mindent megörökített ő is, amit csak látott.

Szépen mentek a fotózások.Egyre jobban fáradtunk, és közeledett az, amit egyáltalán nem szeretek.A testápoló reklámok akt fotói.Jaj de utálom azt.Legalább a fotóson kívül max egy ember lehet még ott.Ez viszont kicsit megnyugtat.Így nem húszan nézik végig, hogy milyen vagyok meztelenül, hanem csak ketten.Jaj de jó.Hát akkor irány a reflektor fény.Bementem köntösben, és mindenkit kizavartak.Bár a fiúkat alig lehetett kitessékelni.Felidéztem a magazin fotókat amiket láttam, meg az összes reklámot, és igyekeztem helytállni.Bár nagyon zavarban voltam.Ezért mikor a kádban kellett folytatnom, kicsit jobban éreztem magam.Mintha többet takarna, persze ez nem volt igaz.Viszont mielőtt ott elkezdtük volna, jöttek a sminkesek igazítgatni.
-Franci!A fiúk be akarnak jönni.
-Hát...most mondjuk nem látnak semmit, szóval jöjjenek csak. - beengedték őket - Mi a baj?
-Semmi.Csak fogadtunk. - mondta Rapmon.
-Igen?És miben? - pillantottam rá, de a fejemet nem forgathattam.
-Semmi-semmi.Már megyünk is.Jó munkát! - és kizavart mindenkit.
Na ezek sincsenek maguknál.
Befejezték a sminkem, és szinte hallottam Zsuzsi sírását, ahogy bevizezték a hajamat.Szegény!Tényleg sajnálom, de ez kell a képekre.
A kádban viszont elememben éreztem magam.Szeretem a vizet.Sokkal jobban kihasználható, mint bármi más.
Amikor készen lettek a képek kimentem megnézni őket.A fiúk megint kíváncsiak voltak, és most egyikük sem ment el fotózkodni, míg végig nem néztük a képeket.Na jó azért ez már túlzás!Kicsit legalább leplezhetnék azt, hogy mennyire kíváncsiak rám meztelenül!Viszont volt egy kép, amit azonnal lefoglaltam.Ez nekem kell!Nem érdekel, hogy anyám beválogatja-e, nekem biztosan kell.Olyan szép vagyok.Ez kicsit egoista volt.De tényleg, ez most kivételesen perfect.Persze kádas kép volt.Hát mi más!?
-Én megyek akkor, hogy összekaparjanak a közös képekre.Ti addig még rendezzétek le azokat amik kimaradtak! - tájékoztattam őket, majd visszamentem a központunkba.
Tök üres volt a szoba.Sehol senki.Ahh, a laptopom és a telefonom!Juj, mennyi nem fogadott hívás!Na ezt intéznem kell, legalább addig, amíg van egy kis időm.El is kezdtem azonnal telefonálni.Közben Jin jött be valamiért.Nem nagyon tudtam rá figyelni, mert lefoglalt az éppen felmerülő probléma, de azt kiszúrtam, hogy nagyon néz.Ahogy letettem ráfordultam.
-Valami baj van?
-Csak azon gondolkoztam - indult felém - hogy most teperjelek le, vagy 5 perc múlva?De már döntöttem.